Donald Trump egészségügyi miniszternek nevezte ki Robert F. Kennedy Jr.-t, aki nemcsak családja és környezetvédelmi ügyvédként töltött évei, hanem vakcinaellenessége miatt vált ismertté. Ő ugyanis Amerikában a nagy vakcinaellenes mozgalom egyik vezéralakja, aki ráadásul több tudományosan is cáfolt tévhittel érvel az oltások ellen.
Talán nem is lehet annyira véletlen egybeesés, hogy az amerikai Országos Egészségügyi Intézetek vezetősége a hírek szerint felszólította a tudósokat: minden utalást távolítsanak el pályázataikból az mRNS-vakcinákról. „Az őrület fokozódik. Az USA-ban betilthatják az mRNS kifejezés használatát. Nem csupán az ezzel kapcsolatos kutatásokat, hanem magának a kifejezésnek a használatát” – kommentálta ezt Facebookon Pálinkás József atomfizikus, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke. „Tudják — az mRNS technológia kifejlesztéséért kapott Nobel-díjat Karikó Katalin.”
De milyen is volt valójában az oltások előtti élet? Tényleg minden jobb volt, mielőtt megjelentek volna az oltások? Aligha.
A szülők legalább egyik gyermeküket elveszítették
„A legtöbb szülő 1900 környékén arra számíthatott, hogy legalább egyik gyermekét elveszíti betegség miatt” – mondja Steven Mintz, az UT austini történelemprofesszora. Egyes nézetek szerint a nagyobb családi létszám és a szinte elkerülhetetlen betegségek miatt ugyanakkor ez kevésbé érintette fájdalmasan a családokat, hiszen mondhatni, hogy
előre kalkuláltak a veszteséggel.
Ez azonban természetesen fényévekre áll a valóságtól. Mary Todd Lincoln 1862-ben például ezt írta levelében, miután fia belehalt a tífuszba: „Azt a kérdést ismételgetem csak magamban, hogy elviselhető-e így az élet…”.
Gyerekeket oltanak be tífusz ellen, egy menekült-szálláson, 1945-ben (Fotó: Chris Ware/Keystone Features/Getty Images)
Bár a betegségek az élet minden területén sújtották a családokat, a szegények és a színes bőrűek körében a kockázat még magasabb volt. A betegségek terjedését korlátozó szennyvízelvezető rendszereket és csatornákat először a gazdagabb, fehér negyedekbe telepítették, a szegényebb családok így sebezhetőbbé váltak hozzájuk képest.
A gyerekek fele félárva lett
Míg sok fertőző betegség elsősorban a gyerekeket érintette, felnőttek is sokszor áldozatokká váltak.
A 19. században a gyerekek fele számíthatott arra, hogy 21 éves koráig elveszíti valamelyik szülőjét
– mondja a szakértő. Ráadásul az özvegyen maradt anyáknak és félárva gyerekeiknek gyakran szegényházakba kellett menniük, mely a betegségek szempontjából is további kockázatot jelentett.
Maguk a betegségek is gyakran rendkívüli fájdalmakkal jártak. A diftéria például megnehezítette a légzést, méghozzá annyira, hogy egyenesen fojtogatóvá vált. Néhány héttel az első tünetek után pedig a gyerekek szívelégtelenségben halhattak meg.
A leggyakoribb halálokok az olyan fertőző betegségek voltak a gyerekek körében, mint amilyen a tüdőgyulladás, diftéria, vérhas, kanyaró. 1900-ban a gyermekek körülbelül 18 százaléka, vagyis csaknem minden ötödik gyerek az ötödik születésnapja előtt hunyt el.
Diftéria oltást kap egy kislány, egy londoni gyerekorvosi rendelőben, 1949-ben (Fotó: Getty Images)
Vakcinák nélkül újra komoly lehet a kockázat
Ezzel szemben manapság a gyermekek kevesebb mint 1 százaléka hal meg ötéves kora előtt, és egészen a közelmúltig az egykor nagyon gyakori és veszélyes gyermekbetegségek ismeretlenek is maradtak a legtöbbek számára. A jobb higiénia mellett pedig a drasztikus változásban kulcsfontosságú tényező a vakcinák megjelenése.
Napjainkban a gyerekeket rutinszerűen oltják be kanyaró, mumpsz, rubeola, gyermekbénulás és még sok más ellen. Az utóbbi időben felerősödő vakcinaellenes hangulat azonban komoly kockázatot jelent: alig hetekkel Kennedy hivatalba lépését követően egy kanyarójárvány több mint 100 embert betegített meg és meghalt egy be nem oltott gyermek Texasban. Ez volt közel egy évtized óta az első kanyaró okozta haláleset az Egyesült Államokban…
