Magyarországon valószínűleg csak a fiatalabb korosztály ismeri Mikayla Simpson nevét, aki hamisítatlan Z-generációs módjára az Instagramon robbant be a világ köztudatába két évvel ezelőtt. Az akkor 17 éves, Koffee művésznéven alkotó lány Usain Boltról, szülőhazája egyik legnagyobb hőséről írt egy dalt, amelynek a Legend címet adta.
Nem sokkal később a sportolóhoz is eljutott a dal, amelyet meg is osztott a közösségi oldalain. Ennek meg is lett az eredménye: a klipet rövid idő alatt több százezren nézték meg, Simpson csatornáit pedig milliók kezdték el követni az olimpikonnak köszönhetően.
Az énekes élt is a lehetőséggel, a váratlan reflektorfény eredményeként pedig felfigyeltek rá a leghíresebb jamaikai reggae-zenészek is. Még meg sem ünnepelte a 18. szülinapját, amikor 2018. Januárjában már Jamaika legnagyobb zenei fesztiválján, a Rebel Salute-on lépett fel, sőt, egyenesen a veteran reggae-zenész, Cocoa Tea konferálta fel a közönségnek.
Kategóriájában a legfiatalabb Grammy-nyertes
Koffee azóta is aktív, olyannyira, hogy tavaly lecsapott rá a Columbia Records, Rapture című 2019-es nagylemezéért pedig neki ítélték a legjob reggae albumnak járó Grammy-díjat, ezzel ő lett a legfiatalabb előadó (és az egyedüli nő), aki valaha elnyerte ezt az elismerést. Ennek köszönhetően a fiatal zenész ma már a műfaj olyan ikonjaival dolgozik együtt, mint Chronixx vagy Protoje. A hirtelen jött népszerűség ellenére azonban az alig húsz éves lány is csak pislog, hogy milyen világba keveredett.
Koffee a legfiatalabb előadó – és az egyetlen nő – akit Grammy-díjjal jutalmaztak a reggae műfajában (Fotó: Getty Images)
“Fiatal művészként tisztában vagy vele, hogy nem te vagy a középpontban, mivel ott van egy csomó ember, akik előtted jöttek és akikre felnézel, olyan emberek, akiket sokan tartanak példaképnek” – magyarázta Simpson a The Atlantic-nak adott tavalyi interjújában. „Ők tették le annak a zenének az alapjait, amiket ma hallgatunk, így rendkívül jó érzés tudni, hogy bármikor kapcsolatba léphetek velük és kikérhetem a tanácsukat.”
Koffee zenei ismereteiben jelentős szerep jutott az alábbi fotón is látható, erősen vallásos anyukájának, aki rendszeresen hallgatta különféle amerikai R&B és soul énekesek lemezeit, mint például Aretha Franklin vagy Etta James, de természetesen a jamaikai reggae-nagyságok, mint Beres Hammond, Dennis Brown – és nyilván Bob Marley – dalai is gyakran felcsendültek a Simpson-család otthonában. A leendő sztár 12 évesen, autodidakta módon kezdett megtanulni gitározni, miután egy barátjától kölcsönkért egy hangszert, két évvel később már a dalszerzéssel is megpróbálkozott.
„Sokat hallgattam Protoje és Chronixx zenéit és nagyon megfogott a lendületük és a szövegeik” – mesélte a kezdetekről. „Úgy voltam vele, hogy én is ki szeretném ezt próbálni, ezért elkezdtem próbálkozni a szövegírással. Írtam pár sort, aztán kerestem a rímelő szavakat, így egyre gyarapodott a szöveg, egyre több szótagot, egyre több rímképletet próbáltam ki.”
Érettségije évében aztán benevezett egy tehetségkutatóra, amit az egyik tanára szervezett. A fiatal lány akkor még nem is gondolta, hogy a zenélésből éljen, így teljes nyugalommal állt ki előadni. A nagyjából ezer fős közönség azonban egyből a szívébe zárta.
„Ez egy nagyon fontos pillanat volt számomra” – mondta az interjú során Simpson. „Ez adta meg ugyanis azt a magabiztosságot, amelyre szükségem van, hogy színpadra lépjek és közönség előtt adjak elő.”
Koffee, azaz Mikayla Simpson zenéjét Usain Bolt mutatta be a világnak (Fotó: Getty Images)
Ezt követte a már említett Bolt-himnusz, az olimpikon sprinter posztjára pedig felfigyelt a jamaikai Upsetta Records kiadó, akik egyből felkérték, hogy működjön közre egy válogatásalbumon, amelyen olyan nevek adnak elő, mint a reggae-veteránnak számító Busy Signal és Jah Vinci. Ez lett az alább is meghallgatható, Burning című nóta, ameylben a fiatal tehetség igazán megmutathatta, hogy mire képes ebben a műfajban.
A dal egyébként annak a kudarcnak a feldolgozásáról szól, amelyet Koffee azután élt meg, hogy nem sikerült bejutnia egy főiskolai előkészítő-programra. A szövegben beszél saját szorongásairól, ezen keresztül pedig a jamaikai fiatalok problémáiról is. Mindezt úgy, hogy felismerte, ez a műfaj nem a „mai fiatalok” elsőszámú kedvence, ő azonban úgy van vele, hogy a Bob Marley-hoz hasonló ikonok társadalmi tudatosságát szeretné visszacsempészni a zenébe, egy kis mai csavarral.
„Szeretném modernizálni a pozitivitást” – mondta a dallal kapcsolatban, amely egyébként a Major Lazer nevű népszerű dancehall-trió egyik tagjának, Walshy Fire-nek is felkeltette az érdeklődését. Az ő bábáskodása alatt készült már a Toast című nóta, amely egyrészt a Rapture című nagylemez kezdőszáma, másrészt ez a dal, amellyel a fiatal előadónak sikerült rárúgnia az ajtót az amerikai közönségre is. Sőt, a dal be is került Jordan Peele váratlanul sikeres Us című thrillerébe is, amelyen keresztül bizonyára újabb fiatal rajongókhoz sikerült eljutnia a zenésznek.
A dalok többsége egyébként – talán nem túl meglepően – Koffee jamaikai élményeiről, illetve a hazájához fűződő érzéseiről szól.
„Bárhova is megyek, bármilyen sokáig is maradok, mindig Jamaika lesz az otthonom” – mondta az énekes. „Ez egy valódi paradicsom és minden, amit magam körül látok, megjelenik a zenémben is.”
Nőként a reggae világában
A 152 centiméter magas Koffee időnként rendesen beszól azoknak, akik testmagasságával cukkolják, mivel gyakori zrikálás vele szemben, hogy ilyen alacsonyan nem fog tudni érvényesülni a műfajban. Ez azonban inkább arról szól, hogy a reggae világa a mai napig erősen a férfiak által uralt terület, Koffee azonban szövegeiben egyértelművé teszi, hogy ő a szövegével és elismerésre méltó hangterjedelmével kíván érvényesülni, a toxikus kakaskodásból pedig köszöni, nem kér.
További cikkeink a zene világából:
- Beszóltak a rocklegenda gitárosnak, nem kellett volna
- 10 divattrend, amit zenészeknek köszönhetünk
- Megborzongsz a kellemes zenéktől? Különleges agyad van!
