Amikor az egészségügy megreformálása, az ott dolgozók anyagi megbecsülésének rendezése, vagy a gyakran hatvanas éveket idéző állapotok rendezése szóba kerül, akkor sokszor mintha el lenne mismásolva a szülészet-nőgyógyászat kérdése. Pedig ha valamire, akkor arra tényleg rászorul, hogy megnyomjuk a RESTART gombot.
Pénteken írta meg az nlc. is, hogy bugyi nélkül kellett vizsgálatra várakozniuk a folyosón a terhes nőknek a békéscsabai kórházban. Az esetek a főorvosi bemutatások alkalmával történtek, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nőket az osztály orvosi és szakdolgozói plénuma előtt nyilvánosan vizsgálták, és végeztek rajtuk beavatkozásokat, továbbá, hogy erre a folyosón bugyi nélkül kellett várakozniuk. De egyéb probléma is felmerült, például az, hogy baba az anya mellett csak akkor lehetett éjszaka, ha erről az anya egy külön dokumentumot aláírt, illetve hogy a vizsgálatok, a vizit és a fürdetés idejére „kötelező” volt beadni a babákat. A hivatalos vizsgálat elindult, melyről a minisztérium csak annyit közölt, hogy Nemzeti Népegészségügyi Központ számos szabálytalanságot állapított meg, a szükséges intézkedéseket pedig megteszik.
Az esetet követően több ezren kommenteltek a Facebookon a hírrel kapcsolatos cikkek alatt. Hogy mekkora szemléletbeli elmaradottság, és kiszolgáltatottság van egyes intézményekben, azt remekül mutatják ezek a hozzászólások is. Ahogyan azt is, hogy a nemcsak néhány főorvosra férne rá egy érzékenyítő tréning, hanem néhány honfitársunkra is.
Miért nem álltok ki magatokért?!
“És nem volt ott egy nő, vagy annak a párja, aki erre azt mondta volna, hogy elmentek ti a ….?”- írta a férfi kommentelő, aki hashtagben azt is hozzátette, mennyire elítéli azt, ami történt. A helyzet (sokszor) az, hogy ha ilyen helyzetbe kerül egy nő, és egyedüliként felemeli a hangját egy olyan helyen, ahonnan a segítséget kellene kapnia, akkor még jobban magára rántja a mindenható főorvos úr haragját. Erről számolt be egy hölgy kommentelő a válaszában: “De volt olyan, aki kiállt. Neki a főorvos úr üvöltötte többek előtt az arcába, hogy aki ide jön az leadja a portán a bugyiját és majd hazafelé menet felveheti.”
Talán ezeket a kérdéseket el is lehetne felejteni, és helyette inkább ki kellene végre alakítani egy olyan, működő rendszert, amelyben ezek az esetek nem fordulhatnak elő. Akkor talán nem lennének remegő kézzel zsebbe csúsztatott borítékok annak reményében, hogy emberséges bánásmódot kapjon a nő a nőgyógyászaton vagy a szülészeten. Nem spórolnának a nők a magánrendelésekre, ahol van idő a betegre, és elvileg emberhez méltó a kommunikáció.
Erre a felvetésre egy másik kommentelő reakciója érkezett. Szerinte a “magyar egészségügyi rendszer azon alapszik, hogy elnézést kérsz, hogy létezel.” Persze erős általánosítás ez, mert vannak jól működők, több díjat is nyert hazai szülészetek, de ettől függetlenül nagyon más az a reakció, amit egy magyar beteg meg mer tenni, és amit egy tőlünk picit nyugatabbra kórházba került társa. Erre hívta fel a figyelmet egy másik kommentelő: “Én azt nem értem hogy miért nem védik meg a jogaikat az emberek az orvossal szemben, ha megalázónak érzik a bánásmódot?! Én külföldön éltem sokáig, ott az orvost nem istenítették így, nem dugdostak borítékot a zsebébe, nem voltak ilyen nagyképűek az eü dolgozók. Érezte az ember hogy figyelnek rá, kérdezgették nem érzi-e magát kényelmetlenül. Ott a beteg volt az, akit Isten ments hogy megbántsanak, nem az orvos meg az asszisztens! Pedig ott is ingyenes volt az ellátás. Az orvos a fizetéséért dolgozik, szolgálatot tesz. A magyar ember tehet erről hogy így megalázkodik mindenki előtt, és nem mer szólni ha valami miatt rosszul érzi magát!”
Nem egyedi az eset
A békéscsabai eset nem egyedi. Legalábbis a kommentekből, és a Másállapotot a szülészetben Facebook csoport bejegyzéseiből ez sejlik ki. Az említett cikk alatti egyik hozzászóló számolt be arról, hogy egy másik kórházban ugyan, de ő bizony panaszt tett, amikor bár őt vizsgálták, és az ő problémáját beszélték meg az orvosok, de ezalatt az idő alatt 3-4 másik beteg ott állt a közelében, alsó ruházat nélkül, és vártak a sorukra. “Végignéztek, hallgattak mindent. Hivatalos panaszt tettem írásban az ottani intézményvezető főorvosnál aki közölte hogy az orvosok azt csinálnak amit akarnak. És felszólítottak hogy többet ne menjek oda vizsgálatra. Bár felesleges volt mert addigra már volt más orvosom más városban.”
Nem a szülészeten, hanem a nőgyógyászati szakrendelésen történt egy másik városban élő kommentelővel az alábbi eset. “Behívtak egy 1×1-es öltözőbe, ahol már lógtak a bugyik és a nadrágok, le kellett vetkőznöm deréktól lefelé, két idegen nővel, majd egy olyan folyosón várakoztunk hatan, ahol folyamatosan nyitogatták az ajtót a kinti váróteremre. Iszonyatosan megalázó volt…Azóta csak magánellátásban megyek nőgyógyászhoz.”
De ne feledkezzünk meg a szegedi esetről sem, amikor egyetlen kismama indított petíciót, melynek köszönhetően érezhető változásokat indították el a szülészeti klinikán!
Szülészet-nőgyógyászati rendelő (a fotó illusztráció; Profimedia)
Aki nem érti
Vannak, akik szerint nincs ezzel semmi gond: “Amúgy mi ebben a hiba? Hálóruha alá bugyit egyébként se veszünk fel. Akkor érteném a fellázadást, ha ruha nélkül kellene állni. De ha vizsgálatra megyünk, az öltözőben úgyis levesszük.”
Régen is ilyen volt. És?
Az előző csoportot erősítik azok, akik szerint 40-50 éve is így működött, és megszültek a nők, és nem is értik, most miért kellene ezen változtatni?
“Több mint 40 éve szültem, akkor is így volt, sőt szülés után is csak a lábunk közé szorított papírvattával voltunk.”
“Anno bizony bugyi nélkül kellett várni a vizsgálatra. Mindenkin volt ruha, és nem is látszott, hogy nincs rajtunk bugyi.”
“Ez így volt 40 és 35 éve is ! Nem értem most mi a baj?”
Az “együttérzők”
Akár szülészeti, akár nyőgyógyászati részlegen fekszik egy nő, megilleti az emberséges viselkedés. Pont úgy, ahogyan az egészségügyi dolgozókat a korrekt bér, illetve a munkájuk megbecsülése. Az a helyzet, hogy a főorvosok nem Istenek, és a betegnek sincs mindig igaza. De együttérzést, időt, emberséget igenis érdemel a beteg, bár nagy változásra ne számítsunk, amíg ilyen gondolatok is megfogalmazódnak egyesek fejében: “Valószínűleg a fogantatásnál sem volt rajtuk bugyi…”
Jó, hogy azt nem mondják a nőknek: légy férfi, ez katonadolog!
