Aktuális

Élet melléktermékekkel

Az elsõ hulladékkal kapcsolatos rendelkezést 2500 évvel ezelõtt hozták az ókori Athénban. Nehéz elképzelni, vajon mit dobálhattak ki elõdeink, akik nem fogyasztottak üdítõitalokat mûanyag palackokból, nem cseréltek elhasznált autógumiabroncsot.

Igaz, ha belegondolunk, pusztán az emberi alapműködés is – enni, inni, ölelni, halni – melléktermékekkel jár. És mi ennél hányszor bonyolultabban működünk! Érdemes egyszer följegyezni, mit hagyunk magunk után egy nap alatt, a használt papír zsebkendőtől az uzsonnás zacskón és az autó kipufogógázán át az elfolyt mosogatóléig. Ha ezt beszorozzuk az emberiség lélekszámával, majd az egész szilárd és folyékony masszából megpróbálunk látványt képezni, lehetetlen feladat elé állítottuk képzeletünket. Csak Budapest éves hulladéktermésével négy méter magasan be lehetne borítani a Margitszigetet.


Legyünk csodabogarak!

Nem szeretünk azzal szembesülni, mi történik a laza kézmozdulattal elpottyantott “szemetünkkel”. Egyáltalán: nem szeretünk hátranézni. Ami mögöttünk van, az már a múlt, abból kivettük, ami kellett, már nincs belőle hasznunk, tehát nem érdekes. Csak az új szerelem, az új holmi, az új kaland izgalmas. Ilyenné lettünk, ilyenek is maradunk, amíg az életstílusunkon nem változtatunk. Csak legalább gyakoroljunk önmérsékletet, legalább ne pazaroljuk ostobán a saját pénzünket, legalább merjünk néhányan, és egyre többen, megmosolyogni való csodabogarak lenni, akik elzárják a csöpögő csapot, leoltják a fölöslegesen égő lámpát, visszaváltható palackban hordják haza az innivalót.

A zöldek sokkoló adatokkal szeretnek előállni: ha ez így folytatódik, akkor húsz év múlva így meg úgy… Ezeket nyugodtan elhihetjük nekik, legfeljebb néhány évet tévednek. Bizonyosak lehetünk abban, hogy az egyre nagyobb fogyasztásra serkentő gazdasági érdek mindig erősebb lesz, mint az ártalomcsökkentésre ösztönző józan megfontolások.


Számít a csepp a tengerben


Mindezzel nem azt akartuk mondani, hogy minden hiába. Nagyon is sokat tehetünk.

– Legtöbbünknek igenis van lehetősége változtatni az életkörülményein, csak hozzá kell látnunk, először kicsiben – hangsúlyozza Tömöri Balázs, a Hulladék Munkaszövetség (HuMuSz) szakértője. – Mutassunk példát, próbáljunk környezetkímélő módon élni, fogyasztani! Utána keressünk szövetségeseket, például működtessük a szomszéddal közösen a komposztálót! Higgyünk benne, hogy egyéni cselekvéseink összeadódnak, és együtt igenis képesek változásokat eredményezni.

A magyarországi hulladékhegyekkel kapcsolatos adatok valóban aggasztóak, tehát nincs idő. A háztartásokból összeszedett hulladék 85 százaléka lerakókra kerül, 13,5 százalékát égetőkbe viszik, és csak a 2,5 százalékát hasznosítják újra.

Ez a trend épp a fordítottja annak, ahogyan lennie kellene. Az Európai Unió környezetvédelmi akcióprogramja – összhangban a magyar irányelvekkel – a fenntartható fejlődés érdekében, elsősorban a hulladék minimalizálását írja elő követendő irányelvként. Vagyis törekednünk kellene arra, hogy minél kevesebb hulladékot “termeljünk”. Az elkerülhetetlenül képződő hulladékot lehetőleg hasznosítsuk újra!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top