Februárban lettem figyelmes arra, hogy egyre többet álmodom éjszakánként fenyegető orvosi vizsgálatokról, ahol mindig kiderült, hogy valami baj van velem: egyszer a májamon találtak pöttyöket, máskor a tüdőm nem szuperált rendesen. Március közepén esett le, hogy visszatérő álmaim valószínű a koronavírus-járványnak köszönhetőek, és ugyan az álmaim jelentkezésekor nálunk még nem ütött be a krach, újságíróként már tél végén is naponta foglalkoztam a témával. A karantén ideje alatt az orvosi rémálmaimat a zombi apokaliptikus álmok váltották fel: felbőszült, magukból kivetkőzött élőhalottak elől bujkáltam, és menekültem többedmagammal – nem, sajnos Brad Pitt nem volt jelen. Úgy tűnik, mély hatással lehettek rám a WC-papír rohamokról szóló beszámolók és a „mit csinálnak a nyugdíjasok” háborgások a közösségi médiában.
Hogy őrült álmaimmal nem vagyok egyedül, mi sem bizonyítja jobban, hogy a Twitteren szinte már trend lett a #quarantinedreams hashtag, mely alatt földrengésekkel, lávával és egyéb bizarr jelenetekkel tarkított álmokról számolnak be a felhasználók. Úgy tűnik, az emberek élénkebb álmokat élnek meg a karantén alatt. De mi ennek az oka?
Krízishelyzetben gyakrabban álmodunk
A King’s Colleges London és az Ispos Mori által vezetett nagyobb tanulmány rámutatott, hogy az Egyesült Királyságban öt emberből kettőnek voltak alvási problémái. Prof Bobby Duffy, A King’s Politikai Intézet vezető kutatója szerint egyértelmű kapcsolat van a stressz és az alvászavarok között. Azoknak a fele, akik a válságot stresszesen éték meg, alvási nehézségről számoltak be. Ennél talán érdekesebb, hogy szerte a világon tapasztaltak az emberek úgynevezett járványálmokat.
Fotó: Emre Kuzu/Pixabay
Nem mindenki emlékszik az álmaira, ám úgy tűnik, hogy az izolációs szorongás és a normál alvás-ébrenlét ciklusainak felborulása megváltoztatja ezt. Számos kutató vizsgálta az álmokat a világjárvány idején, köztük Dr. Deirdre Barrett, a Harvard Medical School klinikai és evolúciós pszichológusa. Elmagyarázta, hogy bár úgy tűnik, gyakrabban álmodunk, valójában az történik, hogy jobban emlékszünk rájuk, mert éjszaka is gyakrabban megébredünk, és többet is alszunk, mivel időt spórolunk a home office-ban. „Ha több alvási lehetőségünk van, ideértve a nappali szundikálás, akkor az álmok előhívása maximális, ugyanakkor fel is kell ébrednünk az álmokból, hogy emlékezzünk rájuk. Tudjuk, hogy a megnövekedett stressz oka lehet a gyakori éjszakai megébredésnek”- mondja.
Járványos álmaink
Barett a kutatásaiban traumatúlélők álmait gyűjtötte és vizsgálta, például a szeptember 11-i terrortámadásban érintettek álmait is, jelenleg 4000 „járványos álmot” elemez. Azt állítja, óriási hasonlóságok vannak abban, álmaink hogyan reagálnak a traumákra és a válságokra. Az egyértelmű vizuális asszociációk mellett ezek az álmok nem annyira elvontak, sőt egészen prózaiak. 9/11 után az emberek sokat álmodtak épületek összeomlásáról, késes gépeltérítőkről, repülőgép becsapódásokról.
Emellett egyéni vizuális metaforákat is használ az agyunk álmodás közben. Amikor Barrett az 1995-ös tokiói gáztámadás áldozatainak álmait vizsgálta, azt vette észre, hogy a túlélők szörnyekről és láthatatlan támadókról álmodtak, nem pedig tényleges gáztámadásról. Néhány álom, melyet a jelenlegi világjárvány alatt gyűjtött össze, egyrészről szó szerinti, vagyis az emberek lázról, nehézlégzésről álmodnak, másrészről igencsak elvont, mivel hiába tudjuk, hogy a koronavírus létező dolog, mégsem látjuk. Sokan földrengésekkel, árapály-hullámokkal, tornádókkal, vagyis mindenféle ellenőrizhetetlen katasztrófával álmodnak. A leggyakoribb álomhalmaz mégis az, ahol repülő rovarok, csótányok, férgek jelentik a veszélyt.
Neked is voltak rémálmaid a karantén idején? (Fotó: Getty Images)
Álmaink valójában segítenek a megküzdésben
A tudomány már egy ideje tudja, hogy általában olyan dolgokról álmodunk, melyeket rendszeresen megtapasztalunk a mindennapi életben (például munkahelyi, iskolai projekt készítése, sportolás, szex, stb.). Vagyis nincs abban semmi meglepő, ha a normál rutinunk alapvetően átalakul a világjárvány idején, álmaink pedig segítenek az ehhez való alkalmazkodásban. Ebben az értelemben álmaink tükrözhetik az elme megküzdési folyamatait, vagyis álmaink mélyen funkcionálisak.
Rosalind Cartwright longitudinális, azaz megfigyeléses vizsgálatokat végzett nehéz érzelmi időkön, például váláson, depresszión átesett embereken. Azok a résztvevők, akik a válás után sokat álmodtak volt házastársukról, öt hónappal később szignifikánsan kevésbé voltak depressziósak, mint azok, akiknek nem voltak ilyen álmaik. Ez akkor is így történt, ha álmaik érzelmileg negatívak vagy kellemetlenek voltak. Az egyik résztvevő például azt mondta, hogy férje álmában folyamatosan zavarba ejti barátai előtt. A nő ezután erős késztetést érzett álmában, hogy továbblépjen, és később egyáltalán nem volt depressziós. Mindez azt jelenti, hogy a mérsékelten fájdalmas álmok is gyógyító erejűek lehetnek.
Álmok legfőképpen, de nem kizárólag a gyors szemmozgás (REM) fázisában jelentkeznek, amikor az agyi aktivitás hasonló az ébrenlétihez. A REM alvást és álmokat „használjuk” az intenzív, különösen a negatív érzelmek kezelésére. Az álmok lehetnek csupán néhány másodpercesek, de tarthatnak 20-30 percen keresztül is. Átlagosan 3-5 alkalommal álmodunk egy alvásciklusban, van, aki akár hétszer is. Azok a neurobiológiai jelek és reakciók, melyek az álmokat létrehozzák, nagyon hasonlóak azokhoz a látomásokhoz, melyeket pszichedelikus szerek váltanak ki. A legtöbb álmunkat már ébredés után elfelejtjük, ám az álomnapló vezetése javítja az álmaink felidézésének képességét, saját, ismétlődő álomszimbólumaink felfedezését, így még az önismeretet is.
Egy másik tudományos megállapítás, hogy a gyors szemmozgásos (REM) alvási fázis segít az embereknek a szoros szociális kapcsolatok kialakításában és fenntartásában. A REM-alvás elősegíti a kötődést a szülők és az utódok, valamint a szexuális partnerek között. Ez magyarázza, hogy a csecsemők életük nagy részét REM-alvásban töltik, illetve hogy a felnőtteknél miért jelentkezik szexuális izgalom (például erekció) a REM során. Az alvás ezen időszakai akkor fordulnak elő, amikor a legélénkebb, filmszerű álmokat látjuk. Az extrém szociális távolságtartás idején álmaink egyfajta biológiai jelzésként szolgálhattak arra, hogy keményen kell dolgoznunk kapcsolataink, kötődéseink fenntartásáért. Az emberek az utóbbi időben ezért gyakran álmodhattak középiskolai barátaikkal, exeikkel, elhunyt szeretteikkel. Amikor nem hagyhatjuk el sokáig az otthonainkat, ezeket az álmok motiválhatnak minket arra, hogy kapcsolódjunk.
Mindebből tehát az következik, nem vagyunk egyedül, ha az utóbbi időben szokatlan álmokat látunk. Ahelyett, hogy megijednénk tőlük, gondoljunk arra, ezek is segítik a nehéz időkkel való megküzdésünket.
A The Guardian és a Psychology Today cikkeinek felhasználásával
