Saccperkábé a 420. üzlete lesz a Primarknak, amit majd Magyarországon nyitni fog, igaz még egy picit később, valamikor 2023. szeptember 16. és 2024. szeptember 15. között várható az esemény. És ki tudja, talán a nyitással egyidőben a magyar webshop is elindul, így az sem marad le az olcsó ruhák és kiegészítők áradatáról, aki nem Budapesten lakik.
Az ír fast fashion márkát évek óta úgy emlegetik, mint ami képes lesz a Zara elsőségére törni. Igaz, ez még nem történt meg, és az elmúlt időszakban ezzel kapcsolatban inkább a Sheint emlegették, kétségtelen, hogy a Primark globális szinten is a legnagyobb fast fashion márkák közt van jelen. Nem véletlen. Az olcsóságáról híres márkánál jelenleg a legdrágább pulóver sem kerül többe 8000 forintnál (18 £), 3000 forint környékén pedig már bőséges a választék. A férfi ruhák és a gyerekruhák is hasonlóan baráti áron vannak, a jelenlegi gazdasági helyzetben pedig különösen érthető, hogy keressük a lehetőségeket a megfizethető, ám divatos ruházkodásra.
Fotó: Liam McBurney/PA Images via Getty Images
Nem olyan gyors, nem olyan divatos
A fast fashion márkák, így a Primark esetén is, azonban felmerül a kérdés, a nyomott árak mögött milyen „rejtett költségek” lapulnak. Például, hogy mennyire jellemző a fejlődő országokba kiszervezett gyártás, és ott a munkások alacsony bérezése, a nem megfelelő munkakörülmények. A minőség helyett mennyiségalapú kínálat, ami esetén olcsó, ám gyenge minőségű termékek kerülnek a polcokra, rövid élettartammal, mely további fogyasztást generál, ami tökéletesen a fenntarthatósági törekvések ellen dolgozik.
A Primark azt hirdeti magáról, hogy amiatt tudja alacsonyan tartani árait, mert minimális a reklámtevékenysége, eurómilliókról van szó, amit ily módon nem kell beépítenie az árakba. A H&M esetén például a bevétel 4 százalékát költik reklámra, ami tehát a Primark esetén közelít a nullához. E tekintetben szimplán a szájhagyományra épít, illetve annak 21. századi változatára, a közösségi médiára, ahol a márka rajongói maguktól is azonnal elhintik a hírt az újdonságokról. A cég pedig maximum olyankor ad ki sajtóközleményt, ha új üzletnyitásra, terjeszkedésre kerül sor, vagy más, jelentős változás történik a márka életében.
A márka közlése szerint olcsóságukat segíti az is, hogy a lehető legkevesebbet költenek a termékekhez kapcsolódó olyan szükséges kiegészítőkre, mint a fogasok, ruhacédulák, árcédulák. Ellenben nem tagadják, hogy sikerük titka a jó öreg kereskedői elven alapul: óriási tételben rendelnek árut, amit így alacsony egységáron tudnak eladni. Kiemelik még, hogy a szállítási költségeket is igyekeznek alacsonyan tartani azzal, hogy a logisztikai folyamatot próbálják a végtelenségig egyszerűsíteni és olcsósítani, például úgy, hogy már eleve oly módon csomagoltatják be a ruhákat, hogy azok azonnal kipakolhatók legyenek az üzletek polcaira.
Fotó: Getty Images
A márkával kapcsolatban megjegyzik, nem annyira gyors, mint a legnagyobb fast fashion versenytársak, például a Zara. A Primarknál is gyakori az készletújítás, ám kéthetente nincs új kollekció, ami összességében szintén kevesebb, a termékárak közt szétdobandó szállítási költséggel jár a márka számára. Arról is olvashatunk, hogy mivel kevesebb a gyártás, nagyobb a mozgástér is, hogy a ruhagyárak azon időszakaiba foglalja be a munkát, amikor azoknál kevesebb a megrendelés, így jobb árakat harcolhatnak ki.
A ritkábban érkező kollekciók ráadásul nem másolják olyan veszettül a high-end trendeket mint a Zara vagy a Shein, nem akarják (és nem is tudják így) learatni a legapróbb divathullám sikerét is. Helyette egyszerűbb szabásvonalú, és így olcsóbb gyártási költségű termékeket terveznek, amik ugyan divatosak, ám ritkábban számítanak trendinek. Izgalmas cégpolitika ez influenszerekkel teli világunkban, ám a nettó haszonkulcs végül nekik is kijön 12 százalékra, ami jellemző az iparágban.
Csodák nincsenek
Ettől még a gyártás helye persze ugyanaz, mint a versenytársak esetén. Ne várjunk csodákat, akkor sem, ha a honlapján hosszú bekezdésekben tér ki rá (és reméljük így is van), hogy milyen fontos a márka számára a textilipari munkások bérezése, munkakörülményei, és a szerződött gyárakat évente vagy még gyakrabban ellenőrzik, hogy betartják-e a szabályokat. Emellett tiltják az alvállalkozókat, a gyárak kiszervezéseit, vagyis azokat a pontokat, ahol könnyen beléphetnek a képbe a (még) embertelen(ebb) körülmények közt dolgoztató zugvarrodák, a gyerekmunka. Ettől még persze ugyanúgy Bangladesh az egyik fő gyártóország, ahol a havi (!) átlagkereset a Garment Worker Diaries adatai szerint 41 ezer forint volt a múlt évben, amiért tipikusan 290 órát kellett dolgozni (ez havi 30 munkanappal számolva 9,6 óra!). Ez azért jól mutatja a rendszerszintű problémákat és azt, hogyan tud a Primark még 2023-ban is 800 forintért (2 £-ért) pólót árulni. Maradjunk annyiban, nem a velük szerződött gyár lesz az év munkahelye.
Fotó: Paul Hanna/Bloomberg via Getty Images
Az Economist információi szerint mindez az olcsósítás a Primark számára egyáltalán nem fenntartható módon hozza össze az elvárt profitot. Egy négyzetméterre vetítve körülbelül tízszer több ruhát vásárolnak Primark üzletekben az emberek, mint H&M boltokban, mióta pedig a múlt évben, utolsóként a fast fashion márkák közt, megnyitotta online áruházát is, csak még inkább garantált, hogy olcsó cuccait nagy tételben tudják levadászni a vásárlók. Ez ugyan jár némi költséggel is a márkának, hisz a webshopot fenn kell tartani, fejleszteni, kezelni, a rendeléseket kiszolgálni, ám a pandémia és a heteken át tartó boltbezárások bevételnullázása gyorsan világossá tették a Primark számára, hogy ezt meg kell lépnie.
