Zöldül a nyakad, és feketedik az ujjad? Itt az idő megtisztítani az ékszereidet!

„A hajlakk, a púder, a krém, a víz nem barátja semmilyen ékszernek, ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni” – magyarázza Czár Georgina, a Czár Ékszer  társtulajdonosa, aki segített benne, hogy átnézzük, mit is lehet tenni, ha megfakultak, fényüket veszítették ékszereink. A legfontosabb persze, mint mindenhol az életben, a megelőzés. Egyetlen ékszert sem ajánlott éjjel-nappal hordani. Ha lefekszünk, vegyük le ékszereinket, mert ha rájuk fekszünk deformálódhatnak, és akkor is érdemes otthon hagyni őket, ha strandolni indulunk, mert a medence klórtartalma elszínezheti a fémet. De még a sima otthoni fürdés előtt is okosabb dobozba rakni, mert a szappan, a tusfürdő is fakóvá teszi azt, ami korábban csillogott.

Csak óvatosan!

Ha azonban ez a hajó már elment, és úgy látjuk, hogy féltve őrzött ékszereinkre ráférne egy alapos pucolás, először is érdemes megtenni minden óvintézkedést, nehogy elvesszenek a nagy mosásban. Folyó vízben csak akkor biztonságos lemosni, ha előtte bedugaszoltuk a lefolyót, vagy a csapba tettünk egy kisebb lavórt. Nincs annál kellemetlenebb, mint amikor kicsúszik az ember kezéből a lánc, és eltűnik a lefolyóban. Vagy amikor kiderül, hogy laza a gyémánt foglalata, és kiesik a kő a tisztítás során, hogy aztán soha többé ne kerüljön elő.

Azt is érdemes átgondolni, milyen eszközzel akarjuk elvégezni a tisztítást. Mivel a legtöbb ékszer felülete puha, és könnyen karcolódik nagyon fontos, hogy semmiképp ne használjunk dörzsis szivacsot vagy kemény sörtéjű kefét a tisztításhoz – a legjobb a szemöldökkefe, amely nem karcol, és nem hajlik el tőle, vagy speciális ékszerkefe, ilyet szakboltokban lehet kapni.

fotó: istock

Fontos észben tartani, hogy ha kő is van az ékszerben, a legtöbb esetben okosabb nem próbálkozni az otthoni tisztítással, mert hő hatására könnyen megrepedhet vagy akár ki is eshet a foglalatból, és bizony olyan is van, amely reakcióba lép az enyhe tisztítószerekkel is, különösen az olyan szerves anyagok, mint a korall vagy az igazgyöngy.

Ha pedig nem ékszert, hanem mondjuk órát akarunk tisztítani, mindenképp győződjünk meg róla, hogy vízálló-e, mielőtt nekilátunk a pucolásnak. Ugyanilyen óvatosságot igényel ha egy nagyobb fémkancsót, asztali díszt akarunk tisztává varázsolni, mert ha a belsejébe jut a víz, a pangó nedvesség komoly kárt okozhat.

Nem kérdés, hogy a legprofibb tisztítást természetesen az ékszerboltokban kaphatjuk meg, ahol ultrahangos készülékkel biztonságosan és karcmentesen tudják visszaadni drága kincseink fényét. Különösen a drágább és naponta viselt darabok esetében érdemes évente egyszer élni ezzel a lehetőséggel. De amíg eljutunk oda, házi módszerekkel is csodát lehet tenni. Persze ahhoz először tudni kell, miből készültek, hiszen minden anyag másféle kezelést igényel!

Arany

Az arany egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem rozsdásodik, és ezer év elteltével is úgy kerül elő a földből a régészek szeme elé, hogy kicsit sem csökkent a csillogása.

Mivel azonban tiszta formájában nagyon puha, ezért ezüsttel, rézzel ötvözik – ami pedig már reakcióba lép a környezettel. A nedvesség, az emberi bőr izzadságtartalma, a krémek, a testápolónk, a parfümünk hatására könnyen feketedni, zöldülni kezdhet. Ráadásul az apróbb díszítések közé könnyen bemegy a kosz, amitől feketének tűnhet bizonyos helyeken.

Szerencsére könnyű megpucolni, hogy a fénye ismét ragyogó legyen. Nem kell hozzá semmilyen hókuszpókusz: elég két bögre meleg víz, pár csepp mosogatószer és egy kis áztatás után egy puha kefével átdörzsölve, szárítás után olyan lesz, mint az új. Ha még mindig marad egyes elrejtett, nehezen hozzáférhető részeken egy kis piszok, akkor érdemes egy kis alkoholt tenni egy fülpiszkáló pálcika végére, és azzal eltávolítani azt, amit nem szeretnénk ott látni.

fotó: istock

Fehérarany

A fehérarany kényes ékszer, és a tisztítása is nagy óvatosságot igényel. A legtöbben nem tudják, de ez az anyag annak köszönheti a csillogó fényét, hogy extra rétegnyi ródiumot kap, amikor elkészült, és ez idővel lekopik. A tisztítással azért kell igen óvatosan bánni, mert minden mosás, dörzsölés ezt a bizonyos ródiumréteget vékonyítja – ami amúgy is elég érzékeny. A klór például nagy ellensége, így egy hosszabb medencés fürdőzés is képes lemarni az ékszer felszínét, ami ennek következtében elsárgul.

Ha ez már megtörtént, házilag nem lehet rajta segíteni. Ugyanígy akkor sem, ha befeketedik, ami akkor fordulhat elő, ha sav érte. Ilyenkor nem az arany, hanem a fehér színt adó másik fém (ezüst, nikkel, palládium) reakcióját láthatjuk. Ebben az esetben nincs esély az otthoni javítgatásra – csak a szakember segíthet.

Tisztítani azonban mégis érdemes, ha azt vesszük észre, hogy a fénye kicsit megfakult. Ilyenkor egy gyengéd mosás visszaadhatja a csillogását. Kézmeleg vízben egy kis folyékony szappannal érdemes 10-15 percre beáztatni, ami fellazítja a piszkot. A másik módszer, hogy sütőporral kell beszórni, majd lemosni meleg, folyó vízben. (A dugót bedugva!)

Fontos, hogy észben tartsuk: a fehérarany nem arany. És ami az aranynak nem árt, az a fehéraranyban komoly kárt okozhat. Gyakori tanács az arany tisztítására a fogkrém, ami ebben az esetben lemarja a ródiumot, és magas savtartalma miatt az ecet sem ajánlott mint tisztítószer.

A fehéraranyat mindig különös gonddal kell kezelni, és soha nem szabad a többi ékszerrel együtt tartani – mivel könnyen karcolódik, kopik érdemes külön selyemzsákba kell tenni, vagy olyan helyre, ahol véletlenül sem érintkezhet más kincseinkkel.

Ezüst

Akár ezüst, akár ezüstözött holmink van idővel mind befeketedik. A feketedést a kén okozza, amely mindenütt jelen van a levegőben, ezért nem lehet megakadályozni. Ám ahol szennyezettebb a levegő, vagy nagy a nedvesség, ott ez gyorsabban megtörténik. (Ezért van az, hogy az angol regényekben, állandóan komoly program az ezüstpucolás, mert ott jóval magasabb a páratartalom, mint a kontinensen.)

Az ezüsttel is óvatosan bánj (Fotó: pexels.com)

Valójában ha van egy ezüsttárgyunk, akár ékszer, akár étkészlet, akkor teszünk vele a legjobbat, ha használjuk. Minél gyakrabban kézbe vesszük, letisztítjuk, annál később alakul ki rajta a feketés lerakódás, ami nem szép látvány.

Ha valaki olyan szerencsés, hogy ezüstevőeszközöket használ, akkor fontos tudnia, hogy soha nem szabad mosogatógépbe dobnia, mert a magas hő  és az agresszív vegyszerek kifehérítik. Ráadásul összekoccanhat más evőeszközökkel, ami fizikai károkat is okozhat. A legjobb ha használat után azonnal meleg vízben, foszfátmentes mosószerrel elmossuk, majd szárazra töröljük. (A foszfátos mosószer éppúgy, mint a törölgetés hiánya, vízfoltokat eredményezhet, amiktől aztán nehéz megszabadulni.)

Kevesen tudják, hogy az ezüstevőeszközöknek két nagy ellensége van: a só és a tojás. Nem véletlen, hogy régen a sótartókba külön üvegbetétet tettek, mert a só szabályszerűen kimarja az ezüstöt. A tojásban található kén pedig megfeketíti a kanalakat, ezért találhatunk a régi ezüst étkészletekben csontból készült kanalakat is: ezt szánták a tojásos ételekhez.

Ezüstkanálnál azonban jóval többen birtokolnak ezüstékszert – idővel pedig ez is befeketedik, ám meglepően könnyű újszerűen csillogóvá varázsolni. Nem kell hozzá semmiféle komoly vegyszer, csak egy mély tál, egy kis szódabikarbóna és egy méternyi alufólia. A tálat ki kell bélelni alufóliával, ebbe szórjuk a sütőport, majd forró vizet öntünk rá, és máris pakolhatjuk bele a kopottas ezüstékszereket, akár a bizsukat is. A házi elektrolízis során az ezüsttárgyon található feketedés átmegy az alufóliára, és a tárgy maga újszerűen csillogó lesz a végére. Ez a módszer nemcsak teljesen bio, de kényelmes is, mert nem kell kézzel dörzsölni a tárgyakat (ha tudták volna az angolok, már évszázadokkal ezelőtt áttértek volna rá!)  épp ezért az ékszer szempontjából is ez a legjobb megoldás, mert ha nincs dörzsölés, nincs karcolás sem. Az egyetlen aprócska kellemetlenség az a záptojásszag, ami a tányérból felszáll, de ez csak azt jelenti: ilyenkor oldódik le a kén az ékszer felületéről.

Ezüst és arany kombinációja

A kétféle fémből készített ékszerek népszerűek – de mindkét anyag másféle tisztítást igényel, és ez megzavarhatja az embereket. Szerencsére azonban van közös pont: a természetes, enyhe savakat mindkettő bírja. Bár furcsán hangozhat, a tej, a paradicsomlé, vagy az ecet savassága a fémet nem károsítja, de segít feloldani a lerakódott piszkot, így akár egy teljes éjszakára benne hagyhatjuk, majd másnap alaposan öblítsük le meleg vízzel.

Gyémánt

A legendásan kemény kő igazi koszmágnes, és ha gyakran hordjuk, könnyen elveszíti a fényét a rátapadt zsír miatt. Szikrázása a belejutó fénytől ered – de ha piszokréteg fedi, akkor kevesebb fény jut bele, és tompább lesz a csillogása is. Minden krém, amivel bekenjük magunkat, hajlakk, smink vékony bevonatot képez rajta, ami pár hét, hónap alatt érezhetővé válik. De nem csak a felszínén, az alján is könnyen összegyűlik a kosz. Az alkohol azonban gyorsan leoldja a zsírt, és nem árt a gyémántnak – ezért a legegyszerűbb egy kis vodkába beáztatni.

Sok helyen olvasni, hogy a forró vizes öblítés is csodákat tesz – ez igaz, ám a hirtelen hőváltozástól megrepedhet a kő, különösen ha már eleve volt benne egy buborékszerű zárvány. Ez pedig drasztikusan csökkenti az értékét.