A szerkesztõ levele

Értékes visszajelzések ezek, s éppolyan hasznosak számunkra, mint a levélben érkező dicséretek és bírálatok. Májusi számunkban például a Szoptatás rovatban a Bababarát kórház cím elnyeréséhez vezető tíz lépést soroltuk fel, vagyis mindazt, amit a szülészet tehet a sikeres szoptatásért. Az egyik fórumozó, Cikesz ezt kérdezte: Szerintetek létezik egyáltalán olyan kórház Magyarországon, amelyik ezeknek a feltételeknek megfelel? Pannibaba válasza: Szerintem nincs, én is bababarát kórházban szültem, és talán ha négy feltételnek megfelelt.

Olyan nehéz dolog volna ezt a tíz lépést megtenni? Pénzbe nem kerülne, az biztos, legfeljebb néhány továbbképzésre volna szükség. Áprilisban egy szoptatási témákkal foglalkozó berlini konferencián ámuldozva hallgattam azt a kerekasztal-beszélgetést, ahol egy német bababarát kórház képviselője egy svéd szülészorvosnővel többek közt azon vitatkozott, hogy két vagy három, esetleg négy óra hosszat kell-e folyamatosan az édesanya testén hagyni meztelen újszülöttjét, hogy magától is jól boldoguljon a szopással, és igazán ideális legyen az életkezdés. Svédországban persze könnyű, sóhajtoztam magamban, ott mind a 64 szülészet elnyerte a Bababarát kórház címet, ők tudják, miről beszélnek, amikor amellett érvelnek, hogy minél tovább kellene tartania a szülés utáni közvetlen testkapcsolatnak. Tapasztalták, hogy ez nagyon fontos és meghatározó a szoptatás későbbi sikeressége szempontjából. Sajnos én is tudom, hogy nálunk még bababarát kórházakban is szűkre, inkább csak egy-két percesre szabják azt az időt, amit világrajövetele után édesanyjához bújva tölthet a baba. Van, ahol hanyatt fekve teszik az újszülöttet az ugyancsak hanyatt fekvő mamára. Nem csodálkozom, hogy így nem lehet szoptatni, és az sem lep meg, hogy ebben a helyzetben a legtöbb baba torkaszakadtából sírni kezd, hisz keze-lába a semmiben kalimpál. Utána gyorsan megfürdetik, állig felöltöztetik, és a jobb helyeken visszaadják az édesanyának. Lehet szoptatni, ismerkedni. És megőrizni ezeket a pillanatokat mindörökké.
Nagyon szeretném, ha ez másként lenne. Nem vagyok egyedül ezzel a vágyammal! Hány olvasónk írja szomorúan a szüléstörténetében: „Sajnos azonnal elvitték.” „Csak egy pillanatra tették a hasamra, és elvitték.” „Olyan jó lett volna még együtt maradni!”
Bizony, egyáltalán nem mindegy, hol születik meg a baba, mennyi segítséget kap az édesanya az első napokban. Ezt hangoztatják a védőnők is: ők már nem sokat tehetnek, ha az anya sebes mellbimbóval, tápszerrel jön haza a kórházból. Vannak dolgok, amelyeket ott kellene megtanulniuk. Bízom abban, hogy változni fog a jelenlegi, kedvezőnek egyáltalán nem mondható helyzet. Ehhez azonban az Önök segítségére is szükség van! Kérem, töltsék ki és küldjék el nekünk a szülésre és az első napokra vonatkozó kérdőívünket, hogy a MÉRCE Egyesülettel közösen útjára bocsáthassuk a következő Születéskalauzt. Ezt a könyvet a 2002-es kiadáshoz hasonlóan úgy állítjuk össze, hogy az anyák által beküldött adatok mellett a szülészet osztályvezető főorvosának válaszai is olvashatók lesznek. Ebből mindenki felmérheti, mire számíthat ott, ahol szülni készül.
„Mert a születés minősége – az élet minősége”.

W. Ungváry Renáta