A mai Lengyelország területén található Gierłoż erdejében 1940-ben kezdték építeni Hitler keleti főhadiszállását, a Farkasvermet. A több tucat épületből, illetve földalatti bunkerből álló komplexum szinte önálló városként működött. A lapos tetőket fűvel, fákkal, bokrokkal, illetve műanyag, leveleket imitáló hálókkal álcázták, így a levegőből sűrű erdőnek tűnt. A Führer-bunker és tíz másik bunker falát több méter vastag acél-vasbeton ötvözettel erősítették meg. A létesítményben hálószobák, dolgozószobák, konyha és étkező, társalgók, konferenciaterem, sőt még moziterem is helyet kapott. A komplexumnak saját áramfejlesztője, illetve hő- és vízerőműve is volt.
A Farkasverem több biztonsági zónára oszlott: a legbelső zónában maga Hitler, illetve az ő legszűkebb köreibe tartozó személyek tartózkodhattak csupán. A második zónában kapott helyet a laktanya, illetve a személyzet. A két biztonsági zónát egy megerősített külső biztonsági terület vette körül, melyet a Wehrmacht különleges páncélos biztonsági egységei védtek. 1944-ben a Farkasvermet mintegy 2000 ember lakta.
Adolf Hitler első alkalommal 1941. június 24-én érkezett meg a Farkasverembe és megszakításokkal összesen több mint 800 napot töltött el itt. Az évek folyamán számos magas rangú látogatót fogadott a létesítményben, köztük Benito Mussolinit és Horthy Miklóst. Itt követték el ellene az egyik leghíresebb sikeretlen merényletkísérletet is: 1944. július 20-án Claus von Stauffenberg ezredes, a porosz tisztikar tagja egy aktatáskában bombát csempészett be egy megbeszélésre és azt Hitler közelében helyezte el. A robbanószerkezetet azonban egy másik jelenlévő tiszt távolabb tolta a diktátortól, végül egy asztal alatt robbant fel. A robbanás romba döntötte a konferenciatermet és négy emberéletet követelt, Hitler azonban könnyebb sérülésekkel megúszta azt. A Vörös Hadsereg 1944 októberében elérte Kelet-Poroszország határait, Hitler nem sokkal később örökre elhagyta a Farkasvermet.
Amikor a szovjet előrenyomulás eljutott Angerburgig (ma Węgorzewo), a hadsereg parancsot kapott a komplexum megsemmisítésére. A tervezett bontásra 1945. január 24–25 -én éjszaka került sor, rengeteg robbanószert használtak fel hozzá, azonban a legtöbb épület megerősített szerkezete miatt csak részben pusztult el.
A területet a háború után megtisztították a hadianyagoktól, majd lényegében sorsára hagyták. A kommunizmus bukása után aztán, a kilencvenes évek elején turistalátványosságként nyitották meg. A hátborzongató helyszín évente mintegy 300 ezer turistát vonz.
