2020. Október 02.

Támadnak az agyevő lázmérők és a gyilkos maszkok

Felmerült bennem a kérdés a minap: itt mindenkinek elment már a járványtól az esze?

Natasa

Elképesztő, mennyi sületlenséget lehet olvasni mostanában a közösségi oldalakon a koronavírussal kapcsolatban. Hagyjuk is azokat, akik szerint nincs is járvány, meg akik szerint chipet ültetnek belénk a koronavírus-védőoltással majd – eddig nem volt más kötelező oltás, amivel bejuttathatták volna azt a chipet? –, mert pont annyi figyelmet érdemelnek, mint a Balaton-tagadók vagy a laposföld-hívők. Beszélnek bele a világba, de legalább nagy károkat nem okoznak. Inkább foglalkozzunk azokkal a hangos emberekkel, akik terjesztik, hogy ne hordjunk maszkot és tiltsuk be a lázmérőzést az iskolákban, ugyanis ezzel már a többiek egészségére is ártalmas hatással lehetnek.

Agyevő lázmérők, melyeket a hatalom használ a tudatunk irányítására

A legújabb őrület, ami terjeng főleg Facebookon, miszerint a gyerekek tobozmirigyét tönkreteszi, és a harmadik szemet kinyírja, ha a homlokukon mérik minden nap az oviban, iskolában a hőmérsékletüket. Teszik ezt persze azért, mert világméretű összeesküvés zajlik a hátunk mögött, hogy „leuralják a tudatunkat”, amit az infra lézersugárral érnek el, mert károsítják a hatodik csakránkat. Az ember csak pislogni tud tehetetlenül egy ilyen bejegyzés elolvasása után, mert azt gondolnánk, hogy minden egyszeri szülőnek amúgy van otthon a fiókban homlokos hőmérője, főleg babák mellett, akik nem szorítják a hónuk alá még a lázmérőt. Eddig nem volt semmi baj a homloklázmérőkkel, most hirtelen zombikat csinálnak a gyerekekből, akiket irányítani tud majd a hatalom.

Kézi digitális hőmérővel ellenőrzik az iskolába érkező diákok testhőmérsékletét egy újbudai iskolában (Fotó: MTI/Soós Lajos)

A Pirulakalauzban olvasható Dr. Csupor Dezső szakgyógyszerész, gyógynövénykutató remek cikke a témában, amit ajánlok minden lázmérő miatt aggódó szülő figyelmébe, mert csodálatosan érthetően levezeti, hogy miért nincs alapja ezeknek a teóriáknak, és hogy mennyire semmi baja nem lesz az agyunknak a lázmérőktől. Hogy csak egy gondolatot idézzek belőle, ami talán segít a helyes útra tévedni azoknak is, akik tüntetni készülnek az iskolai hőmérőzés ellen:

A homlok szerencsére agyunk egyik részének sem kijárata. Ha mégis, az már az élettel össze nem egyeztethető állapot.

Nem vagyok tudós, kutató, orvos, sőt, különösebben okosabbnak sem tartom magam másoknál, de ehhez nem is kell nagy tudás, csak józan paraszti ész, hogy lássuk, a lázmérők nincsenek valami megfoghatatlan háttérhatalom (de tényleg, milyen hatalom, hol, kicsoda, a földönkívüliek, vagy mi?) kezében, és egyetlen célt szolgálnak a járvány közepén: ki kell szűrni valahogy a lázas gyerekeket az intézményekbe lépés előtt, hogy ne fertőzzék össze a többi 800 diákot. Ilyen egyszerű, nincs benne semmi varázslat. Abba a kérdésbe már bele sem megyek, hogy miért visz a szülő ezekben a vérzivataros időkben iskolába, óvodába hőemelkedéssel vagy lázzal gyereket, mert meddő és végtelenbe nyúló vita lenne csak belőle.

Gyilkos maszkok, melyek tönkreteszik a gyerekeink gyerekkorát

A minap elhangzott beszélgetés az óvoda előtt a maszktagadó apuka és az óvónő között:

Óvónő: „Kérem, vegyen fel maszkot, apuka!
Apuka: „Ugyan, messze állok magától, túl van lihegve ez az egész!
Óvónő: „Igen, épp most az én arcomba van lihegve.”

Nagyszerű példája annak ez a beszélgetés, mi folyik most a maszk kapcsán az emberek között. Az egyik része azt mondja, hogy nekünk aztán senki se mondja meg, mi a kötelező, van szabadságunk (dehogy van), és korlátoznak a szabad akaratunkban.

Megsúgom: nincs járványhelyzetben szabad akaratunk, ha arról van szó, hogy veszélyeztethetünk azzal a nagy szabad akarattal másokat.

A maszk körül egészen érdekes hisztéria alakult már ki, a legmegdöbbentőbbek azok a képek, melyeken gyerekeket mutogatnak maszkban, és a felirat minden esetben valami olyasmi, hogy a maszkhordás elveszi, tönkreteszi a gyerekkorukat. Indoklás nincs igazán, teljesen érthetetlen, hogy egy kis anyagdarab mégis hogy lenne képes tíz évnyi gyerekkort tönkretenni, főleg, hogy a gyerekek (és ha már itt tartunk, a felnőttek is) csupán pár órát kell hordják egy nap hatéves kor felett. Miért tenne tönkre bármit is az, hogy az orra és szája elé tesz egy textilt, hogy ezzel valamennyire védje a társait a fertőzéstől? Jó, hát nem a világ legkényelmesebb cucca, de miért ekkora nagy dolog kibírni azt, hogy a boltban arra a fél órára vagy az iskolában a tízperces szünetre fel kell venni?

A járvány miatt vigyáznunk kellene egymásra (Kép: Unsplash)

Jönnek persze a „mind megfulladunk a maszkban” válaszok, meg a szén-dioxid megfojt minket, de már ezeket az érveket is megcáfolták tudományos alapokon, miért kell mindig mindent jobban tudni, miért nem lehet elfogadni, ha a nálunk okosabbak állítanak valamit, főleg egy járvány idején? A gyerekkornak semmi baja nem lesz a maszktól, nem teszi tönkre egy gyerek lelkét sem, ha fel kell vennie, sőt, még vagánynak is tartja a legtöbb gyerek a saját maszkját.

Attól megy tönkre a gyerekkora, ha a szülei verik. Attól is tönkremehet, ha lelki terrorban kell felnőnie. Vagy épp attól, ha elhanyagolják és senki sem törődik a kis lelkével. Ahogy az is káros a gyerekkorára, ha az oktatás és az egészségügy nem az érdekeit szolgálja, hanem ellene dolgozik. Egy maszk egyszerűen el sem éri a gyerekkorát, annyira jelentéktelen.

Elégedetlenek vagyunk az életünkkel és ezt kitöltjük a maszkokon és lázmérőkön

A fő kérdés számomra az, hogy miért kaptak most ekkora figyelmet és jelentőséget ezek a jelentéktelennek tűnő ügyek, mint a maszkviselés vagy lázmérőzés? Hogy lehet az, hogy nem lázadunk a rossz munkahely, rossz főnök, rossz fizetés, rossz házasság, rossz oktatás, rossz egészségügy, rossz tömegközlekedés ellen, hanem fejünket lesunyva viseljük azt is, ami elviselhetetlen, de a maszkon és lázmérőn fennakadunk. Az igazán fontos kérdésekkel nem törődünk, homokba dugjuk a fekünket, butítjuk magunkat a tévével és az alkohollal inkább, csak ne kelljen foglalkozni azzal, ami tényleg rossz az életünkben, helyette inkább belekapaszkodunk olyan apróságokba, mint hogy maszkot kell viselni vagy hogy lázmérőznek. Az már tényleg mindennek a teteje. Itt van a tűréshatárunk.

Felgyújthatják körülöttünk a fél világot, nem állunk fel és mondjuk azt, hogy elég, de ha maszkot kell felvenni 20 percre, vagy megmérik a gyerek lázát, akkor már tajtékozva üvöltünk a Facebookon.

A jelenség persze nem ennyire egyszerű, bonyolult pszichés folyamatok miatt alakul így, mert az emberek tehetetlennek érzik magukat az igazán nagy horderejű problémákkal szemben – lásd: nem merek felmondani, mert nem lesz másik meló; nem merek elválni, mert gyökeresen megváltozna az életem –, a vírussal meg pláne nem tudnak elbánni, még a lelki feldolgozásig sem sikerül sokaknak eljutni, ezért belekapaszkodnak abba, amiről úgy érzik, az irányításuk alá tudják vonni. Ez pedig például a maszk vagy a hőmérőzés. Ezt tudják kontrollálni, vagyis látszólagos hatalmat tudnak felette gyakorolni, azt mondhatják, hogy nem veszik fel a maszkot, és veszekedhetnek a pedagógusokkal a lázmérők apropóján. Nem mintha lenne értelme, de illúziónak ez is megteszi. Pedig épp elég az a stressz és szorongás, ami állandó nyomás alatt tart mindenkit a járvány miatt, most pont nem a balhéra, hanem egymás támogatására, és egyéni felelősségvállalásra lenne a legnagyobb szükség.