Vakcinainfó: ezek a folyamatok állnak a védőoltások mögött

Amióta tavaly megjelent a világban a koronavírus, szinte mindannyian vakcinaszakértővé váltunk, de legalábbis valószínű, hogy sokkal több ismerettel rendelkezünk a védőoltásokkal kapcsolatban, mint 2019 végén.

A pandémia kitörésére a világnak rendkívül gyorsan kellett reagálnia, a védőoltások pedig rekordidő alatt készültek el. Ez többeket aggodalommal töltött el, mivel sokan gondolják, ennyi idő alatt nem lehet megbízható gyógyszert kifejleszteni, a lehetséges hosszú távú mellékhatásoknak pedig majd azok isszák meg a levét, akik beadatták a különféle készítmények valamelyikét. Az alábbiakban szeretnénk némi megnyugtató áttekintést nyújtani a vakcinák fejlesztésével kapcsolatban.

Tény, hogy a Covid elleni védőoltásokat rendkívül gyorsan alkották meg a gyógyszergyárak, azonban hiba lenne azt gondolni, hogy a sebesség oltárán bármennyit is feláldoztak volna a biztonságunkból. Míg ugyanis „békeidőben” valóban eltarthat évekig egy-egy vakcina fejlesztése, ne feledjük, hogy olyankor egy cég egy kutatócsapata dolgozik a megoldáson, most azonban a világ összes virológusa, járványkutatója és hasonló területeken dolgozó szakembere, vállt vállnak vetve, a legfontosabb információkat megosztva, egyszerre dolgozott a közös cél érdekében, így vált lehetségessé, hogy soha nem látott idő alatt jöjjenek létre a hatékony és biztonságos védőoltások. 

A vakcinakészítés utolsó fázisai a Biontech marburgi laborjában (Fotó: Boris Roessler/picture alliance via Getty Images)

Miből készül a vakcina?

A vakcina lett az év szava a Merriam-Webster szótár szerint

A védőoltásoknak három típusa létezik, az úgynevezett mRNS-vakcina, a vektorvakcina és az elölt vírust tartalmazó vakcinák. Ezek, típusuktól függően vagy magát a hatástalanított, betegség okozására képtelen vírust, vagy annak bizonyos darabjait tartalmazzák, illetve, az mRNS-vakcina esetén egyfajta „tervrajzot”, amiből a szervezetünk tudja, hogy milyen fehérjék ellen kell ellenanyagot termelnie. Emellett további adalékanyagokat is tartalmaz, amelyek az oltóanyagot biztonságossá és hatásossá teszik.

Ez utóbbi adalékok nem új keletűek, azokat már évtizedek óta, vakcinadózisok milliárdjaiban alkalmazták, biztonsággal. 

Vagyis: a vakcinák tartalmazzák az úgynevezett aktív komponenst, vagy antigént, ami kiváltja a szervezet immunválaszát, illetve, az mRNS esetén a már említett tervrajzot. Tartalmaznak ezen felül bizonyos tartósítószereket, amelyek lehetővé teszik, hogy egy-egy fiolából több páciens is kaphasson védőoltást. Kivételt képeznek ez alól az egy dózist tartalmazó kiszerelések, hiszen ezekben egy-egy embernek elegendő adag található. A vakcinákban használt tartósítószerek különböznek az élelmiszeripar által alkalmazottaktól, azonban közös bennük, hogy az emberi egészségre nézve semmiféle káros anyagot nem tartalmaznak – egy részüket például babaápolási szerekben is alkalmazzák. 

Szerepelnek ezek mellett az összetevők listáján stabilizátorok, amelyek megakadályozzák, hogy az oltóanyag komponensei reakcióba lépjenek egymással. Ezek jellemzően természetes anyagok, cukrok, aminosavak, zselatinok vagy fehérjék. Szintén található még a védőoltásokban valamilyen felületaktív anyag, amely megakadályozza a vakcina elemeinek csomósodását – ilyesmit jellemzően az élelmiszeripar is használ, például fagylaltkészítményekben találkozunk velük. A vakcinák megfelelő koncentrációját hígítással állítják be, ehhez általában tiszta vizet használnak. 

Hogyan készül a védőoltás?

A Pfizer szerint 2022-ben érkezhet a COVID vakcina az 5 év alatti gyermekek számára

A legtöbb vakcinafajtát évtizedek óta sikerrel és biztonsággal alkalmazzák, évente emberek milliói kapják meg a különféle védőoltásokat. Minden új készítménynek szigorú biztonsági protokollokon kell átesnie, mielőtt megkapnák az engedélyt a különféle szakhatóságoktól. Először az úgynevezett preklinikai fázisban vizsgálják a hatásait, számítógépes modellezés és állatkísérletek segítségével. Ha egy készítmény kiváltja a megfelelő immunválaszt, és nincsenek durva mellékhatásai, kezdődhet az embereken végzett vizsgálati szakasz. Az első klinikai fázisban a készítményt önkéntesek egy kis csoportjának adják be, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy a vakcina továbbra is kiváltja a megfelelő immunválaszt, de nem okoz komoly mellékhatásokat. 

Ha az első fázis sikeres volt, jöhet a második klinikai szakasz, amikor még mindig önkéntesek kapják meg a készítményt, de már több százan. Ennek a fázisnak a vizsgálatait különböző hátterű, korú és más szempontból is eltérő embercsoportokon próbálják ki, majd összehasonlítják az eredményeket a kontrollcsoportok eredményeivel. 

A harmadik klinikai fázisban már több ezer önkéntes kapja meg a készítményeket. Ezen a ponton azt vizsgálják, biztonságos-e a vakcina alkalmazása nagy tömegeknél is. A harmadik fázisú vizsgálatokat általában egyszerre több ország több kórházában végzik, hogy így jussanak még megbízhatóbb adatokhoz. 

Oltáshoz készítik elõ a német-amerikai fejlesztésû Pfizer-BioNTech vakcinát (Fotó: MTI/Mohai Balázs)

Amikor megvannak a harmadik fázis eredményei, azokat behatóan elemzik és ellenőrzik, valamint megállapítják a készítmények hatékonyságát, illetve engedélyt kérnek az illetékes szakhatóságoktól a védőoltások alkalmazására. A hatósági szakértők is ellenőrzik és elemzik az adatokat, ha pedig ezek azt mutatják, hogy a védőoltás hatékony és biztonságos a tömegek kezelésére, akkor kaphatja meg a készítmény az engedélyt és kerülhet be az egyes országok nemzeti oltóprogramjába. Ehhez rendkívül szigorú szempontoknak kell megfelelni, hiszen emberek életéről, egészségéről van szó. 

A vakcinák életútját azután is figyelemmel kísérik, hogy azok megkapták az engedélyt és megkezdődött a tömeges alkalmazásuk. Ez lehetővé teszi, hogy a későbbiekben a védőoltásoknak még jobb, még hatékonyabb változatait állítsák elő, illetve, ha megjelenik egy, az adott vakcinát szükségessé tévő betegség új variációja, mutánsa, akkor a meglévő készítményeket viszonylag hamar át lehet alakítani, hogy az új változatok ellen is hatékonyan védjenek.