Kiderült, mi kell ahhoz, hogy egy kapcsolat élethosszig tartson

Soha nem éreztem még olyan döbbenetet, mint tavaly szilveszterkor, mikor derült égből a villámcsapásként megtudtam, hogy egy, a szívemnek igencsak kedves baráti pár majd tíz év után szakított. Csak ültem a kanapén ölembe ejtett kezekkel, és pislogtam. Képtelen voltam felfogni a hírt. Annál is inkább, mert még néhány hónappal korábban is meg mertem volna esküdni, hogy ha valami, na, az ő kapcsolatuk az idők végezetéig tart majd.

Hogy miért gondoltam ezt? Nos, mert a legapróbb összenézésükben is olyan szenvedély és intenzitás volt, egy évtized után is, hogy nem győztem irigykedni. Aztán néhány hónappal később kiderült a titok; amilyen szenvedéllyel szerettek, pont ugyanolyan intenzitással tudták gyűlölni is egymást, ha épp arra került a sor. Volt, hogy csak az ajtót csapkodták, máskor már néhány tányér is törött, és az is előfordult, hogy hetekig nem álltak szóba egymással.

Nagyjából egy éve jött el az a pont, mire mindketten elfáradtak a nagy izzásban. Először csak szünetet tartottak, aztán belátták, egymás nélkül próbálják meg. Ezúttal egy csak „elég jó” kapcsolatban. És legyen bármilyen furcsa is, így lesz mindkettejüknek nagyobb esélye a boldogságra. Legalábbis John Gottman szerint, aki az Egyesült Államokban párkapcsolati és házassági tanácsadóként szerzett hírnevet magának.

Kép forrása: Unsplash

„Az »elég jó« kapcsolatban élőket a társadalom hajlamos lesajnálni az intenzív érzelmek látszólagos hiánya miatt, pedig ezeknek a pároknak komoly esélyük van arra, hogy egy őszinte, tiszteletteljes és vonzalmon alapuló kapcsolatban éljenek az életük végéig” – mondta az NBC New Better című műsorában Gottman. Hozzátette, szerinte a fent felsorolt dolgok nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy egy kapcsolat hosszú távon is jól működjön.

A terapeuta beszélt arról is, hogy az „elég jó” kapcsolatok legfőbb ismérve, hogy realisták. „Pontosan tudják, hogy egy kapcsolat nem attól jó, hogy a nap 24 órájában ezer fokon égnek, pláne nem attól, hogy nincs konfliktusuk. Ők a kezdet kezdetétől tudják, hogy előfordul majd, hogy megbántják egymást, hogy csalódnak egymásban, a lényeg azonban nem ez, hanem az, hogyan emelkednek felül együtt ezen a nehézségeken.”

Működhet-e a párkapcsolat az összetartozás érzése nélkül?

Gottman úgy tapasztalja, a párkeresők gyakran esnek abba a hibába a boldogságot hajszolva, hogy lejjebb adják az elvárásaikat a leendő párjukkal szemben, és szemet hunynak a látszólag apró, mégis figyelmeztető jelek felett. „Teljesen egyértelmű, hogy ezt teszik, elvégre az ember igyekszik kerülni a csalódásokat. Csakhogy elfelejtik, hogy ez kétélű fegyver: ha belemennek egy ilyen kapcsolatba, annak megvan az a veszélye, hogy a másik fél rosszul bánik majd velük.”

Gottman elismeri, már a nagy Őt megtalálni sem egyszerű feladat, de figyelmeztet, mindez csak a munka egyik fele. „Ha megvan az ember, aki minden téren megmozgat minket, még mindig hátravan a feladat, hogy kiderítsük, tudunk-e bízni egymásban és elköteleződni egymás felé. No, és épp ez az, ami a végén eldönti, hogy egy kapcsolat hosszú távon is életképes marad-e.”