Egy szűk, kiváltságos réteg kivételével persze kit ne frusztrálnának állandóan a pénzügyei…
…bevallom, az utóbbi két hónapban azt veszem észre, hogy egyre többször áll a görcs a gyomromba a bankszámlaegyenlegem miatt. Talán az infláció alternatív, házi definíciója is lehetne, amit újabban átélek: az utóbbi hónapokban semmit sem változtattam a szokásaimon és a ritmusomon, mégis egyre kevesebb a pénz a zsebemben. Nem szoktam le semmiről, nem szoktam rá semmire, nem kezdtem fogyókúrába, és nem tértem át más speciális étrendre, tartom ugyanazt az edzéstervet, a munkám és a fizetésem is változatlan, így nem pihenek és mozdulok ki kevesebbet, ahogy szerencsére semmiféle váratlan kiadással sem kellett számolnom mostanában, és a családom sem bővült új tagokkal.
Mindezek ellenére feltűnt, a szokásosnál jóval több agysejtet kell elégetnem mostanában, mielőtt megveszek bármit is. Azt szintén megfigyeltem, hogy a lakossági közgazdásszal kezet fogó filozófus elsősorban akkor kapcsol be, amikor tálcát ragadok a menzán vagy kosarat egy élelmiszerüzletben, a beülős helyekről, éttermekről már nem is beszélve. Valahol olyan ez, mintha a karácsonyi szezon tavaly december óta máig kitartana, amiből épp csak az ünnepi hangulat és a csodavárás szállt el, cserébe egyedül a karácsonyi árak maradtak. Amit az üzletekben akkor ihletetten, „most az egyszer kibírom” jelleggel benyelünk, abból mostanra leginkább csak a dühvel vegyes zavarodottság és az általános értetlenkedés maradt.
Még mielőtt kénytelen lettem volna elmerülni az önvizsgálatban és megállapítani a pénzügyi tudatosságom és fegyelmem teljes csődjét, a híreket olvasva kiderült: nem feltétlenül az én készülékemben van a hiba. Újabban megállíthatatlanul elszabadult itthon az infláció, ami elsősorban az élelmiszerárakban mutatkozik meg. Sőt, magukat az elemzőket és a Nemzeti Bank munkatársait is meglepte a minden várakozást felülmúló, rekord magas januári 4,7 százalékos hivatalos inflációs adat, amit közölt a Központi Statisztikai Hivatal. Vagyis innentől távolról sem újságírói túlzás azt állítani, hogy a pénzromlás miatt brutális drágaság van, ezen belül is leginkább a sertéshús, a gyümölcsök és a zöldségek ára ad okot aggodalomra.
5-6 ezer forinttal többet hagytunk a boltban a hétvégén
Amikor eldöntöttem, hogy cikket írok a témából, megkértem a kollégáimat, most hétvégén ők is tudatosabban figyeljék, a korábbiakhoz képest mire és mennyivel többet hagynak a pénztárnál. Ezen belül is mely élelmiszerek ára szökött leginkább az egekbe, esetleg melyek ára csökkent, továbbá tapasztaltak-e eltéréseket a különböző bevásárlóközpontok között? Nálunk most vasárnap 18.500 forint volt a számla végösszege a legközelebbi Spar hipermarketben, amikor a háromtagú kis családunknak (két felnőtt plusz egy gyerek) egy hétre előre megvettük a reggelire-vacsorára való tej, kenyér, felvágott, zöldség, gyümölcs, stb. típusú alapélelmiszereket. (Ami luxus volt a kosárban, az a teljes kiőrlésű pékáru, a tonhal és a humusz.)
Ez pontosan 5, de inkább 6 ezer forinttal több, mint például októberben-novemberben volt. Az arányt némileg torzítja, hogy vendégségbe mentünk, ezért egy kis névnapi ajándék is került a bevásárlókocsiba, és ha az egyik gyerek kap valamit a családban, akkor az összesnek kell egy kis apróság. Valentin-nap környékén pedig minden ajándéknak minősülő termék hirtelen meredek drágulásba kezd. Ezt még oké, „évente egyszer belefér” legyintéssel ezt is elintézi az ember, a sajtos pultnál állva viszont konkrétan sokkot kaptam. Egyenesen a rablás kategória, hogy már a legolcsóbb, két másodpercig érlelt trappistából sem kap negyed kilót 400, de inkább 450 forint alatt az ember. És hangsúlyozom, ez az árkategória alja.
Lassan a sertéspárizsi is felküzdi magát a luxuscikk kategóriába (fotó: getty images)
A darabolt, előre vákuumcsomagolt verzió, ugyanebből a műfajból – most kapaszkodjatok meg! – a 400 grammos kiszerelés 979 forint. Ezek után meg is kértem a családot, hogy válasszanak a pultból sajtot helyettem, mert én nem merek. A gyanúsan világoszöld kígyóuborkát pedig hiába adták 200 fontos darabáron, attól szintén dobtam egy hátra szaltót, hogy a „bio” típusú leveszöldség kilója ezer forint, amiben ránézésre van 2 jobb kinézetű sárgarépa, 3 szerényebb képességű fehérrépa, 3 szebb napokat látott vöröshagyma, illetve a csomagban egy kis fej fokhagyma is árválkodik. Ugyanennek fél kilós bio csomagja, kis petrezselyemzölddel és paprikával kiegészítve még drágább: kilója majdnem 1200.
Ha a netről rendeljük a kevésbé bio verziót, még akkor sem ússzuk meg 750 forint alatt. A műfajon belül is a petrezselyem az, amit újabban aranyárban mérnek. Szintén a bio verzióból is egy kilóért a Sparban kerekítve 2200 forintot is elkérnek. Munkatársunk, Gabi az Aldiban a hétvégén különösen a paradicsom árán borult ki, amiből az akciós, fürtös marokkói verziót adják 500 forintért – mármint fél kilóról van szó. Bár minőségmegjelölés szerint első osztályú, valóban finom termékről van szó, az 500 grammos kiszerelés így is 799 forintról volt nagyvonalúan leárazva. Szúrópróba szerűen én is matekoztam egyet a Sparban: a legszebbnek tűnő fürtös szilvaparadicsom csomagjában egy szem kicsi paradicsom darabja volt 77 forint.
Gabi végül 28.000 forintból oldotta meg a szokásos szombat délelőtti aldizást az egy felnőttből, három gyerekből és egy cicából álló családnak. Nagyjából ugyanazokat az alapanyagokat veszik minden hétvégén, mindent előre megvesznek a héten, nem menzáznak, Gabi hetente kétszer főz a családra. Nem is olyan régen ugyanez a vásárlás megvolt 20-22 ezerből – mesélte kolléganőnk, aki hozzátette: az előtte álló fiatalember, aki egyedül magának vásárolt be, most 13 ezret fizetett, arról számolt be, hogy ő ugyanezt a vásárlást korábban 8-10 ezer forintból oldotta meg. Nagyon úgy tűnik, a tapasztalataink mind egybecsengenek.
A húspultok kellemes borzongása
A felháborító zöldségárak után ideje szót ejteni a húsfrontról is. Szintén nem túlzunk, amikor kiábrándultan azt mondjuk, hogy a legfapadosabb tízórais szendvicsben a trappista sajt méltó párjaként lassan a sertéspárizsi is felküzdi magát a luxuscikk kategóriába. Az általános élelmiszerár-növekedés mellett a helyzetet ráadásul a sertéspestis is súlyosbítja, ami még inkább az egekbe emeli a sertéshús árát: egyik hónapról a másikra bekövetkezett sokkoló drágulásának oka leginkább az, hogy sertéspestis robbant ki Kínában, és ez világszerte hatással van az árakra, így a magyar piacot is befolyásolja.
Közelebbről megnézve a csemegepultokat, közel 40 százalékkal drágább a hagyományosan olcsó húsként elkönyvelt sertéspárizsi, mint tavaly ilyenkor. Szerkesztőségi tapasztalatunk alapján kilónként 2100-2200 forintot is elkérnek érte. Míg januárban a legolcsóbb sertéscomb kilója 1550 forint volt az Auchanban és a Tescóban, az Intersparban pedig 1700 forint, most is ezekkel az árakkal kell számolni mindhárom nagyáruházban – ez már a Privátbankár pénzügyi lap elemzéséből derül ki, melynek munkatársai 13 éve minden egyes hónapban elmennek egy családi bevásárlásra az említett üzletekben, hogy összehasonlítsák az aktuális élelmiszerárakat.
Történelmi csúcson az árak
Egy év alatt 26 százalékkal drágult a rizs, több mint 20 százalékkal a tojás, 10 százalékkal a cukor, a száraztészta és a tejföl, miközben a kenyér ára is átlagosan 14 százalékkal emelkedett. A margarin, a csirkemell és a kávé ára viszont tíz százaléknál is jelentősebben mérséklődött – ismét a Privátbankár hagyományos bevásárlás-sorozatának eredményeit idézzük. Ekkor egy átlagos 3 fős család 30 termékből álló listáját vásárolják végig következetesen ugyanabban a 3 hipermarketben, és mint kiderült, az elmúlt 13 év alatt még egyszer sem láttak olyan magas árakat, mint idén februárban. A három áruházban átlagosan 21 ezer forintért vásároltak be: sosem volt még ekkora a végösszeg.
„A húsfélék árának követését rég feladtam, egyszerűen nem vagyok hajlandó foglalkozni vele. Mivel nincs szezonális ingadozás, úgysem lesz valami két hónap múlva olcsóbb vagy drágább” – idézzük gasztroguru kolléganőnk, Olga sajátos problémamegoldását. Ugyanakkor, ha nem főzünk annyit és olyan színvonalon, mint ő, amivel nagyrészt lerázzuk magunkról az otthoni húsvásárlást, újabban a virsli ára is feladja a leckét. Az Aldiban például újabb ezer forintot gombolnak le rólunk 400 grammnyi bécsi típusú virsliért. Az Auchanban a kedvenc bécsi virslimből ugyanennyit 1300 forintért adnak, miközben a Sparban ugyanez juhbeles kivitelben 1400 forint. (Életemben nem vettem még virslit ennyiért.)
A zöldség ára is az egekben (fotó: getty images)
Ez mikor lett ennyi?
Gasztro rovatunk szerkesztője, Olga egyébként a kedvemért most hétvégén is ellátogatott kedvenc élelmiszer-lelőhelyére, a ceglédi piacra. Mint mondja, itt kényelmesen be tudja szerezni a négy tagú családnak egy hétre előre a megfelelő gyümölcs-és zöldségadagot. „Először az 550 forintos banántól ájultam el, aztán jött a 700-800 forintos mandarin, az 1400 forintos kápia paprika. Mikor lett ez ennyi? Esküdni mernék, hogy tavaly még 400 forint volt a banán, a narancs, meg a mandarin is a piacon” – osztotta meg velünk drámai tapasztalatait kolléganőnk.
Ugyanakkor arra külön felhívta a figyelmet, hogy a hazai termékek szerinte szinte semmit nem drágultak a piacon: a petrezselyemgyökér ára még mindig 800-1000 forint, ami sokkal barátibb, mint a multiban. Ahogy már egy kiló almát is bőven lehet kapni a piacon 170 forintért, miközben az átlagár olyan 250 forint körül mozog, akárcsak a krumpli esetén. A tojás darabja évek óta 35-55 forint, ami mind azt jelenti, hogy Olga a helyi termékeknél nem látja mostanában a drágulást, legfeljebb a szokásos szezonális áringadozást veszi észre.
Mindezek után legfiatalabb kolléganőnk, Vivi, aki két főre főz naponta, annyival foglalta össze a lényeget, hogy a spórolás az élelmiszerek terén, főleg diétás, minőségi élelmiszerekből álló étrend mellett szinte lehetetlen. Ők már el is döntötték, hogy nem is izgulnak rajta többet, az egészségük érdekében megadják magukat az inflációnak. Könnyen lehet, hogy jelenleg ez a legbölcsebb döntés, mert amennyiben igazak a hírek, a pénzromlás velünk lesz egy darabig. Ha nem is ilyen drasztikusan gyorsuló ütemben, de elvileg kitart az év végéig. Én már csak azt nem tudom, hogy kinek higgyek, miután a mi saját tapasztalatunk is jóval nagyobb inflációt mért a bevásárlás során, mint az összes hivatalos adat.
