Valószínűleg nem sok embernek cseng ismerősen a World Learning nonprofit szervezet neve, noha a gyökerei közel 90 évre nyúlnak vissza. Ha nagyon zanzásítva szeretnénk megfogalmazni, hogy mivel foglalkoznak, leginkább a globális diákcsere-programokat említhetnénk, ennél azonban lényegesen többről van szó. Kezdjük is az elején.
A World Learning Inc. 1932-ben alakult, amikor egy dr. Donald Watt nevű férfi életre hívta a The Experiment in International Living (Kísérletezés a nemzetközi élettel) munkanevű projektet. Az elképzelés az volt, hogy fiatal amerikaiakat küldenek szét a világba, hogy táguljon a világképük, és értékes kapcsolatokat alakítsanak ki a kultúrák között. Az első csoport – amelynek Watt maga is tagja volt – 24 fiatalemberből állt, akik Európába hajóztak, hogy német és svájci fiatalokkal töltsenek el néhány hetet, nyári táborozás formájában.
A diákok egészen megváltozva tértek haza. Teljesen átalakult a világképük, új vezetői és kommunikációs készségekre tettek szert – és ott volt köztük az a Sargent Shriver is, aki 1961-ben John Fitzgerald Kennedy amerikai elnök felkérésére elvállalta az USA egyik legnagyobb önkéntes szervezetének, a Békehadtestnek a vezetését (amelynek egyébként az alapító okiratát is a fenti kísérletből szerzett tapasztalatai ihlették), három évvel később pedig a férfi korábbi csapattársait hívta segítségül ahhoz is, hogy felkészítsék a Békehadtest önkénteseit, mielőtt elindultak volna első nemzetközi küldetésükre. Ennek fényében nyugodtan kijelenthetjük, hogy Watt projektje sikeresnek bizonyult, így nem meglepő, hogy a program folytatódott, és folytatódik mind a mai napig.
Pakisztáni nők a Youth Leadership program keretében szervezett IT-képzésen (Fotó: World Learning Facebook)
A World Learning a hetvenes évek közepén indította el nemzetközi pályázati rendszerét, amellyel a fejlődő országokban segítik az oktatás fejlesztését. Ez később összeolvadt a diákcsereprogramokkal, létrehozva a szervezet globális fejlesztési ágát, amely a minőségi oktatást, a fiatal vezetők képzését, a gazdasági lehetőségek fejlesztését, illetve a civil szféra bevonását tűzte ki céljául. De képeznek tanárokat is, a weboldalukon látható számláló szerint csak a tavalyi évben közel nyolcezer pedagógusnak nyújtottak valamilyen továbbképzést.
Pozitív változást hoznak a világba
A szervezet napjainkban évente több száz diákot küld szét a világba, és ugyanennyit be is utaztat az Egyesült Államokba, emellett nyolc különböző területen kínál képzéseket a mesterdiplomával bezárólag. 82 külföldi oktatási programjuk hét kontinens 162 országában érhető el, a filozófiájuknak pedig négy sarokpontja van.
A már említett kísérleti tanulás a kezdetektől jellemző a World Learningre, amely a tevékenységalapú megközelítést tartja a leghatékonyabb módszernek. A diákokat arra ösztönzik, hogy maguk is aktív részesei legyenek a tanulási folyamatnak, emellett a közös munka erejével próbálják emelni az oktatás színvonalát. A tanárok képzése során a vezetői képességek erősítésére is hangsúlyt fektetnek, a tanulóknál pedig az aktív közösségi részvételt is igyekeznek előtérbe helyezni.
A World Learning igazi nyitott, befogadó szervezet, amelynek egyik hitvallása, hogy mindenkinek joga van minőségi oktatáshoz jutni. Kifejezetten támogatják a veszélyeztetett fiatalokat, emellett azonban a pszichológiai és társas készségek fejlesztésével és iskolai közösségek alapításával is foglalkoznak, illetve egyfajta szociális hálót is igyekeznek kialakítani a hátrányos helyzetű diákok támogatása érdekében. A modern világ problémáira is megpróbálnak reagálni: kínálnak képzéseket háborús konfliktusok kezelésével, alternatív energiával, nemzetközi gazdasággal és környezetvédelemmel kapcsolatban is. Együttműködnek az egyes országok kormányaival, hogy szabványosított oktatási eszközöket és folyamatokat fejlesszenek ki, rendszeres képzéseikkel pedig a korszerűséget tartják fenn, hogy mindenhol mindig a legújabb módszerekkel dolgozhassanak.
A szervezetet vezető nő sosem pihen
A World Learning vezérigazgatója tavaly februári kinevezése óta Carol Jenkins, aki önmagában is figyelemre méltó személyiség: 52 évesen a hét hat napján edz, ami már csak azért is szép teljesítmény, mert saját bevallása szerint annyi dolga van, hogy konkrétan nincs egy perc szabadideje sem, amikor pedig mégis akad, egyből előveszi a laptopját, hogy a szervezet ügyes-bajos dolgaival foglalkozhasson.
„Most vagyok 52 éves, vagyis 12 éve kezdtem el edzeni, azóta pedig szinte vallásos módon járok az edzőterembe – mondta Jenkins a Humentum.org-nak adott korábbi interjújában. – Minden szombaton tíz órakor lenyomom az edzőmmel az erősítő programomat, amit aztán a következő hat napban kétszer megismétlek. Emellett futok is, alkalmanként négy mérföldet, aztán jön az erőnléti rész is. Igyekszem minden héten hat napot edzeni.”
Carol Jenkins a világ egyik legnagyobb oktatási szervezetét vezeti (Fotó: World Learning)
Jenkinsnek persze szüksége is van rá, hogy jó formában legyen, a World Learning vezetőjeként ugyanis szinte folyamatosan mozgásban van, hogy a szervezet szerteágazó tevékenységét figyelemmel tudja kísérni.
„A World Learningnek nagyon gazdag a történelme, amely teljes egészében a kísérleti tanulásban gyökerezik – mondja a szakember. – Ezzel pozitív változást tudunk hozni a világba. Ahogy Donald B. Watt, az alapítónk mondta 1932-ben:
Az emberek úgy tanulnak meg együtt élni, ha együtt élnek egymással.
Szerencsére az elmúlt évtizedekben tartottuk magunkat ehhez a mottóhoz és a kísérleti szemléletünkhöz, amely megjelenik saját, belső kommunikációnkban is. Erre szükség is van, mivel csak a washingtoni irodánkban körülbelül 150-en dolgoznak, akiknek nagyjából a fele harminc év alatti fiatal ember. Én ennél évtizedekkel idősebb vagyok, így sokat és folyamatosan kell tanulnom az új kollégák elvárásairól. Szerencsére olyan környezetben működünk, hogy senki sem fél elmondani az ötleteit, és senkit sem kell noszogatni, hogy új gondolatokat, elképzeléseket próbáljunk ki.”
A saját fejlődésedért te magad felelsz!
Bár a szervezet éppen az oktatás és a fejlesztés terén nyújt támogatást a kevésbé szerencsés helyzetben lévő diákoknak, Jenkins mottója szerint mindenki saját maga felelős önmaga fejlesztéséért – igaz, azt is elismeri, hogy jó, ha ehhez lehet segítséget kapni, például egy olyan szervezettől, mint az övék. Ez a szemlélet a World Learning működésében is visszaköszön, a vezetők ugyanis napi szinten foglalkoznak a kollégák továbbképzésével, és folyamatos visszajelzéseket adnak, vagyis az ott dolgozóknak nem kell negyedéves teljesítményértékelésekre várniuk, hanem azonnal tudják, hogy mit csinálnak jól, és melyek azok a területek, amelyeken még volna mit javítaniuk.
Carol Jenkins szerint ennek az alapja a hitelesség, anélkül ugyanis nehéz átadni a kívánt értékeket. „Ültem már olyan szervezetben, ahol kijelölték a fejlesztési, oktatási célokat, a vezetők és a közvetlen főnökök viselkedése azonban kicsit sem volt példamutató vagy inspiráló, így pedig nehéz megteremteni az értékalapú tanulás körülményeit – mondja. – Nem szabad olyasmit beígérni, amit nem lehet teljesíteni, mint ahogy ahhoz sem szabad ragaszkodni, hogy kizárólag merev, formális fejlesztési programokkal lehet eredményeket elérni. Már csak azért is így van ez, mert a diákok és a munkavállalók nem passzív résztvevői a tanulási folyamatnak.”
A nők oktatása kulcsfontosságú
A World Learningnél kiemelt szerep jut az úgynevezett nemi paritásnak (gender parity), ami a férfiak és a nők oktatáshoz való hozzáférését számszerűsíti. Az UNESCO által kiadott paritási index (GPI) a férfiak és nők arányát figyeli az egyes oktatási szinteken: ha a mutató értéke 1, az azt jelenti, hogy a két nem képviselői azonos eséllyel kaphatnak ugyanolyan minőségű oktatást, ha ennél kisebb, akkor a férfiaknak könnyebb a dolguk, ha egynél nagyobb, akkor a nőknek.
„A nemi paritás kérdése kiemelten fontos számunkra – hangsúlyozza Carol Jenkins –, ez ugyanis egy lehetőség, hogy mindenkinek egyenlő hozzáférést és lehetőségeket kínáljunk. A programjainkban is kiemelten fontos témaként kezeljük ezt, mivel a nemzetközi működésünknek köszönhetően sok helyen látjuk, hogy nem igazán egyenlőek az esélyek a két nem számára. Az Egyesült Államokban még könnyű helyzetben vagyunk, mivel egy csomó törvény és szabályozás van érvényben, folyik a társadalmi párbeszéd, a média pedig képes elszámoltatni azokat, akik felelős pozícióban vannak. Más országokban azonban előfordul, hogy ezek közül semmi sem adott: nincsenek törvények, nincs akarat, nincs párbeszéd, nincs független média, így pedig sokkal nehezebb egyenlő helyzetet teremteni a közösségekben, amelyekkel együtt dolgozunk. Erre mindig oda kell figyelnünk, nemcsak azokon a területeken, ahol az emberek egymással interakcióba lépnek, hanem a rendszerszintű problémák esetében is, ugyanis hosszú távon csak így érhetünk el eredményeket.”
Fotó: World Learning Facebook
Ne várd, hogy mások oldják meg a problémáidat!
Jenkinst korábban arról is megkérdezték, hogy milyen tanácsot adna annak, aki most lép ki a munkaerőpiacra, illetve mi volt a legjobb karriertanács, amit valaha kapott.
„Fontos kialakítani a türelem, a tettvágy, a komolyság és a megoldáskereső hozzáállás egyensúlyát – hangzott a válasz. – Emellett pedig tartsuk szem előtt a teljes képet, és gondoljunk a hosszú távú céljainkra is, ne csak a pillanatnak éljünk. Ezt sokszor nehéz kivitelezni, amikor valaki pályakezdő, de nem szabad feladni, és haladni kell előre. Ami pedig a legjobb tanácsot illeti, egyszer valaki azt mondta nekem:
Ne várj arra, hogy mások oldják meg a problémáidat. Mindig arra számíts, hogy neked kell egyedül megoldani a nehéz helyzeteket, vagyis ne tétlenkedj, hanem tűrd fel az ingujjadat, és láss munkához!
