Mary Toft, aki nyulakat szült

Mary Toft az 1700-as évek elején az angliai Godalming településen élt férjével és három kisgyermekükkel, meglehetősen zord és szegényes körülmények között. Az asszony eseménydúsabb életre és gazdagságra vágyott.

1726-ban aztán a negyedik gyermekével várandósan épp a szántóföldön gyomlált, amikor megpillantott egy nyulat. Azonnal üldözőbe vette az állatot, ám sem sikerült elkapnia. Ezt követően csillapíthatatlan sóvárgás alakult ki benne a nyúlhús iránt. Kielégíteni azonban ezt nem lehetett, ugyanis a család nem engedhette meg magának a nyúlhúst.

Négy hónappal később, szeptemberben Marynél idő előtt beindult a szülés. Vaginájából azonban nem egy koraszülött gyermek, hanem állati testrészeknek látszó húscafatok kerültek elő. Másnap az család orvosért küldetett. A szülész John Howard értetlenül állt az eset előtt. A következő hetekben megfigyelés alatt tartotta Maryt, aki több leszakadt macskalábat, egy nyúlfejet, valamint kilenc döglött kölyöknyulat is szült ez idő alatt.

Mary Toft (Forrás: Wikimedia Commons)

Az orvos gondosan leltárba vette a világra hozott állati tetemeket, és tájékoztatta a bizarr esetről londoni kollégáit, néhány tudóst, mi több, még  I. György királyt is. A nyulakat szülő nő történetét ráadásul a korabeli sajtó is felkapta, borzongást és rémületet keltve.

A londoni orvosok nem vették komolyan Howard állításait és átverést sejtettek az ügy mögött. A király azonban felkérte udvari anatómusát, Nathaniel St. Andrét, hogy járjon utána a dolognak. St. André inkább kalandor volt, mint orvos, és valójában meglehetősen szerény szakmai tudással rendelkezett az orvostudomány területén.

St. André Toftékhoz utazott és már érkezése napján maga is azzal szembesült, hogy asszony vajúdik és állati testrészeket, illetve elhullott nyulakat hoz világra. Az anatómus megvizsgálta a tetemeket, majd arra a következtetésre jutott, hogy azok márpedig az asszony méhében fejlődtek ki, és a kilökődés erejétől pusztultak el.

Londonba visszatérve néhány mintát is magával vitt a Toft által világra hozott állatok közül. A helyi orvosok azonban ezeket tanulmányozva kételkedni kezdtek a történet hitelességében, többek között azért, mert a nyúltetemek nem tűntek újszülöttnek, inkább három hónap körüliek lehettek.

Egy korabeli ábrázolás Mary Toft esetéről (Forrás: Wikimedia Commons)

A király ezek után a sebész Cyriacus Ahlerst is elküldte Tofthoz. Ahlers november 20-án érkezett meg a családhoz, és megvizsgálva az asszonyt megállapította, hogy nem mutatja a terhesség jeleit. Mindemellett gyanússá vált számára az is, hogy Toft folyton összenyomta a combjait, mintha meg akarná akadályozni, hogy valami  kiessen onnan, amikor pedig szülni kezdett, nem engedte, hogy a szülész segítse világra az állati maradványokat. A sebész is magával vitt néhányat a nyúltetemek közül, melyek tanulmányozása során bizonyítékot talált arra, hogy mesterséges eszközzel vágták le őket, a végbelükben pedig ürülék maradványait fedezte fel, tehát azok egészen biztosan nem lehettek újszülöttek.

Az ügy kivizsgálása érdekében aztán megszervezték, hogy Maryt Londonba szállítsák. A szigorú megfigyelés alatt Toft többször is vajúdni kezdett, ám nem szült többé sem nyulakat, sem pedig más állati testrészeket.

A csalás végül lelepleződött. A ház portása, ahol Maryt őrizték, arról számolt be: az asszony megpróbálta megvesztegetni, hogy csempésszen be hozzá nyulakat. Kiderült mindemellett az is, hogy Mary férje az azt megelőző hónapokban többször is elhullott kölyöknyulakat vásárolt egy helyi tenyésztőtől. Miután az orvosok megfenyegették a nőt, hogy csak egy fájdalmas műtéttel deríthetik ki, mi baja van, Mary végül bevallotta, hogy férjével mindenkit átvertek. Miután negyedik gyermekével elvetélt, kitalálták, hogy állati maradványokat helyeznek a vaginájába, majd ő úgy tesz, mintha megszülné azokat. A mutatványtól pénzt és hírnevet reméltek, akár színpadi produkcióként is mutogatták volna.

Mary Toft a lelepleződést követően néhány hónapra börtönbe került. Az eseten és az orvosok hiszékenységén a sajtó még hónapokig köszörülte a nyelvét.

Via 1, 2