Parkinson-kór

Minden mozgás az agy, a gerincvelő, az idegek és izmok összehangolt működését igényli. Bármelyik összetevő sérülése vagy működészavara következtében a mozgás rendellenessé válik. Ennek jellegéből gyanítható, hol bomlott meg az összhang.


A kutatók sokáig sötétben tapogatóztak, hiszen a Parkinson-kóros beteg agyának egy jól körülhatárolható, de nem eléggé ismert részén sejtették a betegség kialakulásának helyét. A Parkinson-kór a leggyakoribb degeneratív idegrendszeri betegségek egyike. Eredete ismeretlen. A fiatalon jelentkező Parkinson-kórnál valószínűsíthető a gének szerepe, időskorban inkább a környezeti tényezők hatása dominál.


Amikor az agy egy-egy mozdulat indítására utasítást ad, az ingerület áthalad az agy mélyén elhelyezkedő, törzsdúcoknak (bazális ganglionok) nevezett területen. Ezek a sejtcsoportok finomítják az izommozgásokat, és irányítják a testhelyzet változásait. Az impulzusokat ingerületátvivő anyagokkal (neurotranszmitterekkel) továbbítják. A bazális ganglionok fő ingerületátvivő anyaga a dopamin. Parkinson-kórban a törzsdúcok egy része, a fekete magnak (substantia nigra) nevezett sejtcsoport degenerálódik, így a dopamintermelés és az idegsejtek közötti kapcsolatok száma csökken. Ez azzal jár, hogy a mozgások meglassulnak, nehézkessé válnak.


Nem könnyű felállítani a diagnózist, mert a betegséget semmilyen vizsgálat vagy képalkotó eljárás nem mutatja ki. A Parkinson-kór gyanúját igazolja, ha a gyógyszeres kezelés a tünetek enyhülését eredményezi.
A vezető tünet alapján a Parkinson-kórt a mozgászavarok közé soroljuk. Valójában nagyon széles skálán mozgó tünetegyüttes, amelynek nem minden jellegzetessége fejlődik ki. Lefolyása az egyénre jellemző. Lassan, alattomosan kezdődő, és fokozatosan súlyosbodó betegség. Kezdetben nyugalmi állapotban jelentkező kéz- és lábremegés (nyugalmi tremor) utalhat a kórra. Jellemző még az izommerevség (rigor), a mozgás meglassulása, nehézkessé válása (bradikinézia). Idővel egyensúlyzavar, tartási instabilitás fejlődik ki. Megváltozhat a szellemi működés, a problémamegoldás, a tervezés, a kivitelezés. Károsodhat az emlékezet, a felidézés képessége.


A mozgás meglassulásának jellegzetessége, hogy nehezen indul el, illetve nehezen áll meg a beteg. Tipikus a toporgás. Elvész az egyénre jellemző harmonikus mozgás, szegényebbé válik a mimika. Előrehaladott állapotban a Parkinson-betegek arckifejezése egyforma. Az egyensúlyzavar sok évvel a betegség kezdete után alakul ki. Sokat esnek-kelnek a betegek. Megváltozik a járás, a kézírás apró betűssé válik. De nem minden tünet fejlődik ki mindenkinél. A remegés (tremor) például a betegek egyharmadában nem alakul ki. Pedig ez egyébként nagyon zavaró lehet, emiatt előbb fordul az ember orvoshoz, mintha csak azt tapasztalná, hogy meglassult, nehezen mozog. Ha korán fedezik fel a betegséget, megfelelő kezeléssel tovább megőrizhető a jó állapot, a munkaképesség.


Ha a korszerű gyógyszeres kezeléssel nem érhető el állapotjavulás, mérlegelendő a műtét lehetősége. Bizonyos esetekben javíthatja a betegek életminőségét, ha a kényszermozgásért felelős agyterületet célzottan elroncsolják. Más megoldás, amikor a bazális ganglionba agyi pacemakert, parányi elektródákat rögzítenek, és elektromos árammal ingerlik a területet.
A gyógyszeres kezelés mellett fontos a fizikoterápia, a mozgékonyság megőrzése. Egyszerű átalakításokkal a lakás biztonságossá tehető, fűzős cipő helyett érdemes tépőzárasat választani, így a mindennapi élet nem okoz megoldhatatlan problémát.