Aki már átélt pár visszautasítást az életében, valószínűleg határozott véleménye van arról, melyik a legjobb – vagy éppen a legrosszabb. De vajon kit igazol a tudomány?
Egy kutatás, amely tavaly jelent meg a Computers in Human Behaviour folyóiratban, azt vizsgálta, a romantikus visszautasítás melyik formája fáj jobban: amikor valaki szakít velünk, vagy amikor egyszerűen eltűnik, azaz ghostol. A kutatáshoz a résztvevőket egy homályosan megfogalmazott, „online interakciókról” szóló vizsgálatra toborozták. A résztvevőket párokba osztották, és azt a feladatot kapták, hogy hat egymást követő napon keresztül minden nap 15 percet beszélgessenek a partnerükkel egy kijelölt témáról. Emellett mindennap ki kellett tölteniük egy rövid kérdőívet az élményeikről, valamint egy hosszabb kérdőívet a kutatás előtt és azt követően.
A résztvevők felének azonban fogalma sem volt róla, hogy a beszélgetőpartnerük valójában egy kutatási asszisztens. A beszélgetés negyedik napján a beépített résztvevők, azaz az asszisztensek háromféleképpen reagáltak: vagy egyszerűen ghostolták a partnerüket, vagy megmondták neki, hogy nem szeretnék folytatni a beszélgetést, a kontrollcsoportban lévők pedig egyszerűen tovább beszélgettek velük.
Mi történt ezután? Hamarosan megmutatjuk, de előbb nézzünk kicsit a ghostolás jelensége mögé: mennyire gyakori, kik azok, akik leginkább hajlamosak ghostolni, és mégis miért csinálják ezt.
Kik hajlamosak ghostolni?
Egy másik tanulmányban arra jutottak, hogy három fiatalból kettő már ghostolt valakit, és többször ők maguk is elszenvedői voltak a jelenségnek. A legtöbben elfogadható stratégiának tartották, mert úgy érezték, így mindenkinek könnyebb: nincs konfrontáció, és mégiscsak udvariasabbnak tűnt, mint a kemény, nyílt elutasítás.
A gyakorlat tehát széles körben elterjedt, ezért a kutatók kísérletet tettek arra is, hogy profilozzák a sorozatos ghostolókat, és igencsak érdekes eredményre jutottak:
azok, akik a legjobban szenvedtek a ghostolástól, ugyanazok voltak, akik a leggyakrabban éltek vele!
Általában ugyanis olyan emberekről van szó, akiknek nagy szükségük van határozott válaszokra, és arra, hogy lezárjanak dolgokat és továbblépjenek. És a ghostolás pont ezt adja meg nekik: ha ők alkalmazzák, határozottan lezárják a kapcsolatot. Ugyanakkor ha ők kapják, bizonytalanságban maradnak, amit nehezen tolerálnak. A jelenség a kutatókat is meglepte.
Fotó: Getty Images
Egy másik érdekesség, hogy ghostolásra azok az emberek is hajlamosak, akik erősen hisznek a sorsban, és abban, hogy az ideális társuk vár rájuk valahol. Amikor viszont eldöntik, hogy a másik nem megfelelő, vagy úgy érzik, a kapcsolat eleve kudarcra van ítélve, és nincs mit tenni a megmentéséért, akkor gyakran alkalmazzák a ghostingot. De ha már sors, mi lesz így a karmával?
Mivel az online randizás és a ghosting viszonylag újkeletű jelenség, azt gondolhatnánk, hogy a Z generáció többet ghostol, mint a milleniumi generáció. De ki kell, hogy ábrándítsunk mindenkit: ezek a mai fiatalok nem ghostolnak annyit, mint a millenialok! A szingapúri Bumble felmérésben a Z generáció tagjai erősen elutasították a ghostolást: 69 százalékuk tartotta „nem megfelelőnek”. Ezzel szemben a millenniumi generáció 60 százalékának nem okoz problémát egyoldalúan felbontani egy kapcsolatot mindenféle magyarázat nélkül, ha az első találkozáskor nem érzi a kémiát, és 38 százalékuk szerint ez egyenesen „normális jelenség”. A Z generáció mindössze 20 százaléka gondolta ezt ugyanígy.
Miért ghostolunk?
A témára irányuló kutatások résztvevői elismerték, hogy hiányoznak belőlük azok a kommunikációs készségek, amelyek egy őszinte beszélgetéshez szükségesek, akár személyesen, akár online, az élő konfrontáció ugyanis szociális szorongást vált ki belőlük. Mások azért tűnnek el, mert attól tartanak, hogy egy fizikai találkozó a szexuális és érzelmi kapcsolatot következő szintre emelheti, amire nem nyitottak.
Sok nő biztonsági okokra hivatkozott: 45 százalékuk szerint a ghostolással valószínűleg elkerülhetik a kényelmetlen vagy éppen toxikus helyzeteket. Az eltűnéssel ugyanis megvédhetik magukat, ha a férfi furcsa dolgokat kér, például meztelen fotót róluk. A résztvevők továbbá azt is állították, hogy a ghostinggal a másik érzéseit védik, feltételezve, hogy az eltűnés udvariasabb, mint a közvetlen visszautasítás.
A szex utáni ghostolás külön kategóriát érdemelt a tanulmányokban. A hookup-kultúra kontextusában a résztvevők normálisnak tartják, hogy ha az egyik fél csak a szexre vágyik, eltűnik, miután elérte a célját, mert a további beszélgetés azt az üzenetet közvetíthetné, hogy több érzelmi intimitást keresnek. Néhány kutatás a barátok közötti ghostingra is kitért, és az eredmények alapján az még rosszabb is lehet! A megkérdezettek több mint fele ugyanis megtapasztalta, milyen az, amikor egy barátjuk köddé válik. Meglepő módon ez sokaknak ugyanannyira fájt, mint amikor egy partner vagy romantikus randi tűnik el, lezárva minden kapcsolódási lehetőséget.
Most pedig nézzük, mit mond a tudomány: a ghosting vagy a visszautasítás rosszabb?
Visszatérve tehát első kutatásunkhoz – amelyben a résztvevők egy részét ghostingolták, a másik részüket visszautasították, a harmadik részükkel pedig továbbra is kapcsolatban maradtak –, a kutatók először azt találták, hogy azok a résztvevők, akiket ghostoltak vagy lényegében „kidobtak”, erősebb visszautasítottságot és kirekesztettséget éltek meg, mint a kontrollcsoport tagjai, akikkel tovább beszélgettek. Ez persze nem meglepő! Beszámoltak még továbbá arról is, hogy a közelség és elégedettség érzése eltűnt, valamint arról is, hogy bűntudatot is átéltek. Bár ez utóbbit azok élték meg erősebben, akiket nyíltan visszautasítottak, mint azok, akiket ghostoltak.
A legérdekesebb különbség viszont az volt, hogy bár mindkét csoport tagjai zavarodottságot éreztek, ez az érzés tovább megmaradt azoknál, akiket ghostoltak. Ők ugyanis tovább rágódtak azon, miért tűnhetett el a másik. A „láthatatlanság” érzése mindkét csoportban megjelent, de tartósabban jelentkezett azoknál, akiket ghostoltak.
Fotó: Profimedia
Ez azt jelenti, hogy az eredmények szerint a ghostolás rosszabb élménynek tűnik, mint a szakítás vagy a nyílt visszautasítás, mert az utóbbi érzelmi hatásai és a vele járó zavarodottság gyorsabban lecsengenek. A kutatók szerint az eredmények rávilágítanak arra, mennyire fontos a világos lezárás az emberi kapcsolatokban, hiszen a ghostolás velejáró bizonytalansága és kétértelműsége meghosszabbítja a negatív következményeket.
Persze, ahogy a kutatók is megjegyzik, egy ilyen vizsgálat nem tudja teljesen visszaadni a ghostolás valós életbeli hatásait. Ezek valószínűleg sokkal fájdalmasabbak, ha egy olyan romantikus partner tűnik el magyarázat nélkül, akivel már személyesen is találkoztunk, sőt akár hetekig vagy hónapokig randiztunk, nem pedig egy olyan valaki, akivel csak hat napig beszélgettünk online.
Mit éreznek a ghostolók és a ghostoltak?
Több kutatás is összhangban áll a tekintetben, hogy a ghostolók egy része bűntudatot érez amiatt, hogy lezárás nélkül eltűnt. Mások azonban nem számoltak be érzelemről, tehát a szakítást kezdeményező fél egyértelműen kevesebb kellemetlenséget él át, mint a másik.
Azok viszont, akik egy vagy több ghostolás áldozatai voltak, a következő randin gyakran leverteknek, kevésbé magabiztosnak vagy óvatosnak érzik magukat. Érdekes módon a férfiak különösen érintettek érzelmileg. Rövid távon az áldozatok zavartságot és visszautasítottságot éreznek, alacsony önbecsüléssel keverve, és hosszú távon ezek az emberek bizalmatlanságot alakíthatnak ki, ami elkíséri őket a következő kapcsolataikban.
Sajnos, a technológia felerősíti az elérhetőségünket mások számára, és ezzel együtt azt az illúziót is, hogy megtaláltunk valakit. Amikor ez az illúzió eltűnik, az szívfacsaró tud lenni. A legtöbb ember mindig magánál hordja a telefonját, ezért ha valakit ghostolnak, nagyon megsemmisítő érzés tud lenni, amikor tudjuk, hogy a másik fél látja az üzeneteinket, mégis szándékosan figyelmen kívül hagyja őket.
A hiper-láthatóság korában a láthatatlanság nagyon tud fájni, és ezt bárki, akit már ghostoltak, valószínűleg meg tudja erősíteni. Ahogy azt is, hogy amikor valaki magyarázat nélkül eltűnik, hosszabb ideig tud fájni, mint amikor kapunk egy indokot a kapcsolat végére, még ha az közhelyes is.
