Ki mondta, hogy a hányás nem lehet vicces? Tény, hogy számos filmes csúnyán visszaél vele, de elég csak a Monty Python klasszikus szkeccsére gondolni Az élet értelme című filmjükből, és máris megvan a bizonyíték rá, hogy igen, a hányás is lehet vicces. Nagyon vicces. Ettől még rengeteg filmben használják roppant kellemetlen és humortalan módon. A szomorúság háromszöge viszont nem egy új Rob Schneider-vígjáték, és még csak Eddie Murphynek vagy Adam Sandlernek sincs köze hozzá. Ez az a film, ami 2022-ben megnyerte a világ legrangosabb filmfesztiválja, Cannes legfontosabb díját, az Arany Pálmát. Jól olvastad, kedves olvasó: egy olyan film, aminek csúcsjelenetében szupergazdag emberek egy luxus óceánjáró hajón nagyjából húsz percen át okádják ki a belüket (elnézést a szóhasználatért, de az itt látottakra nem nagyon lehet mást mondani) és minden és mindenki hányásban és ürülékben fürdik és csúszkál, megkapta a filmes világ az Oscar-díj utáni legfontosabb díját. Mi történt? Hirtelen az elitista művészfilmesek is felfedezték maguknak a testnedveket?
Görbe tükör
A svéd Ruben Östlund már régóta abban utazik, hogy görbe tükröt tartson a nyugati jóléti társadalmak tagjai elé, és ezt mindig elsőrangú humorral teszi. Így volt ez már a hazánkban talán legnagyobb sikernek örvendő filmjében, a Lavinában is, ahol a klasszikus családeszmét és a klasszikus férfiasság mítoszát szedte cafatokra. Hasonló volt a helyzet a szintén Arany Pálma-díjas (igen, Östlundot imádják Cannesban) A négyzetben is, ahol a kortárs képzőművészeteket gúnyolta ki rendkívül okos módon. Östlund A szomorúság háromszögében sem csinál mást, mint amit általában szokott: talál magának egy csoportot, akiket aztán maró gúnnyal semmisít meg, és mutatja meg kíméletlenül az összes bullshitet, ami körülveszi őket.
Ruben Östlund az Arany Pálma díjjal (Fotó: Profimedia)
Az új filmjében a fő változást leginkább az adja, hogy ezúttal túl egyértelmű célpontokat talál magának. A modellek és a divatipar felszínességét cikizni azért nem túl merész gondolat 2022-ben, ahogy az sem, ha azokat a csúcsgazdagokat kritizáljuk, akik környezetvédelemről papolnak, közben meg akkor is a magánrepülőgépükre ülnek, ha csak száz kilométert kellene autózniuk valahová helyette. A túl egyértelmű célpontok és az ebből fakadó nyersebb poénok azonban kétségtelenül adnak egy fontos pozitívumot a filmnek: A szomorúság háromszögét nemcsak a fekete öves művészfilm-rajongók élvezhetik, hanem a nagyközönség is, ugyanis a humora és a mondanivalója kellően egyértelmű ehhez.
Modellek a hajón
A szomorúság háromszöge egy három fejezetre bontott film. Az első fejezetben egy férfi és egy női modellt, Carlt és Yaya-t ismerhetjük meg. Östlund jó szokásához híven ezúttal is hosszan kitartott nagyjelenetekben utazik. Az első ilyen jelenet egy férfimodell casting, ahol a jelölteknek hülye instrukcióknak kell megfelelniük, mintha csak idomított kutyák lennének. Ez is szórakoztató, de ehhez hasonlót már láttunk a Brünoban vagy a Zoolanderben is. A folytatásban azonban már Carlt és Yaya-t egy elit étteremben láthatjuk, ahol némi vita – vagy inkább játszmázás – támad köztük arról, melyikük fizesse a cechet. Ez a film egyik legokosabb jelenete, Östlund zseniálisan ugrasztja össze a nemeket, számos hot topic-ot (például: ha akkora egyenlőség van, miért fizessen mindig a pasi) hozva felszínre és forgatva ki okosan.
Fotó: Profimedia
Ez a rész aztán a szállodában folytatódik, hogy aztán át is ugorjunk a második fejezetre, a luxus óceánjáró hajóra, ahová hőseink úgy jutottak el, hogy Yaya-t influenszerként meghívták, hogy posztoljon sokat a kirándulásáról, és ha már így alakult, magával vitte az új pasiját is. Itt ismerkednek meg a hely kirándulóival, például egy orosz oligarchával és cicababa feleségével, vagy épp két elsőre cukinak tűnő angol nyugdíjassal, akikről kiderül, hogy fegyvergyáruk van, és gránátokat értékesítenek szerte a világon. Már ez a rész is tartogat meglepetéseket, például egészen gyönyörű, amikor egy-egy magát jó fejnek gondoló utas próbálja úgy kezelni a személyzetet, mintha ők is velük egyenrangúak lennének a hajón, miközben ezzel a jófejkedéssel csak arra világítanak rá, hogy ez egyáltalán nincs így.
A hajós fejezet azonban egyértelműen a viharban, és a vihar következtében létrejövő hányástornádóban csúcsosodik ki. Östlund érezhetően örömmel dagonyázik az elit totális elállatiasodásának és megaláztatásának képeiben, és ezt a Karlovy Vary-i Filmfesztivál nagytermének nagyjából kétezer fős közönsége is értékelte, akik végigröhögték a nagyjából húsz percen át tartó undormaratont. A szó szerint a saját hányásukban és ürülékükben kúszó-mászó utasok szálát különösen érdekessé teszi a közben alkoholtól lealjasodó kapitány (Woody Harrelson jutalomjátéka egy hálás mellékszerepben) és az idős orosz oligarcha eszmecseréje kapitalizmusról, szocializmusról meg hasonlókról, amiket kihangosítva folytatnak, miközben a hajón mindenki az életéért küzd.
Lakatlan sziget
Végül elérkezünk A szomorúság háromszöge utolsó fejezetéhez. Hőseink elhagyván a süllyedő hajót egy szigeten kötnek ki, ahonnan nem tudják felvenni a kapcsolatot a külvilággal. A túlélők itt hirtelen azt tapasztalják, hogy ezen a helyen egyenlővé váltak. Itt semmit sem ér, ha valakinek több milliárd csücsül a bankszámláján vagy világszerte ismert influenszer: itt inkább az lesz a király, aki tudja, hogyan lehet halat fogni és tüzet gyújtani. Sajnos ez a fejezet lett a film legkiszámíthatóbb, legdidaktikusabb része: nagyjából előre sejtjük, merre tart a történet és a karakterek, és bár Östlund itt meg tud néha lepni minket, a filmje korábbi vad energiája itt jócskán alábbhagy. A tanmese arról, hogy vagyon nélkül eltűnnek köztünk a különbségek és csak az számít, hogy ki mire képes, elég sekélyes. Az egyetlen szerencse, hogy a befejezést sikerül ismét ütőssé varázsolnia, így a végén nem fogunk rossz szájízzel felállni a moziszékünkből.
A Cannesban Arany Pálma-díjat nyert A szomorúság háromszöge egy populárisabb, közérthetőbb Ruben Östlundot mutat. Biztos vagyok abban, hogy több régi rajongóját el fogja veszíteni azzal, viszont abban is, hogy rengeteg újat szerez majd. A filmben megvan a potenciál ahhoz, hogy igazi együtt visítva röhögős nagy mozisiker legyen, ráadásul Harrelson személyében még egy világsztárja is van hozzá. Az influenszer téma pedig úgyis divatos manapság.
A szomorúság háromszögét a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon láttuk. A magyar mozikba várhatóan szeptember végén érkezik.
