Ada Blackjack élete

Vilhjalmur Stefansson sarkvidéki felfedező 1921-ben expedíciót szervezett a távoli Wrangel-sziget meghódítására. Ő maga azonban nem akart részt venni a kalandban, ehelyett fiatal amerikai és kanadai férfiakból álló csapatot küldött maga helyett, melynek tagjai Allan Crawford, Lorne Knight, Fred Maurer és Milton Galle voltak. A csapat az alaszkai Salamonba utazott, hogy erőforrásokat gyűjtsön és segítséget kérjen a helyiektől az expedícióhoz.

Egy 23 éves helyi nő, Ada Blackjack is értesült arról, hogy a sarkkutatók varrónőt keresnek, aki elkísérné őket az expedícióra, havi 50 dolláros fizetségért. Az alaszkai őslakos inupiat etnikumhoz tartozó Blackjack 8 éves volt, amikor az édesapja elhunyt. Özvegyen maradt édesanyja egy metodista missziós iskolába küldte Nome városába. A misszionáriusok nevelték fel, akik megtanították írni, olvasni és angolul is.

16 évesen aztán férjhez ment és három gyermeke született, akik közül azonban kettő még csecsemőkorában elhunyt, a harmadik, Bennett pedig tuberkolózisban szenvedett és emiatt állandó ápolásra szorult. Blackjack és férje házassága az évek során megromlott és válással végződött.

A nő beteg kisfiával visszaköltözött az édesanyja házába, ahol rendkívül szűkös anyagi körülmények között éltek. Éppen ezért átmenetileg árvaházba kellett küldenie a fiát, ahol szakszerűbb ellátást kapott a betegségére, mint amit otthon biztosítani tudtak a számára. Ada azonban mindenképp szerette volna újra magához venni a gyermekét, ehhez azonban nagyobb összegű pénzre volt szüksége, éppen ezért keltette fel az érdeklődését a felfedezők állásajánlata, azonban kétségek is gyötörték. Egyrészt azért, mert rettegett a jegesmedvéktől, másrészt pedig mert nem tartotta helyesnek, hogy egyedüli nőként utazzon el a négy férfival. Egy sámántól is tanácsot kért, aki figyelmeztette, hogy veszélyek és halál kíséri majd az útját. Mindezek dacára végül mégis jelentkezett a munkára.

Ada Blackjack (Forrás: Wikipedia)

Bár eredetileg biztosították arról, hogy nem ő lesz az egyetlen nő, aki csatlakozik a felfedezőkhöz, amikor az indulás napján megérkezett, szembesülnie kellett azzal, hogy nem csupán az egyetlen nő, de az egyetlen civil ember lesz, aki a négy tapasztalatlan sarkkutatóval tart.  

1921. szeptember 15-én hajójuk, a Silver Wave elindult a Wrangel-szigetre a négy férfival, Blackjackkel és a hajó macskájával, Victoriával. Az expedíció első éve meglepő módon sikeres volt. A csapat képes volt tábort építeni, felfedezni a szigetet és túlélni a a helyben vadászott, illetve a bérelt hajókon utólag érkező élelmen.

A Wrangel-sziget expedíció tagjai, elöl középen Ada Blackjack (Fotó: Wikipedia)

1922-ben azonban a tél beköszöntével rendkívül vastag jégpáncél vette körül a Wrangel-szigetet. A télire bérelt hajó nem tudta elérni a szigetet, így az élelmiszer-ellátmány elapadt. A csapat tudta, hogy a megmaradt készleteik nem lesznek elegendőek az életben maradáshoz.

Nemsokára mindannyian éheztek, az egyik felfedező, Lorne Knight pedig skorbutot kapott. 1923 januárjában Allan Crawford, Fred Maurer és Milton Galle úgy döntött, megpróbálnak átkelni a jégen Szibériába, hogy élelmet szerezzenek és segítséget kérjenek. A táborban hagyták Knightot és Blackjacket, és útnak indultak, de soha többé senki sem látta őket.

Ada igyekezett gondoskodni Knightról, aki túl beteg volt ahhoz, hogy bármit is tegyen. Bár a nő korábban soha nem vadászott vagy halászott, megtanult fegyverrel lőni, csapdákat állítani, megjavítani a sátrakat, beazonosítani az ehető növényeket és minden bátorságát összeszedve még a jegesmedvéket is elüldözte. Knight elméje közben egyre inkább elborult, gyakran gorombáskodott Blackjackkel, azzal vádolva őt, hogy nem tesz eleget az életben maradásukért, máskor arra kérte, olvasson fel neki a családi Bibliájából.

A férfi végül 1923 júniusában meghalt, így Ada magára maradt, egyetlen társasága a hajó macskája, Victoria volt. Blackjack folytatta a vadászatot és a halászatot, Bibliát olvasott, és ami leginkább tartotta benne a lelket, az az volt, hogy mindenképp viszont akarta látni a kisfiát.

1923. augusztus 20-án aztán Stefansson egyik kollégája, Harold Noice érkezett hajóján a Wrangel-szigetre és kimentette Adát. A története ezután az újságokba is bekerült: hősként, sőt egyenesen a női Robinson Crusoe-ként emlegették.

Blackjack azonban utálta a körülötte kialakult felhajtást. A  megtakarított pénzét arra használta, hogy fiát Seattle-be, majd Washingtonba vigye, hogy kezeltesse a tuberkulózisát. Bennett végül felépült. Ada néhány évre rá újra férjhez ment, és született még egy fia, Billy. Később visszatért az Északi-sarkra. Utolsó éveit egy állami nyugdíjasotthonban töltötte, 1983-ban, 85 éves korában hunyt el.

Források: History.com, Atlas Obscura