“Megy a harc, ki osztozzon a két kezemen”

Csak bízni kell bennük

Sárdi Enikő – 7 gyermek

„Hét gyerek mellett nem tudok minden apróságért aggódni. Ha fáj, majd elmúlik, ha beteg, majd meggyógyul” – vallja Sárdi Enikő, aki világéletében két gyereket szeretett volna, se többet, se kevesebbet, majd ahogy ő mondja, „evés közben megjött az étvágy”.

Náluk a gyerekek már kicsi koruk óta hozzászoktak a hosszabb autóutakhoz. „Soha nem ültem egyetlen csecsemő mellé sem hátra az autóban, és nem báboztam nekik végig az utat” – vallja be Enikő. A titok náluk az, hogy a kilencszemélyes autójuk hátsó két üléssora egymással szembe fordítható, így a hat fiú egymást szórakoztatja. A másik bevált recept pedig a hangoskönyv: a Repülő osztály vagy a Pom Pom meséi mehet végtelenített lejátszásban. Enikő úgy gondolja, csak bízni kell a gyerekekben, és azt erősíteni bennük, hogy utazni jó.

Az idei nyaruk is mozgalmasan telt: július elején a négy nagy a Balatonon nyaralt a nagymamával, ő pedig a kicsikkel tudott extra időt tölteni; volt, hogy hét órán keresztül buszoztak, villamosoztak és kisvasutaztak: ez a kedvencük. Többhetes külföldi utakra is szoktak menni, rendszerint Görögországba, de az előkészület és a pakolás sem olyan idegbajos, mint régebben volt, Enikő azt mondja, az évek során lett annyi tapasztalata, hogy pár óra alatt is jól be tud pakolni.

Ekkora családnál egyébként a hétköznapok is kalandosan telnek. Enikőnek nincs segítsége a gyerekekhez, leszámítva a kéthetenkénti nagytakarítást. Ha el kell mennie bármelyik gyerekért, a másik hatot is be kell pakolnia az autóba. Mivel a legidősebb is csak tízéves, a gyerekek egész napos intenzív figyelmet és törődést igénylenek. „Minden nap van olyan mélypont, amikor szeretnék kicsit »bezárni« – mondja Enikő. – Például a hétórányi tömegközlekedés után kiküldtem a gyerekeket a kertbe, és csendben, nyugalomban megittam egy kávét.”

A gyerekek között van némi féltékenység, de ez eddig kezelhető volt. Enikő tudatosan odafigyel arra, hogy ne hasonlítgassa össze őket. „Minden nap szólok mindegyikükhöz személyre szabottan, amire többnyire csak fektetéskor jut idő, de azt naponta elmondom mindegyiknek külön-külön, hogy nagyon szeretem, és azt is, miért – mert udvarias, kedves, ügyes vagy épp okos” – meséli Sárdi Enikő.

A hiszti a legnagyobb kihívás

Gesztes Ágnes – 6 gyermek

„Vannak szabályok, amiket be kell tartani, de ha mégis akad valami gubanc, azt próbáljuk kreatívan és következetesen megoldani” – foglalja össze gyereknevelési elveit Gesztes Ágnes, hatgyerekes édesanya. Ágiéknál a harmadiknak tervezett kisbaba helyett a gólya nagyobb csomagot, négyes ikreket hozott, így már a terhessége sem volt „sétagalopp”. A kicsik érkezésekor az elsőszülött fia 15 évesen a kamaszkor kellős közepén járt, a második pedig még szintén kicsi, két és fél éves volt, így számos problémával meg kellett küzdeniük. „A testvérek közti rivalizálás a mai napig ott van a mindennapjainkban, főként az öt kicsinél. Ha megyünk valahova, a két kezem mindig kevésnek bizonyul, mert minimum ketten összevesznek azon, hogy ki fogja az egyiket, még akkor is, ha több fogható kéz áll rendelkezésükre” – említ egy példát Ágnes.

Azért Ági az apróságok mellett mindig próbált külön időt szakítani a nagyokra is. Szerencsére a családbővülésnél sokan segítettek nekik. A helyi önkormányzat gondozónőt küldött hozzájuk, az Otthon Segítünk Alapítvány önkéntesei is sokáig jártak segíteni, sőt van, aki még mindig jön olykor. Az első években barátok is jöttek heti egy-egy délutánjukat feláldozva. A nagymamák is rendszeresen vigyáznak a kisebbekre.

„A nagyszülők találták ki a »kampányalvásokat« is, mivel kezdetben az alváshiány elég nagy probléma volt, ráadásul nemcsak engem érintett, hanem a páromat is, hiszen éjszakánként háromórás időközönként neki is fel kellett kelnie – meséli Ágnes. – Szombat délelőttönként átjöttek hozzánk, és elzavartak minket aludni, addig ők elvoltak az aprónéppel, mi meg próbáltunk pár óra alatt regenerálódni” – részletezte Ágnes. Ennyi gyereknél a problémák korszakonként változnak, volt olyan időszak, hogy a kicsik nem tudtak kilábalni a betegségekből, de jelenleg a hiszti kezelése jelenti a legnagyobb kihívást.

 
Ágit egy ideje a tánc segíti kikapcsolni; ellazítja és felpörgeti egyben. Párban ritkán jutnak el táncolni, ezért mostanában Ágnes rákapott az egyedül is élvezhető zumbára. Családos kikapcsolódásnak idén egy balatoni nyaralást terveztek, amit Keszthelyen a rokonokkal, majd a Badacsony lábánál nagycsaládos baráti társasággal töltöttek, tizennyolc gyerekkel… 

Gondolnak a többiekre

Léhnert Rita – 5 gyermek

Tavaly januárban költöztek ki Észak-Németországba négy gyermekükkel Léhnert Ritáék. A váltás mellett az édesapa cégen belül nyílt munkahelyi lehetősége miatt döntöttek, de elsődleges szempont volt a gyerekek nyelvtanulása és az utazás iránti vágyuk is. A gyerekek hamar beilleszkedtek és barátokra leltek, sőt már a nyelvismerettel sincs gondjuk. Főleg a két nagyobbiknak, akik kint rögtön közösségbe, óvodába kerültek. Rita január elejére várja az ötödik gyermekét. Nemcsak a szülők várták már a kisbabát, de a gyerekek is szerettek volna még egy kistesót, hiszen „ott a helye a kocsiban”. „Nagyon megható, ahogy egymáshoz viszonyulnak, keresik, ha valamelyikük nincs velünk, és ha kapnak valamit, akkor gondolnak a másikra is” – meséli gyermekeiről Rita.

A gyerkőcökre nem jellemző a testvérféltékenység, bár vannak viták, mert „valaki mindig jobban tudja”. Ha épp kirobban egy veszekedés, Rita megpróbál nem közbeavatkozni. Hagyja, hogy maguk oldják meg a konfliktust, főleg akkor, ha nem is látta a helyzetet, és nem tudja, kinek van igaza, mert természetesen „mindig a másik a hibás”. Büntetésként a valamilyen kedvelt tevékenységtől való eltiltást alkalmazza, vagy a bünti alatt állónak egyedül kell lennie, játszania, amit egyikük sem szeret.

Ritának külföldön sincs segítsége, de nem is igényli, férjével osztoznak a gyerekek körüli feladatokban. Szeret egyedül lenni és egyedül megbirkózni a feladatokkal. Harmadik gyermekével a pocakjában újra rátalált a varrásra, sőt mostanában köt és horgol is kikapcsolódásként. Utazni is nagyon szeretnek, így amikor környezetváltozásra vágynak, gyorsan összepakolnak és elindulnak valahova. Nemrég egy hónapra Rita hazajött a gyerekekkel, majd két hétre a Balatonra mentek a rokonokat meglátogatni. A családi nyaralást Észak-Franciaországba tervezték, a tenger mellé, pár napos megállóval Párizsban.

Együtt terveznek

Vild Orsolya – 4 gyermek

„Bármikor bárhova el tudtunk menni, még akkor is, amikor szopiztak – mesélte a negyedik gyermekével állapotos Vild Orsolya, aki maga is nagycsaládban nőtt fel. – Persze beletelik egy kis időbe az elindulás, de mindenki tudja a maga dolgát. Nem mondom, hogy ezt nem előzi meg veszekedés vagy hangzavar, de sokan vagyunk, ez ezzel jár.”

Orsi úgy érzi, náluk az okoz leginkább fejtörést, hogy a gyermekei általában egyszerre akarják ugyanazt csinálni: egyszerre beszélnének vagy ugyanazzal játszanának, és az ebből fakadó konfliktusok kezelése nem kevés időbe telik. Veszekedés esetén egy ideig hagyják, hogy a gyerekek intézzék el a dolgot maguk közt, de ha már túl nagy a hangzavar, vagy kitör a sírás, akkor beavatkoznak. „A mi aktuális fáradtsági szintünktől is függ, hogy hogyan reagálunk ezekre a helyzetekre, de igyekszünk az értelmükre, lelkükre hatni beszéddel, példákkal. Büntetésből legfeljebb külön szobába küldjük őket, hogy lehiggadjanak” – említ egy példát Orsi, majd folytatja: előfordul a tévézésmegvonás is. „Észrevettük, hogy sokkal nyugodtabbak, mióta nem néznek tévét. Lehet, hogy ez mégsem büntetés volt, hanem jutalom mindannyiunknak?”

A családnak iskolaidőben fix napirendje van, de a hétvégéket és a szüneteket is előre közösen megtervezik. A napirendbe a pihenést is beiktatták: délutánonként Orsi együtt alszik a kicsivel vagy olvas a nagyokkal; mindenki a maga könyvét, „ilyenkor olyan csönd van, mint egy könyvtárban”. A párjával pár havonta elmennek moziba vagy egy kicsit romantikázni.
A nyári szünidőt úgy alakították, hogy a nagyokkal megbeszélték, mekkora az anyagi keret, és ők választhatták ki, melyik táborba szeretnének menni. Esztergomba is mennek a gyerekek egy hetet a dédihez, illetve szeptemberben egy közös családi nyaralás vár rájuk a Balatonnál.

Egyre könnyebb!

Joó Kinga – 3 gyermek

Joó Kingáék nem voltak könnyű élethelyzetben, amikor a harmadik gyermeküket várták, ugyanis belevágtak egy építkezésnek is beillő lakásfelújításba. Mivel minden anyagi tartalékukat felemésztették a munkálatok, Kinga visszament dolgozni. A várandóssága alatt megkapott egy korábban megpályázott európai uniós szakértői állást is brüsszeli munkavégzéssel, ami ingázással és pár napos kint tartózkodással jár. Az édesanyának már korábban is volt segítsége a takarításban, és alkalmanként bébiszittert is hívott, viszont ezt a sok utazással járó munkát nem tudná megoldani állandó, rendszeres segítség nélkül. A nagymamák is sokszor vállalják a gyerekeket, főleg nyáron. A legfőbb támasza, segítsége a férje.  

Kinga úgy érzi, az akadályokat minden gyerekkel egyre könnyebben veszi. „Míg az elsővel tényleg hatalmas macerának tűnt például elindulni (emlékszem az első nyaralásunkra, amikor még kis kádat is vittünk magunkkal), addig a második és főleg a harmadik gyerekkel, folyamatos munka mellett már nem volt se időm, se lehetőségem azon morfondírozni, hogy nem aludtam eleget, otthon hagytunk valamit, eszi vagy nem eszi az adott bébiételt” – meséli az édesanya, aki régebben próbált következetes lenni: a legkisebb hisztit sem engedte, és semmilyen irracionálisnak tűnő kérést nem teljesített. „Mivel ez nagyon időigényesnek és konfrontatívnak bizonyult, a kistesók szabadabb világba csöppentek bele, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok, de már meg szoktam venni például egy nyalókát a boltban” – említi a változásokat.

A közösen eltöltött idő mellett külön-külön is szakítanak időt a gyerekekre: a nagyokkal Kinga rendszeresen moziba jár, a nagylányával vásárolni, míg a férje sokat viszi a kisfiukat sportolni, autókat nézni. Kinga számára az a legédesebb pillanat, amikor a férje kiviszi a gyerekeket a reptérre, és „ott csimpaszkodnak a korláton és startra készen várják, hogy egyszerre ugorjanak a nyakába”. Idén nyáron itthon kalandoznak: „Azért szeretem a nyarat, mert ilyenkor nekem sokkal kevesebb munkám van, mint az év többi részében, és sokat tudok lenni a gyerekekkel, egy kicsit pótolva az év közbeni rohanás miatt kimaradt együttléteket.”

Nektek hány gyerek lenne a maximum, amit “bevállalnátok”?