Nem idegen tőlem az internet világa, de sokáig eszembe sem jutott, hogy a napi bevásárlásokat is itt intézzem. A boltba járás és a megrakott cvekker hazacipelése valahogy elemi része volt a háziasszony életemnek, különösen azóta, hogy gyerekeim is lettek. Aztán rájöttem, ez nem is annyira szükségszerű dolog, és kényelmesebben, gyorsabban is elvégezhetem a gép előtt ülve, vagy akár telefonon. Ma már csak online boltokba „járok”, mégpedig a következő okokból.
1. Időt nyerek
Tavalyelőtt, amikor a második kisfiam megszületett, úgy éreztem, előbb-utóbb végképp össze fog omlani a családi logisztika. A hegyként előttem tornyosuló feladatok megijesztettek, és további aggodalommal töltött el, hogy a férjem is kevesebb energiát tudott a családi ügyek intézésére fordítani, mivel megnőttek a munkahelyi terhei. Elkerülhetetlen volt, hogy átszervezzem az életünket, és az amúgy is szoros időbeosztást még hatékonyabbá tegyem. Mint egy precíz könyvelő, végigböngésztem a napi rutint, hogy megtaláljam azokat a perceket, amik megspórolhatók és okosabban tölthetők el. A vásárlásban nem perceket, hanem órákat találtam!
Majdnem mindennap intéztem kisebb-nagyobb bevásárlásokat, és azt vettem észre, hogy legegyszerűbb is nagyjából 20 perc extra időráfordítással jár, egy nagyobb bevásárlás pedig akár egy óránál is többet vett el az életünkből. Ez túl sok. Neten látványosan gyorsabb ez az ügy, ráadásul bármikor elvégezhetem: ha akarom, az irodában ebédszünetben, vagy otthon, éjfélkor, ha épp nem jön álom a szememre, de volt már, hogy a dugóban vesztegelve vettem meg az aznapi betevőt a telefonomon. Egy hét alatt legalább 4 óra szabadidőt tudok ezzel „teremteni” magamnak, amit a gyerekeimre, a férjemre vagy akár önmagamra is fordíthatok. Ez óriási kincs, és számomra a legfontosabb előnye a netes vásárlásnak.
2. Nincs több nyílt színi hiszti, lázadás és alkudozás
Ez a pont meglehetősen önző indokok miatt szerepel a listán, de szerintem érteni fogja minden anya, miért ez a második legfontosabb érvem a netes vásárlás mellett. Ha kisgyerekekkel indulsz a boltba, eleve gombóc van a gyomrodban, mert sosem tudhatod, mikor robban ki a többi ember szeme láttára egy hiszticunami a pénztárnál, vagy egy véget nem érő, kimerítő alkudozás a csokis pult előtt egy zacskó cukorkáért.
Szerencsére a gyerekeimre nem jellemző ez a viselkedés, mert elég világos határokat és szabályokat szabtam nekik pici koruktól kezdve, és mivel pontosan tudják, mi számít illetlenségnek és illendőnek, igyekeznek decens viselkedést felmutatni, ha emberek közé megyünk. Megtanulták, hogy a figyelmemet és elismerésemet így nyerhetik el leginkább. De hát ők is gyerekből vannak, ezért mindig benne van a pakliban, hogy valamelyik kiborul, és a földre veti magát a legalkalmatlanabb pillanatban az üzlet közepén – volt már ilyenre példa nem is egy. Senkinek nem kívánom ezt, és magamat is szeretném megkímélni ezektől a dühítő és energiarabló jelenetektől, hiszen az idegeimre és az időmre máshol nagyobb szükség van.
De mit tehetek, ha csak a gyerekekkel együtt tudom megoldani a napi bevásárlást? Amíg csak egyet kellett terelgetnem, még csak-csak sikerült túlesni a dolgon, de kettő már meghaladja az erőmet, és még ha szépen is viselkednek, akkor is legalább másfélszer annyi időbe telik a bevásárlás, mintha egyedül mennék.
Megváltás volt, amikor rájöttem, soha többet nem kell kitennem magam ennek a hercehurcának, mert minden bevásárlást elintézhetek a neten. Otthon ülök, kattintgatok a gépen, rakom be a virtuális kosárba a friss karalábét és a csirkemellet, és elégedetten vigyorgok magam elé. Egyik gyerek sem toporog ott mellettem, hogy ez meg az még feltétlenül kell neki, hiszen fogalmuk sincs róla, hogy épp vásárolok. Nincs az orruk előtt az a sok ingerlő, visszautasíthatatlan ínyencség, így hát nem is támad rá igényük. Idegtépő hiszti sem lesz, nyűgösség sem vesz erőt rajtuk, nem kell félni a kínos jelenetektől, és ha valamelyiknek épp sürgős szüksége van rám, egyszerűen félbehagyom a vásárlást. Az egész művelet 15 perc alatt elintézhető a neten, míg ha személyesen tennénk tiszteletünket a szupermarketben, nem úsznám meg 60 perc alatt az indulástól a megérkezésig. Kell ennél nagyobb segítség egy anyának?
3. A vásárlás kellemes családi esemény és jó élmény maradhat
Vásárolni egyébként jó dolog. Kellemes időtöltés, és jó szórakozás még gyerekkel is, ha nem kötelességszerűen kell végezni. Egyébként pedig meg kell tanulni jól és okosan vásárolni a gyerekeknek is. Most, hogy nem muszáj naponta végiggyötörnöm magam és őket a szupermarketes tortúrán, sokkal szívesebben és oldottabban megyek velük vásárlós programokra: elviszem őket a rőföshöz, hogy megismerjék a kelméket, a piacra egy kis trécselésre és alkudozásra a kofákkal, a kedvenc butikomba, a kedvenc játékboltjukba, vagy mondjuk a kisállat-kereskedésbe. Ezek családi eseményekké váltak, ahol egyrészt jól érezzük magunkat, másrészt mindig tanulnak valami hasznosat. És nem a kényszerű vásárláson van a hangsúly, hanem az értelmes és kellemes családi időtöltésen.
4. Nem szeretek szupermarketekben tolongani
Egyszerűen nem szeretek tömegben forgolódni és tolongani. Utálom a sorban állást. A neten pedig nem kell sorban állnom és tolonganom. Ennyi.
5. Öröm megkapni a csomagot
A legjobb része a netes vásárlásnak az, amikor megérkezik a csomag. Ez mindig olyan, mintha a Mikulás kopogtatna az ajtón. Teljesen lázba hozza a gyerekeket is, és én is izgatott leszek, amikor átveszem a pakkot, és a konyhapulton szépen felsorakoztatjuk a zsákmányt a gyerekekkel. Ez mindig vidám része a napunknak. Azt az egyet sajnálom, hogy apa nem vehet benne részt. Bár végül is időzíthetném úgy a kiszállítást, hogy már ő is otthon legyen… Nem is rossz ötlet!
6. Okosabban tudok költeni és spórolni
Gyermekeink vannak, így hát sokkal megfontoltabban és előrelátóbban hozunk döntéseket, és a pénzügyeket is gondosabban kezeljük. Meg kell fogni minden forintot, és okosan kell elkölteni. A vásárlás az én feladatom a családban, és enyém az ezzel járó pénzügyi felelősség is – már ha szabad ilyen komoly szavakat használni. Egyébként tényleg felelősségről van szó, mert nagyon könnyen el lehet szórni a pénzt felesleges dolgokra a vásárlás közben, ugyanakkor sokat meg is takaríthatok, ha átgondoltan vásárolok. Azt vettem észre, hogy a boltban nagy a nyomás rajtam, és egyfajta megfelelési kényszer alatt vagyok, ezért
• gyorsan kell vásárolnom, és nem fontolhatom meg, mire van szükség, ezért felesleges dolgok is kerülnek a kosárba,
• nem szívesen veszem le az akciós terméket, mert nem szeretném, hogy azt gondolják, rá vagyok szorulva,
• szégyellem kivenni a kosárból és visszatenni a polcra a terméket, ha meggondoltam magam.
•
Egyszóval „élőben” nem tudok olyan hatékonyan vásárolni, ahogy szeretnék. Online viszont igen. És ez egész szép összeget spórol meg nekem.
7. Azt hiszem, ez környezetbarát dolog
Mindig úgy érzem, hogy bár kicsi, de hasznos és értelmes lépést teszek a gyerekeim jövőjéért, amikor online vásárolok. Arra gondolok, hogy jó dolog, hogy nem autózom a vásárlás miatt, ezért nem égetek benzint, nem koptatok gumikat, nem keltek zajt, nem verem fel a port és nem füstölök a levegőbe mindenféle büdös és káros gázokat. Az is jó érzés, hogy nem hurcolok haza fél tucat műanyag tasakot csak azért, hogy a kukába hajítsam őket. Nem nagy dolgok ezek, de sok kicsi sokra megy, mint tudjuk. És azt remélem, ezzel a kicsivel én is hozzáteszem a magamét ahhoz, hogy ne legyen élhetetlen a bolygónk 20 év múlva.
8. Utálok cipekedni
Ugye, nem kell ezt sem hosszan magyarázni? Szimplán ki nem állhatom a cipekedést. Nem szeretem kiemelni a bevásárlókocsiból a 15 kilós szatyrot, nem szeretem átrakni az autóba, nem szeretem kivenni onnan, amikor hazaértünk, és végképp nem szeretek három emeletet lépcsőzni vele. Tegye meg helyettem ezt egy futár, ha lehet. És lám, lehet!