Miután a Mattel 1959-ben piacra dobta a Barbie babát, a játékszer azonnal elsöprő sikert aratott, már az első évben mintegy 350 ezer darabot adtak el belőle. A konkurens Hasbro játákgyáron hatalmas volt a nyomás, hogy előrukkoljon egy saját babával, mely túlszárnyalhatja népszerűségben a Barbie-t. Ennek reményében alkották meg a Little Miss No Name (Kicsi Névtelen Kisasszony) babát.
Walter és Margaret Keane a festővászon előtt (Fotó: Getty Images)
Az elképzelés az volt, hogy minden szempontból a gyönyörű, tehetős, felnőtt nőt ábrázoló Barbie abszolút ellentétét jelenítse meg a baba: egy nyomorgó kislányt. A figurát Deet D’Andrade tervezte, aki számára az ihletforrást Margaret Keane festőművész jellegzetes, aránytalanul nagy és szomorú szemű alakjai jelentették. A játékszer hasonlóan hatalmas, kerek szemeket, lebiggyedő ajkat és kócos frizurát kapott, ruha gyanánt csupán egy zsákvásznat viselt, cipőt pedig egyáltalán nem. A kezét úgy alakították ki, hogy a tenyere felfelé nézzen, mintha kéregetne. Mindezeken felül egy műanyag könnycsepp is járt hozzá, melyet a szeme alá lehetett csatlakoztatni.
A játék meglehetősen komor csomagolást is kapott, mintha Little Miss No Name a hóviharban ácsorogna, illetve egy rövid versikét is nyomtattak rá, a következő szöveggel:
„Szükségem van valakire, aki szeret.
Meg akarok tanulni játszani,
kérlek, vigyél haza magaddal
és töröld le a könnyem!”
A babát 1965-ben mutatták be és nyomtatott, illetve televíziós reklámokkal is igyekeztek népszerűsíteni, mi több, még egy instant csokoládépor dobozain is hirdették. A játékszer azonban nem csupán hogy nem vált a Barbie baba érdemi konkurenciájává, de kifejezetten kevés fogyott belőle, így néhány év után csendben lekerült a polcokról.
A Little Miss No Name babák ugyanakkor napjainkban igen felkapottak a vintage játékok gyűjtőinek köreiben. Egy-egy jó állapotban lévő, eredeti darab manapság jellemzően mintegy 300 ezer forintnak megfelelő összegért cserél gazdát.
