Hiányzik a bizalom az új forma iránt
A cybervilágban valós autópályák helyett a világhálón száguldozunk, sok munkakörben semmi szükség rá, hogy ténylegesen bejárjunk a munkahelyünkre. Ám ami filmen természetes, az ma még csak kezdetlegesen működhet Magyarországon; nálunk a cégek többsége idegenkedik a távmunka gondolatától is.
A távmunkavégzés lehetősége a legtöbb munkahelyen akkor vetődik fel, amikor egy fontos munkatárs váratlanul nem tud naponta bejárni az irodába. Például kórházi kezelés után otthon lábadozik, szülési szabadságra megy, vagy kisgyermekét még nem tudja egész napra másokra bízni. Ilyenkor hogy az illető ne essen ki a megszokott munkatempóból mindenkinek jobb, ha találnak egy köztes megoldást. Az illető ugyan még nem teljes értékű munkatárs, de ha megvan hozzá a mobiltelefon és az internetkapcsolat – otthonról azért bedolgozgat.
A kezdetben egy-egy ilyen speciális helyzet kapcsán kipróbált forma mára törvényi szabályozást kapott, hogy meglegyen a lehetősége annak, hogy aki akar, eleve távmunka-formában vegyen fel munkatársakat. Stílusosan 2004. május 1-jén lépett életbe a Munka Törvénykönyvének távmunka kérdését rendező módosítása. A törvény meghatározza, milyen feltételekben kell megegyezni azoknak a vállalatoknak és alkalmazottaiknak, akik bevezetik az új formát. Szerződésben kell rögzíteniük a munkavégzés helyét, idejét, meg kell állapodniuk abban, hogy az illető munkavállaló otthonába telepített gépeket mikor mire lehet használni, ki azoknak a tulajdonosa, ki viseli a fenntartási, javítási költségeket, mi számít ez esetben üzemi balesetnek, ki mikor kötelezhető kártérítésre, hogyan lehet elkerülni, hogy céges információk kiszivárogjanak.
Az informatikai háttér még nem megfelelő
A szabályozás szerint ma bárki kérheti, hogy őt távrendszerben foglalkoztassák, ám minden cég szabad döntése, hogy enged-e a kérésnek (erre köteles 15 napon belül választ adni). Senki nem kötelezhető ugyanakkor arra, hogy otthonából dolgozzon, az ilyen irányú felkérést bárki következmények nélkül visszautasíthatja. Ez azonban egyelőre nem valószerű probléma, hiszen épp ellenkező tendencia érvényesül: százszoros a túljelentkezés minden felajánlott távmunkahelyre: a magyar munkavégzők álma, hogy így dolgozhassanak.
Ám azok, akik számára vonzónak tűnik a lehetőség, reménykedhetnek, hiszen kormányvállalás garantálja, hogy 2006-ig a távmunkások aránya eléri az öt százalékot, sőt az évtized végére minden tizedik munkavállaló így tevékenykedik majd. Optimista terv ez ahhoz képest, hogy tudjuk, egyelőre csak a családok 27 százalékának van internetkapcsolata, laptoppal nálunk feleannyi menedzser rendelkezik, mint Nyugat-Európában, és a távközlési lefedettség még mindig hiányos hazánkban. Ráadásul ahol lenne is személyi számítógép, ott sem biztos, hogy az elég gyors, és alkalmas a szükséges adatátvitelre. A magyarok túlságosan magasnak tartják a napközbeni internetezés költségeit is.
Szép új világ
A távmunka nem feltétlenül jelent egyet azzal, hogy az ember a saját nappalijában dolgozik. Az Egyesült Államokban már számos példa van arra, hogy egy nemzetközi céghálózat nem nyit irodát minden egyes városban, ahol jelen van, hanem régiónként működő távmunka-központokban bérel íróasztalokat, ahol munkatársai más cégek alkalmazottaival osztoznak az épületen. Ezzel a nyugati világban a telework helyett bevezették az e-work kifejezést. Az elmélet tehát szépen fejlődik, a távlati lehetőségek szinte beláthatatlanok. A magyar gyakorlat viszont úgy tűnik még sokáig nem tart lépést az ábrándokkal.
