Kisfiút vagy kislányt?

Ezer oka van, hogy egészen a közelmúltig a legtöbb szülő fiúra vágyott. A család gazdasági közösség is volt, és ebben a fiúra fontosabb szerep várt. Ő vitte tovább a család nevét, ő folytatta az apa foglalkozását, az ő feladata volt idős, munkaképtelen szüleinek, özvegyen maradt édesanyjának gyámolítása. Ma is ismerünk társadalmakat, ahol a lány, különösen a többedik, csapás a szülőkre: hozományt kell adni vele, és ez szegény családokban nagy teher.
Ha manapság kérdezősködni kezdünk a szülők körében, kiderül, hogy csaknem ugyanannyian vágynak lányra, mint fiúra. Ám egészen más indokokat hallunk, mint régebben. Lehet, hogy vidáman kijelenti az apuka, focicsapatot szeretne alapítani, a kismama pedig annak örül, hogy megint babázhat, öltöztetőst játszhat kislányával, a felszín mögött azonban mélyebb lelki okok rejlenek. Mostani vágyainkat gyerekkori élményeink, szüleinkhez, testvéreinkhez fűződő kapcsolatunk, a családban elfoglalt helyünk befolyásolja.

Az „ideális” család
Apa, anya, kiszsuzsi és kisjani a mai szent család. Ez a kép a legtöbb leendő szülő álma. Valóban ideális, ha fiunk és lányunk is van, a természet sokszor mégis egyoldalúan ajándékoz. Nagy családokban is előfordul, hogy kizárólagos vagy uralkodó többségben van jelen az egyik nem akár generációkon keresztül. Ilyen helyzetben kivételesen nagy örömet jelent a kisebbségben levő nem jelentkezése.


Tippek kisfiúhoz, kislányhoz
Erre valók az internetes fórumok! Dúskálhatunk az ötletekben, mit kell tenni, hogy az áhított nemű gyerek szülessen. A holdállástól a legelképesztőbb diétákig sokféle ötletet találhatunk. Sok szó esik az úgynevezett Jónás-módszerről. Dr. Jónás Jenő a szülők születési dátumaiból határozza meg bonyolult számításokkal a fogantatásra alkalmas napot. A részleteket és sok egyéb, a témához kapcsolódó érdekességet Fogamzáskontroll című könyvéből ismerheti meg, aki elszántan hajt kisfiúra vagy éppen kislányra.
(Agykontroll Kft., 795 Ft; kapható a Hattyúházban, Budapest I., Hattyú u. 14. Tel.: 488-0118.) Dr. Jónás magyarországi megbízottja dr. Pánszky Gyula.
(Tel.: 356-1578; 06-30-994-0797)

Ugyancsak a fogamzás napjának megválasztása az alapja annak az elgondolásnak, hogy a peteérés utáni órákban érdemes a tettek mezejére lépni. Tudományosan is alátámasztott tény ugyanis, hogy az Y kromoszómás ivarsejtek kisebbek, gyorsabban haladnak előre. Ahhoz, hogy gyorsaságukat kamatoztatni tudják, időre van szükség. Ha tehát 12 órával a peteérés után kerülnek a versenypályára, jó esélyük van, hogy ők érnek célba, és termékenyítik meg a még életképes petesejtet. Ellenben ha az ivarsejtek már várják a beérő petét, a nagyobb méretű X kromoszómásak az esélyesebbek.

…fő, hogy egészséges legyen
Miért válaszolják egyesek illedelmesen a kíváncsiskodóknak azt, hogy mindegy, lényeg az egészség? Mindannyiunk számára meghatározó jelentőségű, hogy olyan neműek vagyunk, amilyenek. Gyerekünk számára is döntő, hogy fiúként vagy lányként illeszkedik családunkba, később a társadalomba. Egyáltalán nem mindegy, milyen neműek vagyunk, arról azonban biztosíthatjuk barátainkat, rokonainkat, hogy akármilyen neműnek születik is kisbabánk, szeretni fogjuk. A természet csodálatos varázslata, hogy ez valóban így is történik.

Mikor szabad a választás?
Dr. Vereczkey Attila , a Nyírő Gyula Kórház Meddőségi Centrumának vezetője gyakran találkozik élesben ezzel a kérdéssel. A tudomány mai állása szerint ugyanis több módszer is rendelkezésre áll, amivel már a fogamzás előtt, illetve a terhesség első időszakában meghatározható a baba neme.
– A nem megválasztásának igénye egyidős az emberiséggel – mondja Vereczkey doktor –, a világ egyes tájain ma is követik a hagyományokat, gazdasági vagy más okokból többre becsülik a fiút a lánynál, s a szülők dönthetnek sorsa felől. Egyes nyugati államokban megengedett a nem megválasztása, de kizárólag az embrió beültetése előtt. Magyarországon erre – szerencsére – csak a nemhez kötött betegségek megelőzése céljából van lehetőség.
– Hová vezetne, ha a szülők dönthetnének a gyerek neme felől?
– Ez szinte megállíthatatlan folyamatot indítana meg. Először a gyerek nemét, majd a testalkatát és más tulajdonságait is megválasztanák. Beindulna a babatervezés, ennek pedig beláthatatlan társadalmi és egészségügyi következményei lennének. Azzal is számolnunk kellene, hogy egészséges párok is lombikprogram segítségével szándékoznának „gyerekhez jutni”.
– A nemhez kötött betegségek gyanúja esetén, ami a szülők előzetes genetikai vizsgálata alapján merül fel, törvényes lehetőség van arra, hogy a betegséget nem hordozó nemű embriót ültessék be az anya méhébe. Hogyan történik ez?
– Ha lombikbébi- vagy inszeminációs programban vesznek részt a szülők, lehetőség van a hímivarsejtek elkülönítésére. Az XX kromoszómát hordozó sejtek tömege nagyobb, mint az XY, vagyis „fiú” sejteké. A spermiumok centrifugálásával a kétféle sejt ötven-hatvan százalékos biztonsággal szétválasztható. Ha az inszemináció során a kívánt hímivarsejteket helyeznénk fel, a gyerek neme nagy valószínűséggel befolyásolható lenne. Ha a lombikbébi-programban a génállomány vizsgálatára a megtermékenyülés után kerül sor, akkor az embrióból nyert sejt örökítő anyagát elemezzük (Preimplantációs Genetikai Diagnosztika; PGD). Többnyire genetikai betegségek után kutatunk, de „melléktermékként” megtudjuk a gyerek nemét is.
– Ebben az esetben ezek szerint fennáll a lehetősége, hogy az orvos megkérdezze a szülőktől: az egészséges embriók közül fiúkat vagy lányokat ültessen-e vissza.
– Ez csupán elvi lehetőség, a gyakorlatban ezt soha nem tesszük meg. Nem is tehetnénk, hiszen jogi és etikai szempontból is kifogásolható.

Nemhez kötött betegségek:
Egyes genetikai betegségek génjei a nemi kromoszómákon helyezkednek el, tehát vagy csak fiúknál, vagy csak lányoknál jelennek meg a tünetek. Ha a betegség génje X kromoszómához kötött, akkor a nők többnyire csak hordozók, hiszen náluk ott van egy másik, egészséges X kromoszóma, ami helyrehozza a hibát. Fiúknál azonban egy X és egy Y kromoszóma információi állnak rendelkezésre, tehát nincs lehetőség javításra. Ez a helyzet az „A” típusú vérzékenység esetén, de így alakul ki néhány izomsorvadással járó állapot és a színlátási zavar is.

Jogi és etikai állásfoglalás
A CLIV. törvény IX. fejezete szerint az utód nemének szülés előtti megválasztására irányuló eljárások kizárólag a nemhez kötötten öröklődő megbetegedések kialakulásának megelőzésére végezhetőek.
Az Egészségügyi Tudományos és Kutatásetikai Bizottság állásfoglalása szerint az utód nemének „szociális” indokból történő megválasztása etikai szempontból nem megalapozott. A bizottság nem zárja ki annak lehetőségét, hogy széles társadalmi igény esetén azt az álláspontot újragondolja.

Négy gyönyörű lány




Czégény Klára négy kislányt nevel, testvérének két lánya van. Ha összejön a nagycsalád, akkor sincs különösebb fölfordulás: a lányok egymásra találnak, pusmognak, babáznak, szépítkeznek. Az egész így jó, ahogy van.
– Elsőre fiút szerettem volna – emlékezik tizenegy évvel ezelőtti érzéseire az anyuka. – Nekem a kisbaba egyenlő volt a kisfiúval: az öcsém kilenc évvel fiatalabb, talán ezért. Nem is kérdeztük meg az ultrahangos orvost. Amikor megszületett, akkor tudtuk meg, hogy kislány, Sarolta (11) lett. Boldog voltam vele, ő volt az anyukák álma: evett, aludt, mosolygott egész álló nap. Nemsokára újra babát vártam. Ott motoszkált a fejemben, hogy fiú lesz. Szülés előtt néhány órával készült egy ultrahangvizsgálat. Az orvos egyszer csak megszólalt: „Már úgyis mindegy, anyuka, megmondom: ő is lány.” Úgyis mindegy… Ez jópofa. Mintha lett volna rá esély, hogy becseréljük, ha korábban tudjuk meg. Egyáltalán nem lettem szomorú a hírtől, apa pedig kifejezetten megnyugodott: ő mindig lányt várt. Tehát megszületett Emese (10). Két év múlva, Szilveszter este érkezett Csenge (8). Az a terhesség úgy indult, hogy ikrek lesznek, de még az elején elhalt az egyik magzat. Maradt a lány. Én ekkor már egyáltalán nem számítottam fiúra. Persze azért egy kicsit kaptam a fiús anyák élményeiből, a harmadik lányunk ugyanis kisördög: rettenetesen mozgékony, nagyon határozott, keményen kiáll az igaza mellett, és… hát, az iskolai bemutatkozása úgy sikerült, hogy az első héten orrba vágta egy osztálytársát.
A negyedik baba meglepetés volt, de szeretettel vártuk. A gyerekek is kislányt vártak, persze mi is. Anna (3 és fél) visszatért a hagyományokhoz: ő is lányos lány. Nálunk állandó a hajfonás, fésülködés, szépítkezés, körömlakkozás, hajgumik, csatok, kutyafüle. A reggeleket tökéletesen kitölti a szépítkezés, esélyem sincs, hogy valahová korán elinduljak, vagy elvárjam tőlük, hogy egyedül készüljenek az iskolába. A fiús anyáknak talán ebből a szempontból könnyebb. De azért nem vagyok irigy rájuk. Amíg én elüldögélek a játszótéren, és hosszan olvasgathatok, addig a többi anyuka a fiai után szaladgál. Egyszer az oviban vigyáznom kellett az egész csoportra. A fiúk állandó készültségben tartottak, áldottam a sorsot a saját gyerekeimért. Ám végül egy kislány borította föl teljesen a rendet, és adta meg a kegyelemdöfést.
Ha lenne egy fiunk? Biztosan megoldódna a dolog, belenőne a családba, vele is megtalálnánk a hangot, és nagyon szeretnénk.

Ólomkatonák, vonatok, autók a főhadiszálláson
Az előszobában legalább hét pár cipő, ha darabra nézem, az ugye legalább tizennégy, a sarokban két ledobott hátizsák. A legnagyobb fiúk, Samu (11) és Máté (9) a délutáni napsütésben épp görkorcsolyázni indulnak, bár a felcsatolással még akadnak gondok. Édesanyjuk, Andrea máris segítségükre siet. Dániel (6) a nappaliban ül és rajzol, ő már hosszabb időre le tudja kötni magát, igaz, anyai segítségre neki is szüksége van. Nyújtja a ceruzát, és kéri Andreát, írja rá a rajzra: knock on the door. Így, angolul. Közben Gáspár (2) álmosan előtotyog a szobájából, most ébredezik, anyai ölelésre vágyik. Meg egy kis datolyára. Aztán egy kis szomjoltóra. Az öt gyerek közül Jakab (3 hónap) a legcsendesebb, aki két szoba között, az ajtófélfára felhelyezett rugón hintázik hordozójában, miközben nagyokat vigyorog. Épp leülnénk beszélgetni egy kicsit, mikor félreismerhetetlen jelei mutatkoznak a sürgős pelenkacserének. Nem tehetek mást, azt is kivárom. Hiába, nem könnyű az ötgyerekes szülőkkel!




Andrea (43) és angol párja, Nicholas (45) – innen hát a nyelvtudás! – már a kezdet kezdetén három-négy gyereket szeretett volna. A nemek aránya sosem volt központi kérdés náluk, olyannyira nem, hogy egyszer se tudták előre, fiú vagy lány lesz-e a következő családtag. Nem számít, csak gyerek legyen. Mind az öten otthon születtek, és mind az öt érkezés csodálatos élmény volt. – Mikor a negyedik is fiú lett, talán éreztem egy pillanatnyi csalódottságot, de a születés fölött érzett öröm felülkerekedett ezen. Mikor az ötödik gyerekünk is megérkezett, teljesen természetesnek vettem, hogy ő is fiú. A családbővítésre sosem azért vállalkoztunk, hogy végre lányunk is lehessen, hanem azért, hogy minél többen legyünk. – Andrea még hozzáteszi: négy gyereknél szívesen megálltak volna, de ha már úgy alakult, hogy Jakab is jönni akart, őt is boldogan fogadták.
A fiúk főhadiszállásain halmokban állnak a pisztolyok, ólomkatonák, vonatok, autók, gördeszkák, társasjátékok, és ki tudja, még mi nem. Sehol egy baba, sehol egy hajpánt. – Nem tudom megmondani, milyen érzés lányos anyukának lenni, de nem is rágódom ezen. Néha ugyan elegem van a puskákból és az állandó dagonyából, de ha lányaim lennének, ezek helyett valószínűleg a hajcsatok és a babaruhák kergetnének időszakosan őrületbe – mondja Andrea. A legtöbb gondot inkább a fiúk állandó mozgásigénye okozza. Muszáj kimozdulni velük mindennap, akár esik, akár fúj, máskülönben olyan a családi fészek, mint egy felbolydult méhkas. Andreáéknak mégsem a tél jelenti a legnehezebb időszakot. – Furcsán hangzik, de a nyár a legstrapásabb. Ilyenkor nincs iskola és óvoda, a srácok energiáját tehát valahogy máshogy kell lekötni. A Balatonnál van ugyan egy kertes nyaralónk, de a két nagynak már nem elég, ha kimehetnek az udvarra. Nekik már barátokat is kell szervezni. – És természetesen fiú barátokat, merthogy az élet így izgalmasabb – egyelőre.
Képaláírás: Andreát otthon kizárólag férfiak veszik körül

Ötvenszázalékos biztonság
Még gyerekcipőben járt a szélhámoskodás valamikor a múlt század első felében, ezért is keltett óriási szenzációt annak az embernek az ügye, aki azt állította, számításaival meg tudja mondani, fia vagy lánya fog-e születni a házaspárnak. 100 pengő volt a jövendölés ára, ráadásul az úriember azt ígérte, ha netán hiba csúszott volna a számításába, amire persze kicsi az esély, visszatéríti az összeget. Könnyű kiszámítani, nagyjából minden második száz pengőt kellett visszafizetnie…






A régi fényképen dédszüleim és a gyerekeik láthatók. A lányok nagyobbacskák, a kisfiú még rövidnadrágos. Nem lehetett könnyű élete a dédinek, a papa ragaszkodott a fiú utódhoz. A „babagyárban” egyre csak jöttek a lányok, míg végül nyolcadiknak megérkezett a trónörökös. Egész udvarhölgykoszorú szolgálta a kisfiút. Ilyen előzmények után a lányok inkább „szinglik” maradtak életük végéig, csak ketten mentek férjhez, náluk azonban folytatódott a lányos tendencia: Margitnak három, Klárának két lánya született.
(balányi)

Ajándéktipp:
Janikovszky Éva írt a kicsiknek, a serdülőknek, a felnőtteknek, az időseknek – és a kismamáknak is. Égszínkék és babarózsaszín könyvpárosa párhuzamosan szól a kislányért és a kisfiúért lelkesedő anyukákhoz. Kedves humorral és teljes együttérzésével szembesít általánosításainkkal, előítéleteinkkel, amelyeket teljes mértékig elfogadunk, amíg személyesen nem érint minket is. A lányok nyafkák, kényeskedők és nem értenek a műszaki dolgokhoz, persze a saját lányunk



bátor, erős emancipált nő lesz, akiből ma már, ugye, akár űrhajós is lehet. A fiúk pedig erőszakosak, hideg észlények és csúnyán beszélnek, csak a mi fiunk lesz kivétel: ő szereti az édesanyját, segítőkész, lovagias – egyszóval, még az apjánál is különb.
Nem árt, ha már kisbabánk születése előtt megmosolyogjuk a bennünk élő hamis ábrándokat, némelyiket úgysem fogjuk felismerni az évek során, és bizony áldozatává válunk hiúságunknak. Vigyük magunkkal a kórházba ezt a két bájos könyvecskét. Kézről kézre jár majd a szobában, és jókat beszélgethetünk róla kismamatársainkkal.
(Móra Kiadó)

Ha hinni lehet a statisztikáknak, Európában mára emelkedik a lányok értéke. A családok 55 százaléka döntene lány mellett, ha megtehetné. Kínában még ma is 90 százalék válaszolja, hogy fiút szeretne, Indiában 98,2 százalék. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy Kínában a múlt században, amikor családonként csak egy utódot engedélyezett a hatalom, eltűnt tízmillió kislány. Nem kereste őket senki, legfeljebb azoknak a férfiaknak fognak hiányozni, akik pár híján egyedül maradnak.

Top 10
A leggyakrabban választott nevek
Fiúk: Bence, Dániel, Dávid, Máté, Tamás, Balázs, Ádám, Péter, Márk, Gergő
Lányok: Viktória, Anna, Vivien, Fanni, Réka, Eszter, Boglárka, Petra, Alexandra, Zsófia
(Népesség-nyilvántartási füzetek, 2002)

Szerzők: Balányi Klári, Sződy Judit, Sárdi Enikő
Fotók: Eltern/ Raith, Haralambidou Anthoula, Körmendi Imre