Július elején megjelent egy könyv, címe Egymillió fontos emlék, ami a köztévé hetvenes években futó, Egymillió fontos hangjegy című műsorára is utal. A kötet interjúalanya, Módos Péter a hatvanas években került a tévéhez, 2000-es nyugdíjazásáig zenei műsorokat gyártott, melyek közül a három legfontosabb a már említett Egymillió fontos hangjegy (heti műsor volt, Tánczos Gábor szerkesztővel felváltva csináltak egy-egy adást), a másik a Pori Jazz, ami a finnországi Poriban 1966 óta minden évben megrendezett jazzfesztivál koncertjeit mutatta be, illetve a Pulzus, ami a nyolcvanas évek első felének meghatározó zenei műsora. Az évek során a Pulzusban olyan arcok dolgoztak Módos mellett, mint Zorán testvére, Sztevanovity Dusán, Vágó István kvízmester vagy Victor Máté. Mivel egy tévé volt akkoriban, kis túlzással azt lehet állítani, hogy Módos ízlése befolyásolta a hazai közízlést, a műsoraiban való szereplés pedig egy csapásra felemelhetett egy-egy előadót.
Módos a hazai zenei életet belülről ismerte, így a kötet rengeteg sztorit fed fel zenészekről, a zeneiparban dolgozó emberekről, és persze arról, hogy milyen volt a Kádár-érában kulturális tartalmat gyártani az egyetlen tévécsatornának. Módos elmondja, hogy szerinte a magyar könnyűzene történetét tekintve pont abban a harminc évben csinálhatott műsorokat, amikor annak értelme volt, az új zenéket pedig nem tartja sokra: még a Quimbyt sem ismeri igazán. 81 évesen úgy véli, a lényegi részeknél ott volt.
Jazz iránti rajongása a gyerekkori zongoratanulmányának köszönhető, nem véletlen, hogy a műfajt amikor csak tehette, beemelte a műsoraiba. A hazai zenekarok közül egyértelműen a Locomotiv GT-t tartja a legnagyobbnak és legjobbnak, örök kedvence viszont a Beatles, mellette egyértelműen a rock és a beatzene mellett voksol, ami hidegen hagyja, az a táncdal. Ennek ellenére ismerte a hazai előadókat, Kabai Józsefnek, a kötet szerzőjének mesél is róluk sokat. A tengernyi sztori között azonban van egy, ami kevéssé, vagy talán egyáltalán nem ismert, ez a kor népszerű előadója, Szécsi Pál 1974. áprilisi halálához köthető. Innentől “átadjuk a szót” a kötetnek.
„A hetvenes évek elején sokat jártam a nejemmel, Verával az S. Nagy Pista által szervezett könnyűzenei baráti körbe, ami az ő lakásán jött össze rendszeresen. (…) Megfordult ott többek között Korda György, Máté Péter, Payer András, Domján Edit, Ihász Gabi. Ebben a társaságban ismerkedtem meg Palival (Szécsi Pállal – a szerk.). Hangulatos, jó csapat volt, sokat dumáltunk zenéről, főleg az este elején, mert aztán a többség, hogy is mondtam, S. Nagy vezetésével inkább az ital irányába ment el.”
Módos felesége, Vera által a csak “esnagyosnak” titulált társaságba járt Domján Edit is, akivel Szécsi együtt volt egy ideig. Vera megjegyzi, hogy Szécsi izgalmas, érdekes figura volt, főleg ahhoz képest, amit a képernyőn látni lehetett belőle, de hozzáteszi, hogy “minden nő tönkrement körülötte.” Módos egyenesen azt mondja, hogy Szécsi és Domján kapcsolata szomorúsággal töltötte el, és gyanítja, hogy már jóval Domján halála előtt Szécsi eltávolodott a színésznőtől. Domján halála után Szécsi kiment az NSZK-ba, és csak hónapokkal később jött haza. „1974 áprilisában kértem föl, hogy lépjen fel az akkori műsoromban” – meséli Módos, felesége pedig hozzáteszi, hogy ekkoriban “Pali beteg volt. Kórházból ki, kórházba be. A közönség nem nagyon tudott a bajáról, mert nem volt nyilvános a betegsége.”
Szécsi Pál (Fotó: smagpictures.com)
Módos azzal folytatja, hogy Szécsi nem jelent meg a tévéműsor felvételén. „Szaladgáltam le-föl, a rendészeket kérdezgettem, hogy látták-e valahol az épületben, de senki nem látta. Kerestem az öltözőben, kopogtam, benyitottam, de csak Medveczky Ilonát volt szerencsém megpillantani egy szál bugyiban és melltartóban. Ő is szerepelt ebben a műsorban. Szóltam a rendezőnek, hogy Szécsi nincs sehol, ez már akkor is kissé idegesítő és gyanús volt. A felvétel lement nélkülem is, így beültem az autómba, és elmentem a lakására, Budára, a Margit utcába. Az udvarról felmentem az emeletre, és láttam, hogy résnyire nyitva van az ajtaja. Mondom, mi az isten van itt. Kopogtam, semmi válasz, bementem. És akkor megláttam a szobában, elterülve a földön a szekrény előtt. Először azt hittem, hogy talán ivott, vagy mit tudom én.”
Módos elmondása szerint Szécsi hason feküdt, de még mielőtt bármit tett volna, azt mondja, hogy „hirtelen, kopogás nélkül megjelent S. Nagy. És akkor ott ketten, megütközve arra gondoltunk, hogy Pali halott. Észrevettük, hogy szétszóródtak az orvosságosdobozok, hogy öngyilkos lett. Beszedett pár dolgot.”
Módos azt mondja, nem tudja, S. Nagy hogy került oda. „Lehet, hogy megbeszélték előre? – teszi fel a kérdést. – Döbbenten álltunk, aztán S. Nagy azt mondta, hogy szól egy ismerős orvosnak, és elhúzott. Utána én is.” Módos arról is beszél, hogy nem hívták a mentőket. „Azt hiszem, igen zavarodottak lehettünk azokban a percekben. Most visszagondolva, azzal sem voltunk tisztában, hogy Szécsi meghalt, vagy elájult. (…) Az biztos, hogy nem néztük meg a pulzust. Valószínűleg azt hittük, hogy ájulás lehet, vagy ilyesmi.”
Szécsi Pál temetése a Farkasréti temetőben, 1974 (Fotó: Urbán Tamás/Fortepan)
Módos felesége hozzátette mindehhez, hogy Szécsi hagyott levelet maga után, és hogy S. Nagy azért jelent meg ott, mert Szécsi előzőleg felhívta őt, hogy végezni fog magával. Szerinte a levélben az állt, hogy „egy nőnek, aki amúgy házasságban élt és akibe állítólag szerelmes volt, hagyott annyi gyógyszert, amennyivel utánamehet. S. Nagy még ott helyben elolvasta.”
Módos erre megjegyzi, hogy ő ezekről nem is tudott, és hogy szerinte hagyják az intim részleteket. Kiderül, hogy ő a műsorában nem emlékezett meg Szécsi haláláról, és úgy véli, hogy Szécsi öngyilkosságáról csak egy szűk kör tudott.
A kötet szerzője itt megjegyzi, hogy emlékszik, nagyon terjedtek erről a pletykák akkoriban, mivel Szécsi már korábban is kísérelt meg öngyilkosságot. Módos Vera szerint az igazságot nem nagyon lehetett elmondani, majd kitér rá, hogy Szécsi micsoda nőcsábász volt, szerinte „ha lett volna tíz nő, akkor tízfelé szórta volna a bókjait, mert az alkohol elborította az agyát”, és megjegyzi, hogy Szécsit skizofréniával is kezelték. „Legalább tízszer kezelték emiatt kórházban, én S. Nagyéktól tudom, hogy Pali nagyon súlyos skizofréniában szenvedett.”
Szécsi Pál (MTI Fotó: Keleti Éva)
Módos azért elmondja, hogy Szécsivel nagyon jól együtt lehetett dolgozni a tévében, és kiválóan megoldott minden feladatot. „Az emberek igényelték az érzelmes, szerelmes nótákat, legyen az magyar, vagy olasz slágerfeldolgozás magyarul. Szécsi erre állt rá, és bejött neki. Hibátlanul csinálta.”
A kötetben Módos családja és barátai is megszólalnak. Külön interjúban mesél a Módos-féle műsorokról és az előadói múltjáról Presser Gábor és Koncz Zsuzsa, illetve Vágó István is beszél a közös múltról, például a balatonszéplaki tévés üdülőben közösen töltött nyári vakációkról, ahova természetesen mindketten szakszervezeti beutalóval érkeztek.
Zenéről az nlc.-n:
- 10 dal a ‘70-es évekből, amire ma is boldogan bulizunk
- Zorán magnóját javította, Rod Stewartnak gólpasszt adott – interjú B. Tóth Lászlóval
- Kóbor János: „Egy hasonlóság van Mick Jagger és köztem: egyetlen napot sem töltöttünk zenetanulással”
- Zorán: „Szeretek tiszta lapokkal játszani”
