Baba

Napi mese: A toronyóra szelleme

Mindennap olvashattok egy mesét a Nők Lapja Cafén. Ha nincs épp tippetek esti mesére, akkor azért, ha inspirálódni szeretnétek új könyvekkel kapcsolatban, akkor azért, de legfőképpen azért, hogy békés és szép legyen a nap lezárása.

Mondják, a toronyórában lakik valaki. Nem tudják pontosan ki, de hogy ott lakik, az biztos. Talán a toronyóra szelleme. Egészen apró és süket. Megsüketült az óra hangos kattogásától. Egy híres fülész is azt mondta, nincs remény, a dobhártyája kiszakadt a hangzavartól, és soha többet nem fog hallani.

A szellem hiába hajtogatta, hogy a szellemeknek nincs is dobhártyájuk, a fülész legyintett, hogy ő professzor, és ezt nála jobban senki nem tudja. A szellem nagyon elszontyolodott, mert szerette volna hallani a madarak csivitelését, a galambok veszekedését, az embereket az utcán, a vak gitáros fiú énekét, aki minden délután három és öt óra között énekel a Fő téren. Szeretett volna belehallgatni a városháza dísztermében zajló tanácskozásba, és jól megijeszteni a polgármestert, ha butaságot mond vagy új adót talál ki.

A szellem nagyon szerette az embereket, még a városháza portását is, pedig ő igazán morc alak volt. De morcosság ide vagy oda, a portás minden reggel hangosan felolvasta a városi napilap viccrovatát, és hatalmasakat nevetett. És vele együtt a szellem is. Olyan volt, mint egy sátáni kacaj. Szóval, amikor a toronyóra szellemének megmondták, hogy megsüketült, nagyon elkeseredett, és egész nap sírt. Hol hangosan jajgatva siránkozott, hol csak hüppögött, miközben a könnyei megállíthatatlanul potyogtak. Először fent a toronyórában lett egy kisebb tavacska, majd a víz lassan lecsordogált az utcára, és nagy pocsolya keletkezett. A felnőttek bosszúsan kerülgették a pocsolyát, de a gyerekek élvezettel ugrottak bele a közepébe: placcs, placcs, placcs!

A pocsolya hónapokig nem száradt fel, sőt egyre csak duzzadt. Az emberek rendszeresen megállították a polgármestert, hogy tegyen már valamit. Végül a polgármester rendkívüli közgyűlést hívott össze, hogy megvitassák, mit lehetne tenni.

Napi mese: A toronyóra szelleme

Sokáig vitatkoztak, és sehogyan sem tudtak megegyezni. Az egész városháza zengett a vitájuktól. Meghallotta ezt a portás kisfia, aki az udvaron labdázott. Úgy döntött, utánanéz, min vesztek össze a képviselők. Felbaktatott a toronyba. Ott találta a zokogó szellemet.

– Miért bőgsz? – bökte meg a fiú.

– Mert megsüketültem, és már soha többé nem fogok hallani, brühühü – sírt fel hangosan a szellem.

– Ezt ki mondta?

– A prooofesszor, hüpp, hüpp, hüpp.

– És ő honnan tudja?

– Hát… én azt nem tudom. De ő egy fülészprofesszor, tudnia kell!

– Na jó, de ha süket vagy, akkor hogy hallod azt, amit mondok? – folytatta a faggatózást a kisfiú.

A szellem elgondolkodott:

– Tényleg, hogyan? Bár nagyon halkan hallak. Beszélhetnél egy kicsit hangosabban – kiabálta annyira hangosan, hogy a toronyban lévő galambok mind felröppentek ijedtükben.

– Ne kiabálj, mindenkit megijesztesz! Különben nem is beszélek halkan. Úgy látszik, mégiscsak baj van a hallásoddal, ha nem is vagy teljesen süket. Mutasd a füled, majd én megvizsgállak!

– De ugye nem fog fájni? – húzódozott a szellem.

– Nem – mondta a fiú, egy gyors mozdulattal már ki is húzott a szellem füléből egy galambtollat. Aztán még egyet és még egyet és még egyet.

– Kész is. Persze hogy nem hallasz, ha ennyi toll van a füledben!

– Jaj, ne kiabálj, még megsüketülök! – kiáltott a szellem.

– Már megint kezded?!

– Már abba is hagytam. De jó, hogy ismét hallok! Köszönöm!

– Szívesen. Hogy kerültek galambtollak a füledbe?

– Azt hiszem… én dugtam be őket oda – topogott a szellem a fehér leple alatt.

– Miért?

– Mert… viszketett a fülem.

– Aha. Máskor inkább moss fület! – mondta a fiú, és leballagott a toronyból.

A képviselő urak és a polgármester azonban még sokáig tanácskoztak, végül úgy döntöttek, hogy az úttisztítókkal feltakaríttatják a pocsolyát. Mire azonban az utcaseprők – mert így hívják az úttisztítókat – odaértek, már egy csepp víz, annyi sem maradt a torony aljában. Így aztán dolog híján a söprűjükre támaszkodva bámulták az utcán igyekvő embereket.

Illusztrálta P. Szathmár István

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése