Fáradtság – a vezérfonal

Az ember egy ideig minden különösebb erőfeszítés nélkül képes a munka intenzitását fenntartani. Egy ideig az energiafelhasználást bőségesen fedezik a tartalékok. Ilyenkor a fáradás semmiféle szubjektív-objektív információ alapján nem regisztrálható. Eközben a munkavégzés nem készteti a sportolót akarati erőbevetésre, teljesítményének pszichikai tényezőkkel való fenntartására (első fázis).

A további munkavégzéshez egyre több erőfeszítés szükséges, bár a munka intenzitása, illetve a teljesítmény az előbbivel azonos szintű marad. Ezt a munkavégzést úgy lehetne jellemezni, hogy a fellépő fáradtságérzést akarati erőfeszítésekkel egyenlíthetjük ki. Pszichikai úton segítettünk a fellépő kellemetlen, teljesítményt csökkentő hatásokat ellensúlyozni (második fázis).

Ha megközelítően azonos intenzitással tovább tart a munkavégzés, akkor a teljesítmény az akarati erőfeszítés ellenére is csökkenő tendenciájú lesz. Ebben a munkavégzési fázisban a primer biológiai folyamatok uralkodó módon kezdik befolyásolni az egyén munkaintenzitását (harmadik fázis).









Mindhárom fázis sajátos élettani, pszichológiai és morfológiai (anatómiai) reakciókkal jellemezhető. Az első fázis nem hoz létre alkalmazkodási reakciókat, miután nem is került sor alkalmazkodást kiváltó fizikai, pszichikai erőfeszítésre. A második fázisban fontosak a pszichés tényezők, de a fázis vége felé növekszik igazán a szerepük. Ezzel kedvező alkalmazkodási reakciók váltódnak ki, amelyek segítségével a sportoló egyre hosszabb ideig tud ellenállni a fáradtságérzésnek, a kellemetlen, fájdalmas érzékeknek. A harmadik fázis csak ritka esetekben, és csak jól felkészülteknél válthat ki kedvező reakciókat, mert az erőfeszítés elveszti értelmét.
A sportoló alkalmazkodásának elsőként említhető jellemzője, ha a sportoló a választott tevékenységet egyre hosszabb időn keresztül tudja végezni a tevékenység hatásfokának csökkenése nélkül. Lényegében tehát az elfáradással szemben egyre hosszabb időn át tudunk ellenállni.





Az alkalmazkodás sikerének másik lényeges jellemzője az az idő, amely alatt nagy terheléseket követően a szervezet helyreáll. Nem elegendő tehát valamely sportterhelést jól bírni. Legalább olyan jelentős az a tulajdonságunk, amely lehetővé teszi, hogy a terhelés után gyorsan és hatékonyan regenerálódjon a szervezet. Ez utóbbi nélkül nem lehetne az edzések számát növelni.

Fizikai fáradás: idegrendszeri parancs izomöszehúzódásra. A kalcium nem jut be a myofibrillumokba (a kalcium szükséges az izomösszehúzódás létrejöttéhez ? ekkor az izomösszehúzódás késik, az ezt követő ellazulási fázis lassabban következik be, mozgáskoordinációs problémák és a mozgás lassulása jelentkezik).

Pszichikai fáradtság:
1. érzékszervi fáradtság (pl. látótér csökkenése),
2. emocionális fáradtság (nem tud akarni),
3. kognitív fáradtság (nem tud fejben taktikai elemeket megoldani, agyi fáradtság),
4. általános szellemi fáradtság,
5. speciális szellemi fáradtság.

Ezek a típusok a legritkább esetben jelentkeznek önállóan, elszigetelten. A fáradás mindenekelőtt a szellemi tevékenység következménye. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a helyreállás módja, időtartama sajátosan alakul.