Számítógép – még egyszer

Az általános iskolában kitűnő tanuló volt, sőt, magatartása miatt az iskola mintaképének tekintették. Most elsős gimnazista. A probléma egy jó évvel ezelőtt kezdődött. Ekkor kapott egy számítógépet, mivel tantárgy volt a számítástechnika is.

A géppel hamar megismerkedett, sok mindenre magától is rájött, de egyre többet foglalkozott vele, a tanulás és a pihenés rovására. Most már teljesen rabja a számítógépnek, nem tanul, nem pihen, csaknem mindig éjfél után fekszik le, sokszor elkésik az iskolából. Félévkor négy hármasa is volt, magatartása, szorgalma is négyes. Hiába kérem, hogy ha hazajön, akkor pihenjen egy kicsit, utána tanuljon, és ha kész van, akkor foglalkozzon a géppel, este pedig tíz órakor feküdjön le. Sajnos, ebben nem hallgat rám. Nap mint nap úgy megy az iskolába, hogy elő sem veszi a könyveket. Az a szerencséje, hogy jó felfogású, és abból él, amit az órákon hall. És nagy néha belenéz egyik-másik könyvbe.

Már voltam vele pszichológusnál is, félévig járt hozzá – havonta egyszer –, de semmi eredménye nincs. Azt mondja, hogy ő tudja, mit kellene csinálnia, de nem tud tanulni, ez csak rajta múlik. Ebben igaza van, nem tud magának parancsolni. Ő azt mondja, hogy ő lusta. Szeretném, ha valami tanácsot kapnék, mit csináljak, hogy segítsem át ezen az állapoton. Neki duplán fontos volna, hogy jó eredménnyel érettségizzen le majd annak idején, hogy továbbtanulhasson, amit szeretne is. Én már idős vagyok, és ha velem történik valami, nem lesz senki, aki úgy törődjön vele, mint én. A rokonság messze van, és az apjára sem számíthat, nincs közöttük semmi lelki kapcsolat.