Kardos Mihály atya

Van egy pap Szegeden, aki saját elhatározásból él hajléktalanok között. Kardos Mihály atya áldozatos munkáját pedig Ferenc pápa is elismerte, amikor az egyházfő Magyarországra látogatott. Ismerjétek meg a papot, akit a pápa is megáldott.

Rácz Sarolta

2023. Május 29.

Az idei pápalátogatáson több megható, megindító mozzanat is történt. Ezek egyike volt, hogy a Szent István Bazilikában Ferenc pápa kezet csókolt egy idős, kerekesszékben ülő papnak, majd megáldotta őt. Az atyát Kardos Mihálynak hívják, Szegedről érkezett a pápai fogadásra. Az is kiderült, hogy az atya saját elhatározásból egy hajléktalanokat ellátó intézményben él, ott teljesít papi szolgálatot.

A Tű foka – Ferenc pápa és a gazdagság

A szegények iránt együttérzés, a mai kifejezéssel szociális érzékenység erősen jelen van Krisztus tanításában, a keresztény vallás alapítója hangsúlyozta, hogy ő szegényekért és az elesettekért (illetve a bűnösökért) jött el a világba. Az evangéliumokból ismertek azok a történetek, amiben – az amúgy rendkívül egyszerű életvitelű – Jézus elmondja, a szegény özvegyasszony két fillére többet ér, mint a gazdagok bőséges adománya.

A másik közismert példabeszédben a teve könnyebben megy át a Tű fokán, mint ahogyan a gazdag bejut Isten országába. (A Tű foka Jeruzsálem legkisebb kapuja volt, ahol a tevékről le kellett rakodni az árut, hogy beférjenek rajta. Jézus nem arról szólt, hogy a vagyonosok elve nem juthatnak a mennybe.) A 2013 óta Szent Péter trónján ülő Ferenc pápa kiemelt figyelmet fordít a szegényekre, és általában a nehéz társadalmi helyzetben lévőkre, rangjához képest visszafogott életvitelével sokszor keltett feltűnést, májusi Magyarországi látogatása során is hajléktalanokkal, sérült gyerekekkel találkozott.

Kardos Mihály atyával jelenlegi lakhelyén, Szegeden a Máltai Szeretetszolgálat által hajléktalan betegek részére fenntartott szállóján találkoztunk, itt mesélt nekünk arról a nem mindennapi élményről, hogy mit élt át, amikor az egyházfő váratlanul odalépett hozzá, „Döbbenetes volt, hogy ennyire közel kerülhettem hozzá. Öt méterre volt tőlem, amikor meglátott és elindult felém, éreztem a kisugárzását. Talán kicsit ostobán hangzik, de én szeretem a pápát, olyan ember, akinél a szó és a tett egyezik. Sok hidegség van az emberek között, pedig nagyon kevesen vannak, akik tényleg rossz emberek. De nem merünk jók lenni egymással. A pápa mer jó lenni.” A találkozás alkalmával Kardos atya egy magyar nyelvű könyvet adott át a katolikus egyházfőnek, a mű az „Álmodjunk együtt – Út egy jobb jövő felé” – címet viselte, a szerzője pedig maga a pápa volt.

Találkozás Ferenc pápával és a könyv, amit adott neki (Fotó: Dobó János)

Isten kérte tőlem, hogy pap legyek

A nem mindennapi életút kezdete, a szülők találkozása és személyiségük sem volt szokványos. Kardos atya édesanyja nagyon szegény családból származott, míg édesapjáék kifejezetten módosak voltak, így nem engedték őket összeházasodni. Az apa zsidó vallású rokonsága áldozatul esett a holokausztnak, így a világháború után a hosszú évekig egymásra váró pár egybekelt, 1946-ban pedig megszületett a fiuk. A kor megítélése szerint mindketten roppant idősek voltak ekkor a friss szülő szerepére, az anya harminchét, az apa pedig ötvenöt éves volt. „Apám a Tanácsköztársaság után több katonatársával együtt visszafoglalta a mostani London körútra néző laktanyát. Ezért Signum Laudis kitüntetést kapott, ami mentesítette a gettótól, majd a deportálástól.” Kardos atya útkereső édesapja ’43-ben megkeresztelkedett, aztán visszatért a zsidó valláshoz, végül a hatvanas években, idős emberként megújíttatta a keresztséget. „Nagyon őszintén hívő katolikus lett. Amikor az első áldozásra került a sor, akkor megkérdezte tőlem: hogyan legyek én első áldozó, amikor az ismerős papok mind fiatalabbak nálam? Végül egy Kalocsáról idetelepedett idős atya készítette fel a szertartásra.”

Kardos Mihály atya (Fotó: Dobó János)

A papi hivatás gondolata nagyon korán megfogant Kardos atyában, már tízévesen eldöntötte, hogy erre a pályára lép. „A bérmálási oktatás közben tudatosult bennem, hogy Isten ezt kéri tőlem. Ekkor ez el lett döntve.” 1969-ben szentelték pappá Szegeden, után több plébánián is tevékenykedett, az akkor még önálló településnek számító Endrődön, Szarvason, Szegeden és Battonyán. Elmondása szerint soha nem ingott meg a papi hivatással kapcsolatban, egy nagyon nehéz időszaka volt csak, a nyolcvanas években, ekkor úgy érezte, hogy paptársai ferde szemmel néznek rá. „Nem tudom pontosan miért szúrtam a szemüket. Két dolog lehetett a háttérben, az egyik a zsidó származásom.” A másik ok központi szereplője Rátkai János, a megyei egyházügyi titkár volt, aki a párt részéről ellenőrizte a papságot. A papok között nem különösebben népszerű pártember felesége Kardos atya apjának munkatársa volt, az atya gyerekként gyakran találkozott vele, amikor apjával bement annak a munkahelyére. „Rátkai mindig kérdezősködött, hogy a kis Kardos hogy van? Erre azt hitték, hogy én oda dörgölőzők.”

A hűvös hangulat meghozta a gyümölcsét, Kardos atyában kétségek merültek fel, azzal kapcsolatban, hogy jó helyen van-e. „A reggeli félnyolcas misét mondtam az újszegedi templomban. Az forgott a fejemben, hogy miért tartozok én egy olyan csoportba, ahol engem ennyire nem szeretnek. Ekkor egy pillanatra úgy láttam, hogy az oltár előtt megjelent Krisztus, és azt mondta: »csak engem nézz!«” A jelenés – akárhogyan is magyarázzuk – erőt adott a papi pálya folytatáshoz, és segített elválasztani egymástól azt, ami fontos és nem fontos.

Fotó: Dobó János

Én minden nap minden hajléktalanért misézek

A hajléktalanszállóra Kardos atya azután került, miután cukorbetegség következtében amputálni kellett a lábát. Először egy egyházi fenntartású szeretetotthonba került, de ott nem találta a helyét. Nem az ellátás minőségével volt a gond, az intézmény nívóját jól jelzi, hogy egy országgyűlési képviselő édesanyja a lakók között volt. „Rajtam kívül négyen voltunk ott papok, gyóntattam valamennyit, de a papi szolgálatot nem igen tudtam érdemben gyakorolni.” Ezután került át saját kérésre a Máltai Szeretetszolgálat intézményébe, itt minden nap misézik, gyóntat, ha kell, akkor keresztel. „Én minden nap minden hajléktalanért misézek, az élőkért és az elhunytakért is. Számomra ők azok, akiket a Jóistenhez vinnem kell. A magam részéről viszem őket, az már a saját döntésük, hogy jönnek-e.”

Amikor arról kérdezzük Kardos atyát, hogy milyen tapasztalatai vannak ezekkel az emberekkel, elsőre azt mondja, hogy „soksebű emberek, és nem kísérti őket a büszkeség”. Azt is hozzáteszi, hogy nagyon magukba zárkózott, keveset beszélő emberek élnek itt. A hajléktalanok által nap mint nap átélt kilátástalanságot érzékelteti egy történet, amit az atya mesél el. „Sokan meghalnak a hajléktalanok közül, amikor kikerülnek innen a kórházból, bele a semmibe. Volt valaki, a mellettem lévő ágyon feküdt, azt mondta, ha nem jön össze a tompai autósbontó állás, amihez szállás is jár, akkor fagyhalállal öngyilkos lesz. Próbáltam lebeszélni róla, de kikerült innen, és december 27-én éjszaka kihűléses halált szenvedett. 24-én még bejött ide, és a nővérnek odaadta a kistáskáját és az óráját. Megkérte, hogy adja át nekem, de engem személyesen akkor nem keresett meg.”

galéria

Megnézem

Összes kép (5)

Az atya rendszeresen misézik, erre nemcsak az intézmény lakói közül járnak, hanem külsős emberek is. Vannak jelek, hogy esetleg a szertartáson részt nem vevők is megérinti időnként a hit, vagy a feléjük nyújtott emberi gesztusok. „Az egyik lakót halálközeli, nagyon súlyos állapotban vitte el a mentő, a nővér mondta, hogy imádkozzunk érte. Egy hónap múlva szállították vissza, az egyik lábát amputálni kellett, de élt, és a körülményekhez képest jó állapotban volt.” Ez a férfi utána odament az atyához, és megköszönte az imádságot. Egy hajléktalan nő rendszeresen járt a misékre, de amikor az áldozásra került a sor, akkor nem fogadta el az áldozást, azt mondta, nincs megkeresztelve. „Ekkor ő már ötvennégy éves volt. Megkérdeztem tőle, hogy akarja-e a keresztelést. Amikor igent mondott, akkor elkezdtem oktatni, majd három hónap múlva megkereszteltem. Végül elküldtem a papírokat az újszegedi plébániára, ezzel a dolog hivatalos része is lezárult.” Az asszony az evangéliumi egyszerűséggel megtartott keresztelő után egy másik hajléktalanszállóra került, de rendszeresen látogatja Kardos atyát, amikor orvoshoz megy.

Kardos atya erőforrásának a csúcsa, – ahogy ő fogalmazza -, a szentmise, Jézus megváltó áldozata szentségi ima formájában. „Naponta prédikálok, de nem ez, ami igazán hat. Egy egyszerű dolgot mondok, nem kell sokat csinálni. Megérzik, hogy tisztelem őket. A legtöbb, amit a másiknak adhatsz, hogy megbecsülöd az emberi méltóságát.”