Mióma embolizáció interjú

A mióma, más nevén jóindulatú méhizomdaganat rengeteg nőt érint, mégis rendkívül kevés érintett tud arról az eljárásról, amelynek neve mióma-embolizáció és amely komoly javulást eredményezhet drasztikus beavatkozás és várólista nélkül. 

A mióma és következményei 

Dr. Bérczi Viktor, a Semmelweis Egyetem Orvosi Képalkotó Klinika egyetemi tanára 2008 óta foglalkozik mióma-embolizációval, amely különleges lehetőséget kínál a nők számára. Ez a beavatkozás ugyanis éppen abban segít, amire a legnagyobb szükség van: a nagyműtét nélküli javulásban. „A mióma gyakori jóindulatú daganat, 50 éves kor alatt a nők 60-80 százalékánál előfordul, de panaszt csak az esetek kb. 20 százalékában okoz – mondja Bérczi professzor. – A leggyakoribb probléma az erős vagy elhúzódó vérzés. Ez akár olyan mértékű is lehet, hogy az érintettek alig tudnak kimenni az utcára ezeken a napokon. Érthető módon a tünet jelentősen rontja az életminőséget, illetve a vashiány és vérszegénység is elég gyakori következmény.” Minél nagyobb a mióma, annál nagyobb valószínűséggel okozhat nyomási tüneteket is, ilyen esetben a betegnél gyakori vizelési inger vagy akár inkontinencia, lágyékba kisugárzó vagy deréktáji fájdalom, székelési panasz is kialakulhat. Akármelyik tünetről is legyen szó, érthető, hogy szeretne az érintett megszabadulni tőle, fellélegezni, és úgy folytatni az életét, ahogyan a mióma megjelenése előtt tehette.

Dr. Bérczi Viktor (Fotó: Csízi Ágnes)

Lehetséges kezelési módok 

A miómák megléte a legtöbb esetben fel sem tűnik a betegnek, észrevétlen marad, többnyire pedig eltávolításuk sem szükséges, mert nem okoznak problémát. Az említett panaszok, illetve a nagy méret azonban indokolttá teszik a beavatkozást, amely az esetek túlnyomó részében gyógyszeres kezelést vagy műtéti eljárást jelent. Utóbbi a miómás göb, vagy a teljes méh eltávolítását jelenti. „Nem kérdés, hogy a műtét véglegesen megoldja a problémát, de nagy megterhelést jelent a betegnek. Ezzel szemben az embolizáció lényege, hogy a mióma méretcsökkenését egy rendkívül vékony, kb. 1,5 milliméteres katéter artériás bevezetésével oldják meg. Nem kell altatni a beteget, nincs vágás sem, gyakorlatilag nyoma sem marad” – mondja a szakértő. 

Mi is az az embolizáció? 

„Az embolizáció során átlagosan 50 százalékkal csökken a miómák térfogata. Előzetes MR-vizsgálat segítségével térképezzük fel a miómák elhelyezkedését és méretét, majd a lágyékhajlatban lévő verőéren keresztül jutunk el a katéter segítségével a méhartériához” – magyarázza dr. Bérczi az eljárást. Kezembe fogva a katétert jól sejthető a különbség a szikéhez képest. A beavatkozás során emberi szemmel apró, nagyjából fél milliméter átmérőjű szemcsék segítségével lényegében mechanikusan elzárják azokat az ereket, amelyek a miómát táplálják. Ennek eredményeképpen a mióma fokozatosan sorvadni kezd, csökken a térfogata, ezáltal megszüntetve vagy jelentősen csökkentve azokat a panaszokat, amelyeket korábban okozott. Nagyjából fél év alatt a mióma térfogata a felére zsugorodik, majd újabb fél éven át még további méretcsökkenés is várható, ez pedig a mindennapokat tekintve hatalmas változás egy beteg életében.

Így zajlik az eljárás 

Az eljárás mindössze egy- vagy kétéjszakás kórházban tartózkodással jár. A bent tartózkodásra azért van szükség, mert a beavatkozást követően felléphetnek fájdalmak, amelyek csillapítására a kórházi ellátás megfelelőbb, mint az otthon biztosítható körülmények. De ettől sem kell aggódnunk, hiszen egyáltalán nem törvényszerű, hogy megterhelő, amit tapasztalunk. „A fájdalom mértéke függ a miómák méretétől, számától és a szervezetbe juttatott szemcsék mennyiségétől. A fájdalom intenzitása egyénenként széles határok között mozog, de a beavatkozás összességében véve így is lényegesen kisebb kellemetlenséget jelent, mint egy műtéti eljárás és annak következményei – fejti ki Bérczi professzor. – Ugyanakkor nincs vágás, nincs seb, nincs vérveszteség, egy héten belül munkaképessé válik a páciens. Egyetemünkön a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán fekszenek a betegek. Ács professzor úrral és munkatársaival az első eset óta nagyon jó az együttműködés.” 

Fotó: Csízi Ágnes

Döbbenet, de kevés a jelentkező 

Magyarországon mindössze néhány helyen foglalkoznak jelenleg ezzel az eljárással, köztük a Semmelweis Egyetem Orvosi Képalkotó Klinikáján, itt országos hatáskörrel. Ez kevésnek tűnik, de kapacitás valójában még jócskán lenne. Meglepő módon a legtöbb, várólistás ellátással szemben itt éppen ellenkező a helyzet: a páciensből van kevés. „Kétszer ennyi beteggel is tudnék foglalkozni. Azért csak évi 70 beteget kezelek, mert ennyien keresnek meg. Pontosabban: ennél többen keresnek meg konzultációra, de átlagosan minden második-harmadik betegnél kerül sor magára a beavatkozásra. Úgy tudom, hogy nagyjából évente 6-10 ezer betegnek veszik ki a méhét Magyarországon, jelentős százalékban mióma miatt. A hozzám fordulók között is sokan vannak, akiknek korábban egy másik intézményben – ahol esetleg nem ismerik ezt az eljárást – azt mondták, hogy ki kell venni a méhüket, pedig embolizációval jól kezelhető az állapotuk” – avat be dr. Bérczi a szomorú valóságba. Az általa elmondottak valójában azt jelentik, rengeteg nőnél történik visszafordíthatatlan műtét anélkül, hogy tisztában lennének ezzel az alternatív, jóval kíméletesebb módszerrel. 

Így érkezhetünk a konzultációra 

Nem csupán a fájdalom mértékében és a beavatkozás kíméletességében van eltérés a műtéthez képest, hanem az ellátás teljes időtartamában is. Az embolizáció az első találkozástól számított 2-3 hónap múlva már meg is történhet, megkezdődhet a panaszok fokozatos csökkenése, a mióma zsugorodása. Indokolt, sürgetőbb esetekben pedig ez az időtartam még rövidülhet is. A konzultációt nőgyógyászati vizsgálatnak kell megelőznie, ami tulajdonképpen magától értetődő, hiszen itt derül ki maga a probléma. Az Orvosi Képalkotó Klinikán történő jelentkezéshez külön beutaló még csak nem is szükséges, elegendő a nőgyógyászati vizsgálat eredményét bemutatni. Ez pedig nagy valószínűséggel rendelkezésünkre áll, hiszen a mióma meglétét éppen egy ilyen vizsgálat során állapították meg.

 Sokat lehet nyerni lehet vele!

Bérczi professzor és munkatársai nem csupán az embolizációt bonyolítják le, hanem a betegek további sorsát is nyomon követik. 6 hónappal a beavatkozás után újabb MR-vizsgálatot végeznek, ezen felül telefonos interjúval is megkeresik a pácienseket, hogy információt kapjanak a változásokról. Arra kérik a betegeket, hogy értékeljék életminőségük változását 0-tól 100-ig terjedő skálán. Az esetek túlnyomó többségében határozott javulásról számolnak be a megkérdezettek. Eléggé kézenfekvő, hogy a mióma-embolizáció módszere olyan új lehetőséget jelent, amely a műtéti megoldáshoz képest sok előnyt kínál kevesebb fájdalommal, visszafordíthatatlan következmények nélkül. Érdemes tehát minden érintettnek tájékozódnia, mielőtt nagyműtétre kerül a sor, hiszen a jelek szerint az embolizációval szinte csakis nyerni lehet.