Tények, röviden

Brigivel és Ildivel a c@fés találkozón

Abban, hogy saját magamról kell írnom, az a jó, hogy mióta 15 évesen elolvastam a Sikerkalauz-t, tudom: rajtam kívül senkit sem érdekelek. Ezért megpróbálom rövidre fogni, hogy azok se kapjanak idegbajt, akiket a kíváncsiságuk hajt.

Mérhetetlenül lusta vagyok, és utálok írni, így nem csoda, ha enyém a legutolsó leadott cikk. Viszont mióta tudok, azóta imádok olvasni. Biztos ismeritek azt a típust, aki könyvvel a kezében úgy gyalogol az utcán, hogy ügyesen kikerüli a pocsolyákat – na, ez vagyok én.

A párom; a pikáns dolog ebben az, hogy sose szerettem a szőkéket 🙂

Leginkább a hasamon szeretek aludni, bár távlati céljaim miatt már egy ideje szoktatom magam az oldalamon alvásra. Horkolok is néha, emiatt komplexusaim voltak, elvégre hogy’ is néz ki egy horkoló Csipkerózsika…, de aztán megtaláltam azt a Fiút, aki olyan mélyen alszik, mint a Mariana-árok.

Van egy teljesen nem-normális Mézga-családom, de amíg velük éltem, észre sem vettem, hogy ilyen zűrösek vagyunk. A szüleim együtt élnek – ami elég szokatlan manapság, és van egy nagyon okos öcsém (nem vagyok elfogult!), aki nekem még mindig kisfiú, bár már 21 éves.

Kevés barátom van, mert a minőség a fontos, és nem a mennyiség. A legjobb barátnőmmel, Nikivel 15 éves korunk óta ismerjük egymást és már az elején is remekül megértettük egymást egy-egy szemvillanással.

…de az a jó benne, hogy ilyen édes szőke gyerekeim lesznek

A szakmai múltam egy vicc; csak sodródom az árral, és azt csinálom, amihez épp kedvem van: közgáz szakközépbe jártam, majd szereztem egy agrármenedzser diplomát, utána média-kommunikáció szakra jártam, ahol rájöttem, hogy újságíró sosem leszek, viszont a tévézés-rádiózás nagyon érdekel.

Mindezek közben balettoztam, versenytáncoltam, táncoltam színházban, dolgoztam napilapnál, tévében, aztán egy Internet-portálnál, és most itt, az nlc@fénál.

Imádok a Pa-dö-dő zenéjére bulizni, kedvencem George Michael és Brad Pitt. Utálom, ha valaki úgy sminkel, hogy sehogy! Vagy semmi, vagy minden-típus vagyok. Hatalmas karikákat örököltem a szemem alá, így csak akkor nézek ki normálisan, ha a festés-mázolás minden lépését végigcsinálom – ezért inkább nem sminkelek.

A pótcsaládom; van igazi is, de féltem őket a Henni-fan club tagjaitól 🙂

Fontos még, hogy feminista vagyok, nagyszerűen vezetek, rövidlátok, de általában kontaktlencsét hordok, nagyon ritkán hisztizek, és utálom a konfliktusokat, ezért általában engedek – akárcsak most, drága szerkesztőmnek, Patkó Áginak, és ezennel be is fejezem ezt a magamról szóló cikket.
Nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!


Cikkek, amiket ajánlok:


Ahogy a könyvben meg van írva
Kréta