Ólomöntés
Ha üknagyanyánk meg akarta tudni a jövőt, s nem volt a közelben a falu javasasszonya, ólmot öntött. Ma már kissé furcsának tűnik, hogy minden háztartásban akadt egy kis ólomdarab, amelyet megolvaszthattak, de úgy látszik, ezelőtt száz évvel ez így volt természetes. A kis darab megolvasztott ólmot vízbe öntötték, miközben hangosan feltették a kérdést. A megszilárdult fémdarab mintázatából az álomfejtéshez hasonló technikával jósolták meg a jövőt. A sima, kerekded, szép alakzatok boldogságot, míg a göcsörtös, szögletes, ronda vonalak negatív jövőt ígértek.
Ha kipróbálnád: Ólom helyett használhatsz viaszt is, egy kanócától és fémkelyhétől megfosztott teamécses épp jó lesz. A viaszban kirajzolódó alakzatok értelmezéséhez használhatsz álomszótárt is!
Tealevéljóslás
Ez a módszer szinte egész Európában ismert és elterjedt volt az elmúlt évszázadokban. A legnagyobb népszerűségnek – nem meglepő módon – Angliában örvendett, de a magyar nagyvárosok hölgyszalonjaiban is gyakori volt a tealevél-olvasás. A fehér falú teáscsészében leforrázott tealevelekről elkortyolgatták az italt, úgy, hogy az alján maradjon ujjnyi tea a levéldarabokkal. A csészére helyezték a kistányért, meglögybölték a csészét (általában háromszor, hétszer vagy kilencszer), és fejre fordították. A levelek egy része a tányérra esett, más részük a csésze falára tapadt, és alakzatokat, betűket, számokat adott ki, amelyek a jövőről árulkodtak a szakavatott szemeknek. Ne higgyük, hogy a tealevél-olvasáshoz jósnőnek kellett lenni, egyszerű női intuíció és fantázia elég volt ahhoz, hogy a jövő fátyla fellebbenjen.
Ha kipróbálnád: Elég feltépned egy teafiltert, vagy venned egy doboz szálas teát. De persze nem kell ragaszkodnod a teafűhöz, használhatsz gyümölcsteát vagy törökösre főzött kávét is. Az arab országokban egyébként a kávéjóslásnak van nagy hagyománya. A szimbólumok értelmezéséhez itt is jól jön egy álmoskönyv.
Gombócfőzés
Ezt a módszert ezelőtt száz évvel szinte minden eladósorba került lány kipróbálta. Tizenhárom gombóc közül tizenkettőbe férfineveket rejtettek, egyet üresen hagytak, majd egyszerre dobták forró vízbe a gömböcöket. Amelyik először feljött, megmutatta, hogy mi lesz a leány férjének neve. Az üres gombóc jóslata szerint sohasem megy majd férjhez az, aki főzte. Persze ahány család, annyi szokás: volt, ahol évente egyszer, szilveszterkor főztek gombócot, és csak egyévnyi időre szólt a jóslat, máshol a tizenhatodik vagy a tizennyolcadik születésnapon főzték ki a férj nevét. Akadt, aki Luca-napon próbálkozott a jövőbe pillantani.
Ha kipróbálnád: Még nem próbáltad ki? Pedig micsoda csajos bulit lehet kanyarítani a gombócfőzés köré! Játszhatnátok például azt, hogy mindenki kap egy gombócot, hogy megtudhassa, mi lesz a jövendőbelijének a neve. Persze ez esetben annyiszor tizenhárom gombócra lesz szükség, ahányan vagytok.
Bibliajóslás
Az összeállításunkban szereplők közül ez az egyik legelfeledettebb és legrégebbi technika, amely igen ősi gyökerekkel rendelkezik. Már a IV–V. századi leírásokban olvashatunk varázslást is végző keresztény papokról, akik a Biblia segítségével jósolnak. Ez a módszer idővel elterjedt lett az átlagemberek körében is, s különösen a vallásos polgárság tagjai kutatták a könyvnyitásnak is nevezett technikával a jövőt. Ehhez nem volt szükség másra, mint egy Bibliára. A könyvet általában kisebb, rögtönzött szertartás, gyertyagyújtás után, a kérdés hangos kimondását követően találomra felütötték, és csukott szemmel ráböktek egy ponton az oldalra. Az ott olvasható szó, szavak, mondatok árulták el az égiek válaszát a feltett kérdésre. Természetesen az egyház nem támogatta, sőt tiltotta a szent könyv ilyen „hasznosítását”.
Ha kipróbálnád: Csak egy Bibliára lesz szükséged. De jó, ha tudod, hogy ez a jósmódszer szinte valamennyi kultúrában előfordul. A mohamedánoknál a Koránt ütik fel, az ókori görögök profán módon Homérosz könyveit használták. Ki tudja, talán Helen Fielding Bridget Jones naplója című szingliregénye adhat párkeresési tanácsokat?
Te is tanultál egy jósmódszert nagyanyádtól? Írd meg nekünk!
