Lássuk be, hogy egy felszínes itt volt, ott volt, de szép időszak volt mondattal is lezárhatta volna az egészet ByeAlex, de nem így tett.
Talán még az elején szűkszavúbban mesélt arról, mi jut eszébe egy-egy képről, de aztán egészen belelendült az énekes-dalszerző. Életéről ennyit még sosem hallottuk beszélni.
“Ez egy korábbi X-Faktor fellépés volt, egy nagyon rossz ruhaválasztással. Úgy nézek ki, mintha dagadt lennék!”
“Emlékszem erre a sajtótájékoztatóra. Úgy éreztem, hogy a többiek jobban élik meg ezt az egészet, hogy jól érzik magukat ebben a szerepben. Itt még nem tudtam, hogy mi van. Egyedül Petit ismertem, Gáspár Lacit és Gabit nem.”
“Szeretem ezt a fotót, mert akkor még ilyen telefonom volt, az egy sokkal jobb és izgalmasabb készülék, mint a mostani, szerettem vele játszani. Szeretem ezt az inget. Egyszer mondták rám, hogy lumberszexuális vagyok (fintor), csak mert szeretem a kockás ingeket.”
“Ezt a képet viszont utálom, ezen úgy nézek ki, mint anyukám. Béna hörcsögfejem van, olyan madárfejem. Anyukámnak jól áll, ő aranyos vele, de én nem vagyok vele aranyos.”
“Hát, fater. Ő pedig a húgom ott a nyakamban. Ez egy nagyon régi fotó, Tom és Jerry-s pulóver van rajtam, egyébként. Szerintem a húgom aranyos kisbaba volt, magamat nem tartottam aranyosnak, de a húgomat igen. Nagyon jó testvérek voltunk. És nézd csak, hasonlítok az apámhoz! Bajusz-bajusz.”
“A bajusz az egy olyan dolog, ami senkinek nem áll jól, inkább a humorfaktora magas. Szeretek mindig változtatni magamon. Szerettem ezt a tokot, 3000 forintba került, de hamar szétment.”
“Ez életem egyik legjobb koncertje után készült Miskolcon, a Helynekem klubban. Ez a lány nem a barátnőm, ő Marge, az előzenekar fronténekese.”
“Ez a Dal sajtótájékoztatóján után készült, amiről az van meg, hogy valamelyik újságíró nekem rontott, hogy én miért nem tartottam sajtótájékoztatót már vasárnap. Mondtam, hogy azért, mert hétvége van. Erre ő közölte, hogy a médiában nincs hétvége. Azt feleltem, hogy nekem viszont van. Azóta már nekem sincs.”
“Hát 32 éves idén nyáron. Ezt az édesanyámtól kaptam. Ő is és a barátnőm mindig nagyon figyelmes, pedig tudjaák, hogy nem eszem édességet, ebből sem ettem egy falatot sem. Egyrészt azért, mert nem szeretem, másrészt mert a sportdiétához ez nem passzol. Vannak olyan édességek, amiket eszem, de az pont nem az ilyen édes-cukros valami.”
“Havas. Éppen három hete ígértem meg, hogy felhívom, de azóta sem tettem. Jó emlék ez nekem. Azért vállaltam el ezt a műsort, mert keveset szerepeltem a médiában, és azt láttam, hogy torz kép alakul ki rólam. Mintha valami füves, uncsi bölcsész lennék, és azt gondoltam, ebben megmutathatom, hogy nem olyan vagyok. Jó élmény volt, de nem csinálnék még egy ilyen műsort, ott még nem volt annyi önbizalmam sem. Azóta ez már változott, de bele kell még ebbe jönnöm.”
“Elhatároztam, hogy ismét sportolni fogok, mert az egyetem alatt mozogtam és az sok önbizalmat adott nekem. Valahogy elengedtem egy időre, amikor elkezdtem az Eurovíziós Dalfesztivált. Aztán lassan újra belelendültem. Járok edzőterembe, illetve futok, meg mindig be van építve az edzésembe kettlebell, trx, nyáron pedig sportparkokba járok. Minél robbanékonyabb, minél gyorsabb tevékenység, annál jobb. Igazából nem akarok nagy lenni, nem érdekel az engem, csak szálkás szeretek lenni. Nagyon hiú vagyok, szeretnék eggyel kevésbé hiú lenni, de sajnos, olyan már nem lesz.”
“Nagyon szeretem az ilyen természetközeli helyeket, és ezt a barátnőmnek köszönhetem. Korábban inkább a könyvtárba jártam. A futással együtt azonban elkezdtem megkedvelni a természetet is. Meg hát olyan jól néz ki egyébként. Ezt a sapkát amúgy fent vettem a hegyekben, ott Zakopánéban.”
“Szeretem, amikor a barátnőm kreatív kajákat készít nekem. Nem annyira szeretek úgy megenni ételeket, hogy csak leteszik a tányérra nekem, ő pedig mindig ilyenekkel lep meg. Szeretem a meglepetéseket, a kis ajándékokat adni és kapni is. Szerintem kreatív ajándékozó vagyok. Legrosszabb esetben a húgomnak nem szoktam kreatív ajándékot adni, neki csak pénzt küldök. Ő még fiatal, neki szüksége van a pénzre. A húgommal nagyon keveset találkozunk, Londonban lakik, most jön majd haza, de most sem lesz rá sok időm, sajnos. Nem vagyok egy ilyen hiányzós típus, szerintem a húgom sem, de amúgy jóban vagyunk.”
“Ez Jesolo, eredetileg nem ide indultunk, Prágába szerettünk volna eljutni, a barátnőmék egyik új autójával, de lerobbant Ausztriában, onnan trélereztettem haza, nem kevés pénzért. Ő akkor azt mondta, hogy jó, ennyi volt, mire én azt válaszoltam, hogy itt nem lehet vége, nekem csak egy hetem volt. Mondtam, hogy hozzuk el az én kocsimat és induljunk el más irányba, egy tengerpartra, és elmentünk Jesolóba. Kicsit zsúfolt, kicsit gagyi hely, de ez már nem zavar, mindenen túl vagyok. Régen én voltam az első, aki megnézte, hogy rossz vagy kényelmetlen a szék, vagy milyen a teríték az étteremben, de ez már nem érdekel. Jól éreztem itt is magam.”
“Ez pedig Debrecenben készül. Én is szeretnék megosztani közös fotókat, mint mások, de nekem max. erre van lehetőségem. A barátnőm nem akar szerepelni soha, meg én sem akarom, hogy ő szerepeljen. Ez egy ilyen köztes megoldás néha. Úgy gondolja, hogy semmi köze ehhez az egészhez, nem egy ismert ember, nagyon mást csinál, és akkor most mit pózoljon. Szerinte ennek semmi értelme. Szerintem a munkahelyén sem örülnének, ha ő egy magamutogató alakká válna, komoly munkája van, amit szeret. Megkerestek már bennünket, hogy címlapon szerepeljünk együtt, de mindig kedvesen visszautasítom az ilyen próbálkozásokat. Koncertekre eljön, de ide az X-Faktorba nem. Azt mondta, talán a döntőre, de ahogy ismerem, nem jön el.”
“Lacival és Gabival már jóban vagyunk, de munkán kívül nem is nagyon tudnánk összejárni, mert mindig együtt vagyunk. Nagyon kevés az a nap, amikor nem vagyunk egy légtérben, vagy nem közösek a dolgaink. Beszéltük már Lacival többször arról, hogy el kellene menni külön valamit csinálni, de hát ő is rengeteget forgat, nekem is van dolgom, és szerintem csak az X-Faktor után lesz ilyen közös program.”
“Gáspár Laciról először azt gondoltam, hogy semmi közünk nem lesz egymáshoz, hogy annyira más ember, más karakter, konkrétan nekem ő nem volt szimpatikus. Ezt megbeszéltük, és én sem voltam neki szimpatikus. Szerintem ő azt gondolta rólam, hogy nem tudok semmit, nem értek semmihez, aztán gyorsan összebarátkoztunk.”
“Beültünk abba a pultba, és azt kezdtük el látni, hogy mindenről ugyanazt gondoljuk általában, ugyanaz a humorunk, ugyanazokat a filmeket nézzük, ugyanazokat a rajzfilmeket szeretjük, egyedül a zenei érdeklődésünk más.”