Az álmok Isten üzenetei?

Természetünkből fakad, hogy igényeljük az alvást, amely által fáradságunkat kipihenjük. Életünk jelentős részét, körülbelül egy harmadát alvással töltjük. Az éjszakai pihenés velejárója az álom, az emberek közös és rejtélyes tapasztalata. Minden ember álmodik, még az is, aki magáról azt állítja, hogy sohasem álmodik, csak nem vesz tudomást róla. Vannak, akik túlzott fontosságot tulajdonítanak ennek, mások lebecsülik vagy éppen legyintenek, mondván: butaság és babona az egész, gyenge idegzetűeknek, labilis neurotikusoknak való csupán. Egyesek kíváncsian minden egyes álmot szeretnének megfejteni, mások ennek semmi értelmét nem látják.

A hitét komolyan vevő ember tudatában van annak, hogy nemcsak a mesék világában találkozunk álomfejtéssel, hanem a Bibliában is. Például Jákob harca az angyallal (Ter 32,25-31), vagy az asszony teremtése (Ter 2,18-24). Dániel próféta megfejti Nabukodonozor álmát (Dán 2. és 4. fejezet), egyiptomi József álmot fejt a börtönben (Ter 40,6-23), Szent Józsefnek az Úr álmában üzen (Mt 1,20; 3,12-13; 2,19-22), Pilátus feleségének álma (Mt 27,19) stb. Minderre ismert a megjegyzés: az üdvösség történetében az álmok Isten tervét szolgálják, s mivel a kinyilatkoztatás egyszer és mindenkorra megtörtént, az álmoknak többé semmi jelentőségük nincs.

A mindennapi élet mégis azt tanúsítja, hogy érdemes odafigyelni az álmokra. A mélylélektan tudományos módszerekkel immár több mint ötven éve foglalkozik az álmokkal, hogy ezeket is felhasználja a páciensek lelki zavarai és problémái orvoslásakor. Ugyanakkor felbukkannak képzetlen önjelölt “álomfejtők”, akiket sok kíváncsi érdeklődő keres fel. Anélkül, hogy túlbecsülnék vagy lebecsülnénk az álmokat, meg kell őket becsülnünk mint lényünk mélyéről jövő sajátos jelbeszédet. Hasznos lenne értenünk ezt a belülről érkező, képekben beszélő nyelvet is.





Szembesülünk azzal a kérdéssel is, hogy hihet-e a keresztény az álmokban? A helyes, hívő álláspont kialakításában segíthet a nemrégiben elhunyt ismert protestáns pszichológus, lelkipásztor, Gyökössy Endre Isten elfelejtett nyelve, az álom című műve. A szerző tekintélyével határozottan állítja, hogy az álmokra oda kell figyelni, mert általuk is üzenhet, figyelmeztethet, üdvösségünket egyengetheti az Isten. Hangsúlyozza, hogy az álom “lényünk mélyéről nyíló kis ablak”. Szervezetünknek elengedhetetlenül



szüksége van rá, de lelki egészségünk szempontjából is védő szerepe van. Ha “álmoskönyvek” nem is léteznek, az álomfejtés nem komolytalan játék. Sőt, komoly felkészültséget igényel. A szakpszichológia egyik eszköze a páciensek gyógyításakor, mivel az élményvilág feltárásához hozzátartozik az álmok világának értelmezése is. Álmaink jórészt a tudatunk és napi élményeink által alakulnak, Isten “jó adományai” és “tökéletes ajándékai”. Fontos és hasznos érteni e jelzéseket. Nem elhanyagolható életünk, lelki egyensúlyunk, egészségünk érdekében. Ajánlatos megbecsülni álmainkat, lényünk mélyéről érkező sajátos jelbeszédet, képekben beszélő sajátos, az egész emberiség közkincsét képező nyelvet.

Az álmok kendőzetlen, valós helyzetről tudósítanak. Énünknél többet tudnak rólunk, s az igazságot közvetítik. “…az álmok nem hazudnak” – állapítja meg költői ihletettséggel Petőfi Sándor is.





A neuropszichiátria fejlődésének, újabb eredményeinek sokan örülnek.
Az elterjedt tévhit szerint a kevésbé képzett emberek hajlamosak azt tartani, hogy a lélektan a vallás nagy ellensége. Felesleges bizonygatni, hogy a pszichológia mint tudomány nem vallásos vagy vallástalan, de vannak vallásos és vallástalan pszichológusok. Lényünk legmélyére azonban semmiféle tudományos módszerrel nem lehet eljutni.