Ketten ülünk Emesével Pest egy frekventált helyén található intim shopjában, az interjú részleteit beszéljük meg. Az utcafrontot mutató kamerán látszik, hogy két babakocsit tologató anyuka egy ideje járkál az üzlet előtt. Végül az egyik rászánja magát és belép a boltba. „Szex-társasjáték” után érdeklődik. Emese, az eladó előzékenyen megkérdezi, hogy kettő vagy több személyeset mutasson-e neki. Az anyuka egy pillanatra lefagy, majd láthatólag rádöbben, hogy most egy idegen (ha áttételesen is, de) azt tudakolta tőle, hogy „gruppenezni” szándékozik-e majd vagy „csak” párosban fog-e nemi életet élni. Elnyom egy zavart nevetést, egyik lábáról a másikra áll, majd közli, hogy kétszemélyeset. Nem sokkal később fiatal, értelmiségi külsejű férfi lép az üzletbe. Pókerarccal veszi tudomásul, hogy két nő ül bent, majd közli, hogy bilincset venne, megszemléli a felhozatalt, választ, fizet, távozik. A vonásai végig rezzenéstelenek, erősen azt érzem, hogy erre tudatosan figyel.
Amikor az ember vásárol valamit, ha nem is tudatosul benne, de egy kicsit beleavatja az eladót az életébe. Az élelmiszerbolt pénztárosa sokat sejthet az étkezési szokásainkról, a ruhaüzletben az ízlésünkről árulunk el egyet és mást, az újságos a politikai nézeteinket tudja jó eséllyel belőni. Az intim shop eladója előtt pedig résnyire, de kinyitjuk a hálószoba ajtaját. Adott a kérdés, hogy egy ilyen jellegű üzlet eladói hogyan élik meg a helyzetet, mit tapasztalanak és látnak abban a heti negyven órában, amiben a magyar társadalom (vagy annak egy szelete) szexuális igényeinek kielégítéséhez asszisztálnak.
„Azt gondoltam: végül miért is ne lehetnék eladó egy intim shopban”
Emese tudatosan választotta ezt a munkát. Érettségi után minden kényszer nélkül, tapasztalatszerzés céljából kezdett dolgozni. Egyetemre készül, pszichológiát tanulna, a terve az, hogy a jövőben szexuálpszichológiával foglalkozzon. „Előkészítőnek” pedig remek terep egy intim shop. Valószínűleg ő a ritka kivétel, a gyakoribb inkább az lehet, hogy a szexboltok eladói egy bizonyos szintig „belesodródtak” a munkájukba. Nem kényszer számukra ez a pálya, de tudatosan soha nem készültek rá. A szintén huszonéves Ábel eredetileg értékesítőként dolgozott, de váltani akart. „Az interneten szembejött egy hirdetés, hogy intim shop eladót keres. Amúgy is gondolkoztam az eladói munkán, bár ilyen jellegű üzlet eszembe sem jutott. De azt gondoltam: végül miért is ne.” Lilla huszonöt évé dolgozik a kereskedelemben, lassan nyolc éve eladó ugyanabban az intim shopban. Közvetlenül előtte egy látványpékségben volt elárusító. „A mostani főnökeim rendszeresen ott reggeliztek. Aztán egyszer elém álltak egy állásajánlattal. Mondták, hogy az egyik üzletükbe keresnek egy olyan habitusú embert, amilyen én vagyok.”
A nők egy része nem igazán van tisztában a saját testével (Képünk illusztráció – Fotó: Stefano Guidi/Getty Images)
A munkába frissen belecsöppent eladó természetesen nem ismer, nem ismerhet minden árut, amit majd értékesíteni fog. („Amikor jelentkeztem, akkor csak a vibrátorról tudtam, hogy létezik” – mondja Ábel.) Mint olyan sok más munkában, itt is van egy betanulási időszak. Emese számára a sikeres állásinterjú után háromnapos kvázi tanfolyam következett tapasztaltabb eladók mellett, amit vizsga zárt. „Nagy kategóriákban megtanultam a termékeket, az anyagokat, hogy mi mivel kompatibilis, mit mire lehet használni. Könyvelési, jogi ismereteket is tanultunk. Ugye intim shop vagyunk, előfordulhat, hogy szúrjuk az önkormányzat szemét. Nagyon jogszerűen kell csinálni mindent. Például nagyon oda kell figyelni, hogy mi kerülhet a kirakatba.” Lilla számára nem szerveztek konkrét tanfolyamot, de belső késztetésből (is) nagy hangsúlyt fektetett, fektet a mai napig arra, hogy megismerje az általa árult termékeket. „Az elején a régebbi eladókkal tanultam. Körbementem, kérdeztem, mi mire való, figyeltem, olvastam a honlapjukat, a termékek leírását.”
„Van, ahol kiflit árulnak, van, ahol cipőt, itt meg vibrátort”
A kezdeti napoknak, a „betanulási időszaknak”, a termékek megismerésének (talán tudatosan, talán nem) ideális esetben van egy nagyon pozitív hozadéka: az eladó „megbeszéli magával”, hogy ezek is csak áruk, amiket ugyanúgy értékesíteni kell, mint bármi mást. „Ugyanúgy termékeket árulunk. Csak van, ahol cipőt, van, ahol kiflit, máshol meg vibrátort” – szögezi le Lilla. Ábel pedig így emlékszik a kezdetekre. „Az első héten még nem adtam el. Akkor figyeltem, tudatosítottam magamban, hogy miképp kell ehhez állni, hogy ne legyen kínos.” A feszélyező gondolatok kisöprése (azoknál, akiknél voltak) hozzásegíti az intim shop eladóját ahhoz, hogy kifogástalanul el tudja végezni feladatait. Három beszélgetőpartnerem egyöntetűen arról számolt be, hogy ezt a jellegű munkát úgy lehet jól csinálni, ha az eladó zavar nélkül, magabiztosan, teljes természetességgel tud társalogni a vevővel. Az állásinterjún is alapvetően a kommunikációs képességre kíváncsiak az interjúztatók. Ábel így emlékszik vissza erre az alkalomra: „Azt figyelték, hogy mennyire tudok kommunikálni, mennyire vagyok nyitott, miképp állok hozzá az emberekhez. Nagyon sokan zavarban vannak, amikor vásárolni jönnek, vagy furcsa kérdéseket tesznek fel. Nekem képesnek kell lennem ezekre jól reagálni.”
„Mitől több ez, mint egy sima eladói állás?” – teszi fel a kérdést Emese, majd meg is válaszolja. „Nyilván nem tudok olyan intim shop eladót mondani, akiről ne tudnám, hogy valami, amit ő árul, az számára sok. Ebben az üzletben is vannak termékek, amiktől én kifejezetten ódzkodom. De ha a vevőnek ezekre van igénye, akkor én azt a legnagyobb természetességgel kell, hogy kezeljem. Amikor valaki bejön a boltba, akkor én azt próbálom vele érzékeltetni, hogy ez nagyjából olyan, mintha cipőt venne.” Lilla szintén egy hasonlattal él, korábbi eladói tapasztalatait hívja segítségül. „Amikor cukrászdában dolgoztam, és megkérdezték, hogy van-e a puncsfagyiban mazsola, akkor meg tudtam mondani. Most pedig másról kérdeznek, például egy prosztatavibrátorról. Erről is tudnom kell, mire jó, milyen fazonja kell, hogy legyen. Sokan úgy jönnek be, hogy kellemetlenül érzik magukat, szégyenkeznek. Nekem el kell érnem, hogy ezek az érzések megszűnjenek.”
Amikor valaki bejön a boltba, akkor én azt próbálom vele érzékeltetni, hogy ez nagyjából olyan, mintha cipőt venne (Képünk illusztráció – Fotó: Getty Images)
„Néha a párok egymással sem merik megbeszélni, mit szeretnének”
A dologhoz az is hozzátartozik, hogy nagyon sokféle emberrel kell „jól” kommunikálni, a szexboltok közönsége a társadalom széles rétegéből kerül ki. Emese hol „munkásokat” szolgál ki, hol pedig a szinte luxustermék kategóriába eső, borsos árú segédeszközöket adja el – teljesen különböző státuszú emberek fordulnak meg. Lilla arra hívja fel a figyelmet, hogy a vásárlók kora szintén nagyon változó. „Fiatalok jönnek, de betérnek hetven év körüliek is. A különbség abban van, hogy miket keresnek. Az idősebb korosztályt a klasszikus termékek érdeklik, a fiatalabbak az innovációkra nyitottak, például a telefonos applikációval irányítható játékszereket keresik.” De legyen szó gazdagról vagy szegényről, idősről vagy fiatalról, van egy sok esetben vissza és vissza térő mozzanat: a vevő zavarban van. Természetesen nem mindenki, de nem elhanyagolható az a réteg, aki vásárolni szeretne, de képtelen feszélyezettség nélkül belépni egy intim boltba. „Sokan szégyellik magukat. Van, aki alig meri kimondani, mit szeretne” – meséli Ábel.
Emese hosszan boncolgat ugyanezt. „Azt figyeltem meg, hogy sokszor párok egymás előtt sem merik megbeszélni, hogy mit vegyenek meg. Egészen elképesztő, volt, hogy azt hittem, nemrég jöttek össze, annyira féltek egymásnak elmondani, milyen segédeszköz érdekelné őket. Aztán kiderült, hogy hat éve vannak együtt. Sokan kínos viccelődésbe kezdenek. Volt, hogy egy felnőtt pár kérdezett valamit, én pedig a válaszban kimondtam a pénisz szót. Erre mindkettő zavart vihogásba kezdett. Az is gyakran előfordul, hogy a kamerán látom: a pár együtt érkezik a bolt elé, de a nő beküldi a férfit, ő nem mer bejönni. Pedig sokszor pont olyan eszközt vesznek, amit ő használna, például vibrátort.” Vissza-vissza térő problémaként jelentkezik az eladó neme is. Ábel arról számol be, hogy vele a női vevők vannak inkább zavarban, Lilla és Emese esetében fordított a helyzet. Érthető, hiszen egy nő szívesebben értekezik egy másik nővel arról, hogy mekkora vibrátor lenne az ideális a számára, egy férfi meg sokkal kevésbé érzi magát feszélyezve, ha egy másik férfinek „vallja be”, hogy szükségesnek érzi valamilyen potencianövelő használatát.
De nemcsak a szégyenérzettel szembesülnek nap mint nap az intim shopok eladói, hanem egy ennél talán még kevésbé kívánatos dologgal: a magyar társadalom egy része nincs tisztában a saját teste működésével. Pedig talán joggal feltételezhetjük, hogy intim shopba a szexuális értelemben tudatosabb emberek járnak.
„Nincsenek tisztában az emberi test alapvető működésével és igényeivel – véli Emese. – Rendszeresek azok a beszélgetések, amikor valaki azzal jön, hogy a barátnője beteg, mert nincs hüvelyi orgazmusa, csak a csikló izgatásával tud elélvezni. Van, hogy ilyen okból idetelefonálnak az üzletbe. Pedig mindössze a nők húsz-harminc százalékának van csak hüvelyi orgazmusa.” Lilla hasonló tapasztalatokat szerzett. „Van olyan vásárlóm, aki kétgyerekes anyaként sem volt azzal tisztában, hogy hol keresse G-pontját. Azzal kapcsolatban is el vannak tévedve, hogy mekkora egy átlagos méretű pénisz. Persze ez a pornófilmek hatása. A férfiaknak sokszor fogalmuk sincs, hogy a prosztatájuk mekkora szerepet játszik az erekciójukban.”
„Tudtukra kell adni: mások ugyanazt keresik, mint ők”
Mit tehet ilyen esetben egy lelkiismeretes eladó? Kezeli a helyzetet. Lillának kész stratégiája van. „Ehhez a munkához intuíció kell. Rá kell tapintani, hogy melyik vevőhöz hogyan kell szólni, miképp lehet megnyitni őket. Ha látom, hogy zavarban vannak, akkor egy-két percig hagyom őket, hogy megszokják a környezetet, nem »támadom le« őket egyből. Csak megkérdezem, hogy tudok-e segíteni. Ha nemet mondanak, akkor háttérbe vonulok, hagyom őket nézelődni. Ha még mindig elveszettnek, tanácstalannak látom őket, ha topognak egyik lábukról a másikra, akkor konkrétan rákérdezek, hogy ezt vagy azt szeretné-e. Úgy gondolom, nem feltétlenül az a jó, ha mindenképpen egy drága dolgot akarok a vevőre rásózni. Megpróbálom megtudni, hogy mi az elképzelése, mire szeretné használni, számára mi lenne a jó.” A beszélgetések során sokszor előkerülnek azok a kérdések, amiket a vevő problémásnak lát a saját nemi életében. Nők esetében ez (a már sokszor emlegetett) hüvelyi orgazmus. „Volt, hogy bejött a vevő, és kibukott belőle, hogy ötven éves, huszonöt éve van férjnél és soha nem élvezett el hüvelyen keresztül. Együtt éreztem vele, ajánlottam neki olyan terméket, amivel stimulálható a G-pont.” A hozzáállás kifizetendő, Lilla üzletében rendszeresek a visszatérő vevők. „Ma is volt egy vásárló, aki idetelefonált és megköszönte, hogy milyen jó terméket ajánlottam. Sokan tényleg azért jönnek hozzánk, mert nem csak eladni akarunk, hanem jobbá akarjuk tenni a szexuális életüket. Ha ez sikerül, akkor ő kiegyensúlyozottabban tud működni a mindennapokban.”
Néha a párok egymással sem merik megbeszélni, mit szeretnének (Képünk illusztráció – Fotó: Stefano Guidi/Getty Images)
Ábel szintén rendelkezik kialakított módszerrel. „A zavarban lévő vevőknek valahogy tudtára kell adni, hogy teljesen természetes az, hogy itt szeretne vásárolni, és sokan mások ugyanazt keresik, mint ő, nincs miért aggódnia. Az is segít, ha gyakorlatiasan és teljes természetességgel elmondom neki, hogy amit keres, azokból milyen termékek vannak, és pontosan mire használhatóak. Ilyenkor oldódik a feszültség, a vevők egyre felszabadultabbak lesznek.” Az oldott helyzet megteremtése a fiatal fiú számára is jó érzéseket, (ha lehet mondani) szakmai sikert okoz. „A nők egy része nem igazán van tisztában a saját testével. Jó érzés, hogy elmagyarázom nekik, hogy a vibrátor melyik részüket stimulálja, milyen jellegű orgazmust okoz. Ez is egyfajta segítség. Addig nem volt tisztában a dolgokkal, de talán most felvillanyozódik a szexuális élete annak köszönhetően, amit itt vásárolt. Ez nem sokkal másabb, mint amikor a személyi edző elmagyarázza a kliensnek, hogy milyen gyakorlatokat végezzen, hogy elérje a testével azt, amit szeretne.”
„Sokan meggyanúsítanak, hogy prostituált vagyok”
Az intim shop eladójának akkor sem változik a munkája, ha kilép a bolt négy fala közül. De vajon mit gondol róla a környezete, hogyan kezelik, amikor megtudják: munkaidejében szexuális segédeszközöket ad el? A három beszélgetőtársam elmondása alapján úgy tűnik, a közeli ismerősök, a család és a barátok elfogadják (vagy nagyjából elfogadják) a helyzetet, de a tágabb ismeretségi körben azért akadnak bőven olyanok, akiknek erről is megvan a (semmivel alá nem támasztható) véleményük. Van, aki úgy gondolja, hogy az intim boltok vásárlói „extrém” emberek. Ábel meséli: „Sokan azt képzelik, hogy a nagyon szabados szexualitásúak, a szexmániások járnak ide. Ez persze nem igaz, az ide betérők kilencvenöt százaléka a teljesen hétköznapi ember és a maradék öt százaléka sem vészes.”
De nem csak a vevők, az eladók is „megkapják a magukét”, az őket nem ismerők hajlamosak lehetnek vad következtetéseket levonni róluk a munkájuk alapján. Természetesen a lényeg itt is ugyanaz: aki intim shopban dolgozik az szexuálisan jóval aktívabb és ledérebb az „átlagnál”. Nők esetében ennek meglehetősen negatív a mellékzöngéje. „Rendszeresen meggyanúsítanak, hogy prostituált vagyok” – szögezi le Emese. Lilla tapasztalatai szinte ugyanazok. „Mindig összefutok emberekkel, akik meg vannak győződve arról, hogy ha itt dolgozom, akkor biztos könnyen kapható vagyok.” Ábel szintén belefut hasonló elképzelésekbe, csakhogy vele kapcsolatban (mivel férfi) bizonyos értelemben pozitív kicsengése van a feltételezéseknek. „Sokan azt hiszik, hogy ebben a pozícióban nagyon könnyen lehet csajozni, minden nő rám van állva, flörtöl velem, nyomul rám. A valóság az, hogy a legtöbb lány a párjával jön a boltba, közös használatra vesznek valamit. Ismerkedésre biztos nem jó hely egy szexbolt.”
Ebben a helyzetben a legegyszerűbb az, ha az ember kicsit formálja a valóságot. Lilla, ha úgy érzi biztonságosnak a helyzetet, inkább azt mondja, hogy fehérnemű üzletben dolgozik. Az állítás tulajdonképpen fedi a valóságot, hiszen a szexboltokban bő választékkal kaphatóak különböző vadító (vagy annak szánt) bugyik és melltartók. Ábel szintén belefutott már negatív vélekedésekbe, olyan is előfordult, hogy „pályamódosításra” próbálták rávenni. „Az elején, amikor kezdtem a többen, például a nagyszüleim próbáltak lebeszélni, de nem hagytam magamat. Mert olyan érvekkel jöttek, amik nem fedték a valóságot. A valóság az, hogy ez egy teljesen hétköznapi munka.”
