Megbolondulok, ha minden napom egyforma

Szorongás, feszültség, erőteljes lábrezegtetés, lelki irritáció, türelmetlenség, robbanás előtti állapot: ezek a tünetek lepik el testemet és lelkemet, ha nincs legalább egy falatnyi változás a napi forgatókönyvben. Sok időmbe telt, de végre kiismertem elmém működését, amit (sajnos/nem sajnos) úgy kötöttek be, hogy nehezen viselje az egyhangúságot. Elmagyarázom, mit jelent ez a hétköznapokban:

• Pokolian nehezemre esik a gép mögött 8 órát eltölteni úgy, ha csütörtökön pont azt kell csinálnom, mint hétfőn. Feloldás: ezt úgy orvosolom, hogy mindig más helyekről igyekszem dolgozni. Ma az ágyból, holnap a könyvtárból, holnapután a szüleim házából. 
• Nem szeretek ugyanazokon az útvonalakon járni, közlekedni, biciklizni. Feloldás: mindennap új utcákat fedezek fel a kerékpárommal, a tömegközlekedésen pedig millió átszállással szórakoztatom nyughatatlan elmém, amelynek lételeme, hogy ötpercenként új impulzus érje.
• Nem tudok nem utazni! Hetente egyszer biztos, hogy elmenekülök a fővárosból, kéthavonta egyszer pedig az országból. Utazási éhségem csillapíthatatlan, ez az egyetlen olyan dolog az életemben, ami tökéletesen kielégíti az állandóságtól szenvedő énemet. Feloldás: Trendi ruhatár, drága hobbik, kondibérlet és benzin helyett repülőjegyre költök. 
• Képtelen vagyok ugyanazon a helyen enni mindennap: ideges leszek az egyforma ízektől, a menza hangulatától, a sorban állástól, a személyzet robotmozdulataitól, a pénztáros közhelyes mondataitól. Feloldás: Mindennap másutt eszem. Ma thai, holnap főzök, holnapután léböjtkúrát tartok.
• Sajnálatos, de nagyon jellemző rám, hogy mindössze két és fél évig bírom a párkapcsolati monotóniát, azt a rutint, ami törvényszerűen minden normális pár életében eljön. Feloldás: Nem költözöm össze senkivel, és olyan párt választok magamnak, aki hozzám hasonlóan kiszámíthatatlan.
• Nemcsak az egyforma napokat, de az egysíkú programokat sem viselem jól. Például egy astanga jóga, a step aerobic vagy az úszás folytonosan ismétlődő mozdulataitól agybajt kapok. Az első tizenöt perc még rendben van, de utána folyamatosan fegyelmeznem kell a gondolataimat. Feloldás: Olyan sportokat választok, amik csurig vannak újdonsággal.Tipikusan ilyen a túrázás, a kerékpározás, illetve mindennap más edzővideó a YouTube milliós kínálatából. 
• Félévente új hobbit találok magamnak. Ma még azt hiszem, hogy a taekwondo az én sportom, két hónap múlva felnőtt balettre járok, aztán rajzszakkörre és főzősuliba. A fotózáson kívül nincs olyan extra elfoglaltság, amire ne unnék rá. Feloldás: Félévente új hobbit keresek magamnak.  
• A balatoni nyaraló műfaja sem nekem való. Fel nem foghatom, miért jó, ha nyaranta mindig ugyanabba az irányba, ugyanarra a helyre indulunk el pihenni. Feloldás: Nincs balatoni nyaralóm. 
• Nem tudok huzamosabb ideig ugyanazon a helyen lakni. Nem véletlen, hogy az egyetemi éveim alatt tizenegy különböző albérletben laktam, a lakásomat pedig kéthavonta átrendezem, kifestem, kimozgatok pár falat, új bútorokkal zsúfolom tele. Feloldás: Sokat vagyok távol az otthonomtól. Ha van pénzem, utazom, ha nincs, akkor előszeretettel húzom meg magam a barátaimnál.
• Ezek után talán mondanom sem kell, nemcsak a koordinátáim, a gondolataim és a hobbiim változékonyak, de a stílusom is. Míg ma svájcisapkás, piros rúzsos párizsi lánynak képzelem magam, holnap előtör belőlem a femme fatale, aki ocelotmintás magassarkúra vágyik, harmadnap pedig beérem az elnyűtt tornacipővel és a szakadt farmerrel. Feloldás: Beletörődtem, hogy nincs körülírható stílusom. 

Ezzel a velem született belső programmal együtt élni pokoli fárasztó, és míg harminc évig azon fáradoztam, hogy megzabolázzam szeszélyes énemet, mára megadtam magam neki, és megyek, amerre éppen sodor.