Sokan küszködnek azzal szülés után, hogy úgy érzik, elvesztették önmagukat a baba érkezésével. Az élet fenekestül felfordul, nem csoda, ha az anyasággal egy nagy adag összezavarodás és identitásválság is jár.
Jemma Mcqueen is átélte ezt a szakaszt, de aztán rájött, hogy nem elveszítette a saját énjét a szülés után, hanem inkább egy új nő, egy anya született meg helyette.
„Amikor terhes voltam a lányunkkal, a férjemmel elhatároztuk, hogy a mi életünk aztán nem fog megváltozni, a babának kell alkalmazkodnia hozzánk, nem nekünk hozzá. Csak fél füllel hallottam meg anyám intelmeit, hogy az élet nem így működik, tartottam magam ahhoz, hogy a baba mellett is ugyanúgy fogok a karrieremre koncentrálni, gyakran elutazunk majd, és megy tovább az élet, mintha mi sem történt volna, csak lesz egy kisbabánk hozzá. Soha többé nem vonom kétségbe anyám bölcsességét.
Képünk illusztráció (Forrás: Unsplash / The Honest Company)
Megszületett a lányom, és a feje tetejére állította az életünket egy pillanat alatt. Levegőt is alig kaptunk. Felkészületlennek éreztem magam, küzdöttem a magánnyal, kimerültséggel, hormonokkal, kétségekkel. Hiányoztak a barátaim, az edzés, a villával evés és a munkám. Egy sikeres, okos, szórakoztató nőből egy érzelmi csőd lettem. Több órába telt elindulni otthonról, nem bírtam normális felnőtt beszélgetésben részt venni, elfelejtettem, milyen az, amikor egyedül vagyok a gondolataimmal. A pihenés az lett, hogy szoptatás közben sorozatokat néztem, ami lassanként leépítette az agyamat – legalábbis így éreztem.
Az első pár hónapra alig emlékszem, de aztán, ahogy magamhoz tértem, elkezdtem keresni a szülés előtti önmagamat. Az első évben mindent elkövettem, hogy a régi nőt megtaláljam, aki bulizni, utazni, edzeni járt, de semmi sem működött már úgy, mint akkor. Azt hittem, elveszítettem önmagam a szüléssel, de mire 14 hónapos lett a lányom, ráébredtem, hogy nem a régi énemet kell kergetnem, hanem az újat kell felfedeznem. Nem veszett el az, aki voltam, csak átalakult: türelmesebb, kevesebbet stresszel, vannak tervei, képes nevetni önmagán, elfogadja a hibáit, örömmel készít reggelit a családjának, és hálás, ha van öt perce nyugodtan meginni a kávéját.
Szomorú, hogy 14 hónapig tagadásban éltem, és nem voltam hajlandó felfedezni a saját anyai énemet. Ez van, az anyaság megváltoztatott, amit el kell fogadnom és át kell élnem. Ahogy a többi anyának is ezt kell tennie. Nemcsak születik egy babánk, hanem anyák leszünk. Egy új szerep, új kihívásokkal, új identitással. Nem egy perc alatt történik meg, idő kell hozzá, de elkerülhetetlen, hogy szembenézzünk vele.”
