A mostani vérzivataros időkben még inkább megnőtt a spórolás jelentősége, a munkanélküliség nő, és ha nincs tartalék a bankszámlánkon, akkor kétségbeejtő helyzetbe kerülhetünk. Úgy tűnik, hogy korosztályonként változik a megtakarításhoz való hozzáállás, mi most a nagyszülők, felnőttek és kamaszok korosztályát vizsgáltuk meg alaposabban, hogy mit gondolnak a spórolásról. Tényleg generációs különbség van a spórolásban, vagy inkább csak neveltetés és élettapasztalat kérdése a takarékoskodás?
Csak arra költsünk, ami létszükséglet
Amikor a 70 éves nagymamát kérdeztük a spórolásról, nyilvánvalóvá vált, hogy az ő életében nem különleges vagy időszakos dolog az, hogy félrerakja a pénzt. Marika néni szegénységben nőtt fel, az élet viharaiban azt tanulta meg, hogy csak arra költsön, amire nagyon muszáj, és ha lehet, inkább mindenből az akciósat keresse: „Egész életemben vigyázni kellett a pénzre. Gyerekkoromban szegények voltunk, édesapám nem keresett sokat, édesanyám a gyerekekkel és a ház körüli munkákkal foglalkoztatott, nem volt bevétele. Úgy nőttem fel, hogy új ruhát szinte sosem kaptam, a nagyobb testvérek kinőtt ruháit örököltük meg, de nem bántam, futkározni az is jó volt. Nem is merült fel akkor még a divatozás gyerekkorunkban, nem volt fontos, ki milyen ruhát hord. Anyám nagyon figyelt rá, hogy mindig ápoltak legyünk, szakadt ruhát nem adott ránk, szorgosan stoppolta az elszakadt nadrágokat és kilyukadt zoknikat.
Azt hiszem, a mai fiataloknak nehezebb dolga van, több pénzre van szükségük, mint nekem volt abban az időben.
Én azt hoztam gyerekkoromból, hogy kevésből is lehet szépen élni, ezért sosem elégedetlenkedtem azon, hogy spórolni kell, és hogy csak azt vásároljuk meg, amire tényleg szükségünk van. Az évek alatt még jó szórakozásommá is vált, hogy az akciókat vadászom a boltokban, így hozzájutok mindenhez, ami kell, és közben örül a szívem, hogy mennyit spóroltam.”
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Marika néni hozzátette, hogy igaz, hogy a férjével nem rohangáltak sosem külföldre nyaralni, és kicsi házban éltek – amit örököltek a szülőktől –, de nem is vágytak többre igazán. A mindennapi megélhetésre koncentráltak egész életükben, és nem okozott nekik gondot, ha a saját kényelmükről le kellett mondani azért, hogy a gyerekeiknek jobb ételt tegyenek az asztalra. Marika néni idős korára a kertjében nevelt zöldségekkel spórol a legtöbbet, mint mondja, évek óta nem kellett paradicsomot, paprikát vagy cukkinit vásárolnia a boltban, és neki ez nagy örömet jelent, mert így félre tud tenni annyit, hogy ne legyen gondban, ha az unokáknak akar főzni egy ünnepi ebédet.
Az a kis luxus csak belefér
A felnőtt korosztályban többen is elmondták a véleményüket, jellemzően a 30-40 év közöttiek, akik úgy igyekeznek spórolni, hogy az ne menjen az életminőségük rovására. A megfelelő életminőség azonban mindenkinek mást jelent, ezért nehezen is lehetne általánosítani, hiszen az egyiknek a külföldi nyaralás, a másiknak a nagy ház, a harmadiknak pedig az a fontos, hogy ne kelljen turiból öltöztetni a gyerekeit. Abban azonban nagyjából egyetértés alakult ki, hogy a spórolást tudatosan és minden hónapban igyekeznek végezni, fix összeget félretenni, jellemzően azért, mert általában mindenki készül az „Armageddonra”, ahogy Tibor, a háromgyerekes apa fogalmazott:
„Mindig előttem lebeg az Armageddon veszélye, ami alatt azt értem, hogy bármikor elveszíthetem a munkámat, ami helyett hónapokig nem találok másikat, vagy hogy lebetegszem, és akkor is kell élni valamiből. A számlákat nem érdekli, hogy nekem mi bajom van, tudok-e dolgozni, kíméletlenül jönnek és be kell fizetni mindet.
A spórolás nálunk úgy megy, hogy minden hónapban, amikor megkapjuk a fizetésünket, félretesszük a 10 százalékát külön számlára, amihez nem nyúlunk.
Így apránként azért gyűlik a pénz, ez a vésztartalék, ami arra is jó, hogy ha hirtelen elromlana a mosógép vagy az autó, akkor ne a havi pénzből kelljen nagyobb összeget kiadni. Illetve vannak a projektszerű spórolásaink, amikor kitaláljuk például, hogy kell egy új kanapé, vagy el akarunk menni nyaralni külföldre, akkor összehúzzuk a nadrágszíjat. Ilyenkor kevesebb programra megyünk, megoldjuk ingyenesen a szórakozást, és a ruhák vásárlását is visszafogjuk egy időre. Az ételre megy el a legtöbb pénz, de azon nem is akarunk spórolni, mert az egészségünk a legfontosabb, így megvesszük a minőségi kajákat inkább. Az már tényleg a világvége lenne, ha fehér kenyéren és főtt krumplin kéne élnünk.”
Képünk illusztráció (Fotó: Christin Klose/dpa-tmn)
Van persze olyan is a felnőttek között, aki nem ennyire tudatos a pénzügyekben, inkább alkalomszerűen spórol, attól függően, hogy mennyi pénze marad a hó végén. Ilyen például Andi, aki a férjével együtt nem akar lemondani a jelenben semmiről csak azért, mert lehet, hogy a jövőben szüksége lesz majd tartalékra: „Nem spórolunk igazán, inkább csak akkor teszünk félre, ha marad hó végén a fizetésünkből. Az egész gyerekkorom azzal telt, hogy a szüleim a fogukhoz verték a garast, állandóan állt a bál a pénz miatt. De úgy képzeld el, hogy nem ehettem két gombóc fagyit, csak egyet, mert a kettő az már drága.
Azzal az érzéssel nőttem fel, hogy lemaradok mindenről, hátrányba kerülök a szüleim spórolása miatt.
Valószínűleg ezért működöm felnőttként úgy, hogy nem akarom kuporgatni a pénzt, hanem szeretném élvezni a jelent. Ha van rá pénzem, megveszem a drága ruhát, és elmegyek a menő étterembe, ha pedig nincs rá, azzal is rendben vagyok. Az biztos, hogy nálam az ételen és a ruhán nem lesz spórolás, inkább vállalok még munkát, csak ne kelljen rongyokban járnom és rossz minőségű ételt ennem.”
Lehetőleg most azonnal kell minden
A kamaszok életkoruknál fogva a jelenben élnek, ezért aztán a spórolás nem igazán téma náluk. Eleve nincs saját keresetük, így nehezebben is tervezhetnék meg a spórolást, maximum azok tudnak előre gondolkodni, akik kapnak zsebpénzt a szülőktől. De ahogy mesélik, 15-16 évesen már nem annyira divat a zsebpénz, inkább alkalomszerűen kapnak a szülőktől pénzt, ha kell ruhára vagy programra. Lilla 16 éves, azt mondja, hogy ő szeretne spórolni, de tény, hogy nehéz ellenállni a kísértéseknek, ezért általában rögtön elkölti, ha van nála pénz: „Úgy szokott történni, hogy mondjuk kapok egy tízezrest a szüleimtől szülinapomra, és azt félre akarom tenni, de aztán közbejön hamar valami, amire elköltöm. Például szeretnék egy másik telefont, amit a szüleim nem vesznek meg, mert drága, ezért megbeszéltük, hogy egy részét állják, a többit én szedjem össze rá magamnak – ez már egy éve húzódik, mert a megspórolt pénzt hirtelen elverem. Nem baj, végül is működik ez a telefonom is, talán csak nincs elég motivációm a spóroláshoz.”
Bandi a maga 17 évével azonban nem is törekszik a spórolásra, szerinte felesleges kuporgatni, inkább jól szeretné érezni magát a bőrében most azonnal: „Nekem a spórolás azt jelenti, hogy meg kell vonni magunktól mindent, ami örömet okoz. Anyámék így csinálják legalábbis, ami eléggé elrettentő példa előttem. Ne menjünk sehova, mert kell a pénz. Ne együnk napi egy banánnál többet, mert kell a pénz. Nem szabad sokáig fürödni, mert drága a víz. Tudom, hogy nem keresnek sokat, de néha már sok, ahogy ők spórolnak. Én inkább úgy szeretnék élni, hogy amire vágyom, azt megadom magamnak.”
