Az egri Beatles-múzeumban nemcsak szabad, illik is sikítani

50 évvel ezelőtt ezen a napon lépett fel utoljára élőben a Beatles. Rögtönzött koncert volt a tagok által alapított Apple Corps székházának tetején a Let It Be című film forgatásának részeként, több szám kétszer-háromszor is elhangzott a felvételek miatt, és a rendőrség vetett véget a bulinak csendháborítás miatt, de ugyanúgy legenda lett belőle, mint gyakorlatilag bármiből, amit a zenekar csinált. Az évforduló alkalmából saját kútfőnkből is megemlékezhetnénk Lennonékról, de mivel van Egerben egy magángyűjteményből létrejött múzeum, ami mindenkinél szebben és jobban ünnepli az együttest, inkább ellátogattunk oda.

Füttyögött és csapkodta a nők fenekét – egy híres pesti csodabogár története

Füttyös Gyuri a pesti élet legendás alakja volt, aki fütyörészve járta a várost, és összecsavart sportújságjával a nők fenekét csapkodta – na meg a fodrászüzletekben a hajszárító burákat. Furcsa viselkedése ellenére mindenki szerette, és az ő alakja ihlette a népszerű Omega-sláger Trombitás Frédijét is, Gothár Péter egyik filmjében pedig saját magát alakíthatta. 

Így mulatott tíz generáció a Budapesti Vidám Parkban

Ó, azok a vidámparki emlékek… Tudtad, hogy a leghosszabban működő játék a híres lovas körhinta volt? Hogy innen indult az ország első léghajója? Emlékszel még a 70-es évek játéktermére, ahol 144 automata üzemelt? A Városliget az 1800-as évektől népszerű hely volt a szórakozni vágyó fővárosiak körében. Kezdetben a Vurstli mutatványosai, majd az elegáns Angol Park nívós szórakozóhelyei, végül az államosított Budapesti Vidám Park játékai tartották lázban elődeinket.

Dopeman gengszterbulival gyűjtött pénzt egy alapítványnak

A koncert után százezer forintot tudtunk átadni a Gondoskodás Gyermekeinkért Alapítványnak, jó dolog ez – mondja Pityinger László, aki hosszú évek kihagyása után, október 31-én lépett fel a VII. kerületi Ellátó házban. A új zenekar neve Dopeman and the Muthafuckas, a koncertet továbbiak követhetik, a jótékonykodás nem áll meg. Maffiabuddhizmus és zene, avagy: hagyjuk már a francba a politikai vudut.

Kegyetlenség és elképesztő pusztítás: ezért álltam át a „turkálásra”

Nem hiszek a rabszolgatartás létjogosultságában, hiszem, hogy minden ember egyenlő, és nincsenek közöttünk „egyenlőbbek”. Félek, hogy bizonyos környezeti ártalmakat már nem tudunk visszafordítani, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a létezésem a lehető legkevesebbet ártson a Földnek és a társadalomnak. Környezettudatosság lépésről lépésre egy még mindig kezdő hulladékcsökkentőtől, ezúttal a gardróbra koncentrálva.

Címlap

top