nlc.hu
Aktuális
Tiszta, éles vonalak

Tiszta, éles vonalak

Vagy nagyon hosszan vagy egy szóban tudnám megfogalmazni a munkámat - és persze a hosszútól inkább eltekintenék. Úgyhogy marad a "fõszerkesztõ".





(Kattints a képekre a nagyméretű változatokhoz!)

Ha megnézitek a Cafeházban a bemutatkozó oldalamat, ezt írtam: “Az egyetlen gondolat, ami megbékít a ténnyel, hogy nő vagyok, az, hogy így nem fenyeget a veszély, hogy feleségül veszek egyet.” A gondolat nem tőlem származik, de nagyon az enyém… Ehhez képest egy olyan csapatot vezetek, ahol 6 nő (nem is akármilyen!) és két pasi van! Gondolhatjátok… 🙂








a tengeren
Ennek ellenére – vagy épp ezért – szeretem, amit most csinálok. Szeretem a kihívásokat. Szeretem, ha van, mit tenni, ha van miért, ha van kiért. Szeretek alkotni, égni, harcolni. És szivarozni.

Hogy folytassam: szeretem a tiszta, éles, egyértelmű dolgokat. A hűvöset, a szelet, a tengert. Olthatatlan szerelmem: Norvégia – csipkés hegyei, a fjordok, a “nincsrászó” kékség. Szeretem a Természetet – nem csak a szó elsődleges értelmében: szenvedélyes kutatója vagyok az emberi természetnek, az állatok lelkének, a füvek és fák sokaságának is.








Szerelmem: Bodza
Pár éve vidéken élek – a pilisi hegyek közt -, és nem cserélnék senkivel. Rengeteg állat vesz körül: kutyák, macskák, egerek, vaddisznók, őzek, rókák, ölyvek és pintyek… Minden szabad percemet az erdőben töltöm a kutyáimmal, vagy a teraszomról bámulom a hegyeket. Pedig igazi pesti gyerek voltam, a Klauzál tér környékén nőttem fel – és arról a házról álmodoztam, ahol most élek.


A szüleim újságírók, én meg nagyon jó géneket örököltem (sic! :-). Talán ezt hívják úgy, hogy a helyzet “determinált” (akárha “egyik fa nyomja a másikát…”). Ezek után talán kevésbé meglepő, hogy az öcsém az nlc dizájnere (és ő is milyen tehetséges, ugye? 🙂

Három egyetemre jártam, de egyiket sem fejeztem be. Nyelvésznek, iparművésznek és lelkésznek tanultam – de úgy néz ki, hogy mindezekből megmaradok amatőrnek. Ellenben arról, hogy termeszthetek dísznövényeket, papírom van. Micsoda világ!







…valamikor a múlt században

A Mai Napnál voltam gyakornok, valamikor a múlt században. Azóta nagyon sok helyre írtam – a Sanoma (VNU), azaz a saját lapkiadónk szinte minden lapjába. Közben az Esti Showder producerasszisztense voltam, majd egy szórakoztató website-ot, a jam-et vezettem.

Az nlc 2001 elején született.
És jól van, egészséges, szépen cseperedik…
Én pedig büszke vagyok a gyermekre.
Cikkek, amiket szívesen ajánlok

A halál kapujában
Állati kozmetikumok?!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top