Elcserélt gyerek vagyok?

A hír: Egy neves hongkongi termékenységi klinika elismerte, hogy szakemberei elcseréltek két embriót, és a tervezetthez képest más nőbe ültették be. A cserében érintett két nő ellentételezést kap. A humán reproduktív technológiákat felügyelő kormányzati tanács úgy döntött, nem tesz lépéseket a Victory ART Laboratory ellen – ahol egyébként hírességek is kaptak segítséget. A bizottság megállapítása szerint emberi tévedés történt, nem a rendszerben van a hiba – adta hírül a BBC hírportálja.
A vizsgálatból kiderült, hogy egy kezdő embriológus nem ellenőrizte az embriók tárolóján lévő címkét, mielőtt az embriókat beültették a nőbe. A klinika gyorsan észrevette a hibát, és eltávolították az embriókat. Mindkét érintett nő – az is, akinek az embrióját felhasználták, és az is, akinek tévesen ültették be – pszichológiai tanácsadást kapott.

Minden gyerek életében eljön a pillanat, hogy elgondolkodik azon: őt bizony elcserélték, a szülei – akik éppen „gonoszak” vele – nem is az ő szülei, iszonyú tévedés ez az egész. Arról is mindenki kombinálgat legalább párszor, hogy mi lett volna, ha inkább Gézáék, Ödönék, Klárikáék családjába csöppen bele, ha egész egyszerűen máshol landol és kész. Hogy mennyivel jobb lett volna dúsgazdag amerikai házaspár elkényeztetett kicsinyeként felcseperedni, vagy éppen mennyire szörnyű lett volna egy nyomortanyán tengődni, sivár és érzelemmentes környezetben várni a megváltó nagykorúságot.
Mesék, ifjúsági regények és filmek születtek a témában, a kőkemény szociótól a csöpögős borzalomig. Egy ilyen elcserélőset nemrég láttam, a címe sajnos nem jut eszembe, ezekkel mindig így vagyok. A születés után cserélődnek el a porontyok, egy szegény és egy gazdag családba, merőben ellentétes életkörülmények közé kerülnek. Az érintett két házaspárnak csak évek múltán tűnik fel a csere, elindul a per, ki-ki a saját gyerekét akarja – elvileg jogosan, csak ugye a nevelt kicsinyek is nagyon a szívükhöz nőttek. Sírósba fordul a sztori, szaggatódik a szív, a kicsikék is ragaszkodnak persze nevelőszüleikhez, és mindkét igazinak igazi pofonnal ér fel, amikor a vér szava nem dübörög fel az első találkozáskor. Aztán persze jóban lesz mindenki mindenkivel, a jellemhibák eltűnnek, a rossz tulajdonságokat elsöpri a szeretet érzése. De persze ez csak film, ráadásul hollywoodi, el lehet képzelni, nem véletlen, hogy egyetlen emlékezetes pillanat sem maradt meg, a szimpla szüzsén kívül, az is csak azért, mert olyan a téma, ami valahogy tényleg mindenkit megmozgat. Hogy mi lenne, ha… Mi lett volna?
Emlékszünk még a régi csecsemőosztályokra? A gyerekeket gyorsan leszedték a mamáról, kaptak kis cetlit, be a többiek közé. Akár csak viccből is összekavarhatta egy kellőképpen beteg ember a cetliket és aztán ember legyen a talpán, aki a babákat megkülönbözteti egymástól – főképp mivel akkoriban az anyák alig-alig látták előtte a piciket. Véletlenül is összekavarodhattak ezek a feliratok, tényleg nem véletlen hát, hogy jött a gondolat: elkevertek a kórházban, én nem ide tartozom. Jelen esetben embriókról beszélünk és emberi hibáról: ez tényleg mindig, még nagyon rendes, pontos és gondos munka eredményeként is előfordulhat. Sajnos. Nagyon sajnálom azt a nőt, akinek a testéből el kellett távolítani a már megtapadt embriót – ez ilyen eljárásoknál amúgy is nehéz, nem mindegyik tapad meg –, ez már maga egy nehezen feldolgozható sokk. Választhatta volna a nő azt is, hogy így is megszüli a gyereket – de ez igazán nehéz döntés. El tudok képzelni olyan szituációt, főképp ha teszem azt ez már nem az első próbálkozása és a többi nem maradt meg, hogy amellett dönt: megtartja mégis. Nem tudom, egyáltalán dönthet-e valaki egy másik nő embriójáról, vagy erről külön egyezkedni kellene. Hogy odaadja-e a másik a saját sejtjeit a cél érdekében. Mert ez itt a nehezebb kérdés. Kíváncsi lennék, mi lesz a kompenzáció. Pár újabb lehetőség a megtermékenyítésre? Vagy pénz? Vagy egy könnyített örökbefogadási eljárás? A hír nyomán mindenesetre elindul majd a találgatás, hogy a klinika fennállása óta vajon hány elcserélt élet indulhatott útnak. És biztosan sok-sok kamasz képzeli majd magát bizonyos – a klinikát megjárt – híresség utódjának…