„Szeretek egyedül lenni. Persze nyitott vagyok egy új kapcsolatra, de csak egy nagyon különleges személlyel lennék hajlandó osztozni a gyógyszeres szekrényemen” – mesélt magánéletéről egy podcastben Susan Sarandon. A téma egy másik interjúban is előkerült, ahol pedig a következőket mondta: „Ami a romantikus kapcsolatokat illeti, nem is tudom, hogy mit mondjak. Azt hiszem, erről lassan lecsúszok, de nem adom fel a reményt, és nem is erőltetem a dolgokat.” Hozzátette azt is, hogy a pandémia miatt bizony nincsenek könnyű helyzetben azok, akik randevúzni szeretnének, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lenne boldog, hiszen ott vannak neki a gyermekei, de: jó lenne egy társ nemtől, kortól függetlenül –, aki elég kalandvágyó és szereti azt, amit csinál, jelentsen ez bármit is.
A most 74 éves színésznő 23 évig élt Tim Robbinsszal, sokakban egy világ omlott össze, amikor kiderült, hogy az ő szerelmük sem örök. Egy évvel a szakításuk után Sarandon a nála szintén fiatalabb Jonathan Bricklinnel kezdett el randevúzgatni, a pár útjai 2015-ben váltak külön. Hozzá hasonlóan szintén egyedülálló egy másik inspiráló színésznő, Jane Fonda is.
Susan Sarandon és Jonathan Bricklin 2012-ben, New York-ban (Fotó: Profimedia)
A 83 éves híresség egy néhány hónappal ezelőtt a Harper’s Bazaarnak adott interjút, és nála is szóba került a párkapcsolatok kérdése. „Nem vágyom kapcsolatra, mármint szexuális kapcsolatra. Hogy szoktam-e fantáziálni? Persze, el is mondom, mi a legfőbb fantáziám: összeismerkedek egy professzorral vagy egy kutatóval, aki tényleg képes szeretni és megbecsülni egy nőt, kíváncsi vagyok, ez mit hozna ki belőlem” – nyilatkozta a színésznő, aki hozzátette, az a baj, hogy neki a fiatalabb férfiak tetszenek, és elismerte, hogy bizony egy kissé hiú.
„Nem vadászok senkire, nem keresem az igazit, és konkrét lépéseket sem teszek azért, hogy legyen valakim. Egyedülállóként is jól érzem magam. (…) Az unokám sok mindenért kárpótol. (…) Nem kell mindenáron párkapcsolatban élni” – ezt Ábrahám Edit nyilatkozta öt évvel ezelőtt, miután 23 év házasság után elvált második férjétől.
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg egy másik hatvanas éveiben járó hölgy is. „Néhány éve még komolyan aggasztott az idő múlása; sokszor gyötörtem magam azzal a kérdéssel, mi lesz, ha vajon örökre egyedül maradok. Most 61 éves vagyok, ha szerencsém van, még előttem áll két évtized, de furcsa módon valahogy egyre kevésbé aggaszt a gondolat, hogy talán egyedül élem le az életem hátra levő részét” – osztotta meg történetét a Huffington Post oldalán Edie Weinstein, akinek a barátai egy egészen jó tanáccsal szolgáltak. „..azzal biztatnak, hogy ha már nem akarom görcsösen, mindenáron megtalálni a másik felem, egyszer csak bekopogtat majd az életembe. Addig pedig, míg ez nem történik meg, nyitva tartom a szemem, és igyekszem kiegyensúlyozott és boldog kapcsolatban maradni saját magammal. Végtére is, én vagyok az, akivel akárhogy is, de a legtöbb időt töltöm.”
Ábrahám Edit és férje a Barátok közt 15. születésnapján (Fotó: RTL Magyarország)
Ahogyan a fenti nyilatkozatok mutatják, azok közül, akik hatvanas éveikben, vagy annál idősebb korban lesznek egyedülállók, nem feltétlenül adja fel mindenki a reményt arra, hogy ismét rátalált a szerelem vagy lesz olyan partnere, akivel megoszthatja az életét. Persze valamelyest más helyzetben vannak, mint a fiatalabb szinglik, akik nem, nemcsak a harmincas nők köréből kerülnek ki, Magyarország első szinglitérképe szerint az egyedülálló fiatal felnőttek között nagyon sok a férfi, és tegyük hozzá, nekik is ugyanúgy meg kell küzdeniük a stigmákkal és sztereotípiákkal mint a hasonló cipőben járó nőknek. Ami talán közös mindkét korcsoportban, hogy úgy tűnik, nő azoknak a száma, akik tudatosan választják az átmeneti vagy végleges egyedüllétet, nő például az ún. ezüstválások száma, ez egy itthon is érzékelhető tendencia. Sajnos időskorban sokan azért maradnak magukra, mert elveszítik párjukat, és mivel a nők átlagéletkora magasabb, ezért körükben sokkal több az özvegy, a 2016-os magyarországi népszámlálás adatai szerint az egyedülálló nők közel 60%-a a 65 éves és annál idősebb korosztályba tartozik, míg a férfi egyedülállóknak csupán 24%-a.
Nem adom fel
Nagyon sok megható, szívmelengető történetet lehet olvasni az időskori szerelemről. Továbblépni, újra párt találni egyszerre könnyebb és nehezebb, mint fiatalabb korban. A helyzetet megnehezítheti, ha a múlt fájdalma még élénken él, és ha nem sikerült helyretenni az embernek magában a dolgokat, a rossz tapasztalatok miatt pedig sokan inkább egyedül maradnak, és nem szívesen vállalják az újabb csalódást. Mindeközben viszont a korral járó önismeret megkönnyítheti az ember dolgát, az évek során ugyanis azt is kitapasztalja, mi a fontos számára, melyek azok a tulajdonságok, amivel a másik félnek rendelkeznie kell. „Nagyon sok nő, akivel találkoztam, komoly személyiségfejlődésen megy keresztül, önbizalmuk az egekbe szökik. Sokkal inkább tisztában lesznek azzal, hogy kik is ők valójában, és mit szeretnének a másik féltől” – nyilatkozta Deborah Duley pszichoterapeuta, aki hozzátette, bármennyire furcsa, gyakran akkor köszönt be a szerelem, amikor az ember a legkevésbé számít rá, amikor éppen nem a párkeresés a legfontosabb a számára, nem görcsöl rá erre.
Természetesen lehet annak hátránya, ha valaki – felszabadulva a társadalmi nyomás alól, amit a családalapítás jelent, önmagát megismerve vagy csak megszokásból – nem hajlandó kompromisszumokra, de sok helyen hangsúlyozzák, hogy az effajta válogatósság segít neki abban, hogy az utolsó évtizedeket és éveket olyasvalaki mellett élje le, aki valóban a társa. Fontos megjegyezni, hogy vannak, akik nemcsak hagyják megtörténni a dolgokat, hanem aktívabban keresnek, egyre több idős használ társkereső oldalakat és alkalmazásokat. Igaz, itthon még van hova fejlődni, míg a 2011-es adatok alapján hazánkban 1,7 millió idős ember él Magyarországon, egy hazai kutatás szerint elenyésző volt azon idősek száma, akik regisztrálva voltak az egyik legismertebb itthoni randioldalon.
Fotó: Getty Images
Ami egyébként a függetlenséget illeti, állítólag a férfiak nagyobb arányban hajlandók arra, hogy újból megházasodjanak, ami egyes feltételezések szerint azért van, mert fontos számukra, hogy legyen mellettük valaki. „A férfiak viszont együtt akarnak élni, és nem azért, mert nem boldogulnának egyedül, egyszerűen hiányzik nekik, hogy valaki ott szöszmötöljön a háttérben” – nyilatkozta az nlc-nek korábban Kánya Kata. Tegyük hozzá, mivel az idősek között a nemek aránya egyértelműen a nők felé tolódik el, már csak potenciális partnerek szempontjából is jobb helyzetben vannak, míg a nőknek idővel emiatt csökkennek az esélyei arra, hogy párt találjanak.
Ha párkapcsolatokról beszélünk, akkor a szex témája is megkerülhetetlen, az időskori intimitás továbbra is tabutéma.
Pedig sokan ekkor tudják igazán megélni a szexualitásukat, felvállalni a vágyaikat, de sajnos erre nem mindenkinek van lehetősége.
A Központi Statisztikai Hivatal Ezüstkor: korosodás és társadalom című kiadványában, ami az azonos nevű konferencia előadásait tartalmazza, ez a téma is helyet kapott, és ebből kiderült, ugyan az a trend, hogy növekszik a szexuálisan aktív idősek aránya, de maguk az idősek sem feltétlenül nyitottak, ha a szexről, kapcsolatokról kell beszélniük, normaszegő az, aki másként tesz, és visszaköszönnek a tradicionális nemi szerepek és értékek, és ugyan sokan vágynak a fizikai kontaktusra, kevesen tudnak szoros kötődéseket kialakítani, párkapcsolatot létesíteni valakivel. A szerző, Balázs Petra az összegzésben hozzátette, a témában további kutatásokra van szükség, nagyobb mintával.
Egyedül, boldogan
Az ember társas lény, de már a pandémia előtt is egyre égetőbb problémává kezdett válni az elmagányosodás, ami pedig nemcsak a lélekre, hanem a testre is károsan hat. Persze az, hogy valaki párkapcsolatban él, nem jelenti azt, hogy ne lehetne magányos: Elyakim Kislev, a Happy Singlehood című könyv szerzője szerint a magukat magányosnak érző házasok aránya 60 évesen körülbelül 50 százalékkal nagyobb, mint 30 évesen, és 90 éves korukra megduplázódik. Ahogyan az, hogy nincsen partnere, sem jelenti azt, hogy ténylegesen egyedül lenne, és sajnálni kellene.
Bár annyit a társadalom azért megtehetne értük, hogy végképp elengedné azokat az előítéleteket, amik az egyedülállókat sújtják, és elfogadnánk, hogy nem vagyunk egyformák, a boldogságnak nemcsak egy receptje van, vannak, akik párkapcsolatban érzik jól magukat, vannak, akik pedig szeretnek függetlenek lenni. Nem felejtve persze azt, hogy életünk során akár változhat is, melyik út felel meg jobban a számunkra, és hangsúlyozva azt, hogy nyilván az is számít, hogy „kényszerből” vagyunk egyedül, vagy azért, mert így döntöttünk.
„Sok évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy szingli maradok. Akkor főzöl, amikor akarsz, akkor eszel, amikor akarsz, akkor iszol egy pohár bort, amikor akarsz, soha senki nem kritizál, csak magadat hibáztathatod, ha valami rosszul sül el – rengeteg előnye van annak, hogy egyedülálló vagy” – mesélte a 72 éves Di Moloney a Guardiannek. A nála két évvel fiatalabb Charlene Fisher ugyanezen a véleményen van, de kiemelte, válása ellenére nem bánta meg, hogy férjhez ment. „Két csodálatos gyermekünk is született. Ők a szemem fényei” – tette hozzá.
A 74 éves Bruce Cowper kétszer volt házas, és már ő is megbékélt azzal, hogy most nincs párja, és rámutatott egy fontos dologra, hogy nemcsak egy partner tudja teljessé tenni az ember életét, ezért vannak a jó barátok. „Rájöttem arra, hogy a legjobban úgy lehet tönkretenni egy barátságot, ha valakivel romantikus viszonyt kezdesz. Úgy döntöttem, hogy a barátságok sokkal értékesebbek számomra, nem akarok még több barátot elveszíteni. Nagyon sok kapcsolatom volt a múltban, mert másban kerestem a boldogságot. Szembesülnöm kellett azzal, hogy rossz úton járok. Nem egy másik ember miatt leszek teljes és elégedett az életemmel, ennek belülről kell jönnie.”
Ezeket a szavakat húzza alá az amerikai Családok és Háztartások Országos Felmérés eredménye, a felmérésben résztvevők válaszaiból ugyanis az derült ki, az egyedülállók a házasságban élőkhöz képest nagyobb személyes növekedést tapasztalnak és nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a személyes fejlődésnek, illetve, hogy házasemberekhez képest az egyedül élők nagyobb személyes autonómiával rendelkeznek. Egyes források szerint – és ezt végül józan paraszti ésszel sem nehéz kikövetkeztetni – az egyedüllét főként azok számára jelent kevesebb kihívást az önállóság szempontjából, akik már hosszabb ideje élnek egyedül, hiszen megszokták, hogy – csúnyán fogalmazva – magukra vannak utalva, nincs feladatmegosztás.
És persze ott vannak a piszkos anyagiak is, nyilván egyszerűbb osztozni a pénzügyi terheken. „Nem spórolok, telik arra, hogy megigyak egy-egy pohár bort, hogy jókat egyek, és megengedhetem magamnak azt, hogy néha elmenjek egy kávéra vagy vacsorára. De meg kell tanulni a lehetőségeinkhez mérten élni. A legtöbb nő, akit ismerek, így tesz” – nyilatkozta szintén a Guardiannek egy 73 éves hölgy.
