Varázslatos vadvirágok

Az évről évre vidáman rikító, ugyanakkor sok bosszúságot is okozó pitypang – más néven gyermekláncfű – gyógyhatásai igen figyelemreméltóak. Kiváló vitamin- és ásványianyag-pótló, valamint nagyszerű vértisztító, illetve vizelethajtó. Különleges hatóanyagot ugyan nem tartalmaz, de az epebántalmak és a májbetegségek kúrálásában mégis kitűnik a többi gyógynövény közül. A ropogós, nedvdús, kissé kesernyés ízű szár folyamatos fogyasztását előszeretettel ajánlják cukorbetegeknek, míg a fáradékony, gyakran betegeskedő pácienseknek kéthetes kúrát javasolnak. A népi gyógyászatban nagyra értékelt pongyolapitypang a köszvény, a reuma, valamint a különféle bőrproblémák orvoslásában bizonyult hatásosnak. A gyökeréből főzött tea vértisztító, emésztést javító, vizelethajtó hatású, virágából pedig vesebetegeknek bátran ajánlható mézízű szirup készíthető. Mindezek tudatában méltatlan volna összetéveszteni a kutyatejjel, ahogyan gyakran nevezik, mert ez utóbbi csöppet sem egészségbarát, sőt egyenesen mérgező növény.

A tavasz hírnökei közé tartozik a vadfokhagymaként, boszorkányhagymaként egyaránt ismert medvehagyma is. A jellegzetes, erőteljes hagymaszagot árasztó növény korántsem olyan igénytelen, mint a pitypang. Hazánkban főként a bükkösökben terem. Tulajdonságai lényegében rokoníthatók a fokhagymáéval, ám gyógyereje jóval nagyobb. Ezért különösen alkalmas a szervezet tavaszi salaktalanítására, méregtelenítésére, sőt elősegíti az idült bőrbetegségek gyógyulását. Kedvezően hat az emésztőszervekre, javítja a bélműködést, illetve enyhíti az artériák elmeszesedéséből vagy a magas vérnyomásból eredő panaszokat. A legfőbb elismerést azonban mégiscsak azon képességével érdemelte ki, hogy hatásos vértisztító, mindenekelőtt a krónikus bőrbajok kezelésében eredményes. Egy lelkes svájci természetgyógyász és gyógyfüves lelkész, Künzle atya feljegyzései szerint a medvehagyma még azokat is meggyógyította, akik a kezelés előtt „annyit betegeskedtek, s oly sápadtnak látszottak, mintha a saját sírjukból kaparták volna elő őket.”

A gyógyászati célokra használatos tavaszi kankalint valaha igen nagy becsben tartották, amint azt népi elnevezései – égi kincs, Szent Péter kulcsa – is jelzik. Gyökere szaponinokban gazdag, ezért hatékony hurutoldó, és szinte valamennyi köhögéscsillapító tea fő alkotórésze. Javítja a vérkeringést, serkenti a vízkiválasztást, nyugtatja az idegeket. A hidroterápia XIX. századi atyja, Sebastian Kneipp tiszteletes előszeretettel ajánlotta a kankalinvirágokból készített teát mindazoknak, akiket köszvény vagy reuma kínzott, valamint azon betegeknek, akik szívizomgyulladásban szenvedtek. A virág forrázata áldásos lehet a kínzó migrén enyhítésére. Gyökerének főzete segíti a hólyagkő eltávolítását. Nyugtalanságra, álmatlanságra az egyik legbiztosabb, természetes eredetű szernek tartják. Az altató hatású speciális teakeverék elmaradhatatlan alkotórésze a tavaszi kankalin.