Kinevette a halált – II. rész

– Még speciális diétát sem tartottam. Mindig azt ettem, amit megkívántam. Anyukám azonban gyógyteával itatott, és olajbogyót vett, mert az – állítólag – jót tesz. Ő elolvasott minden szakirodalmat, én viszont egy könyvet sem. Semmit sem akartam tudni a rákról.

Eszter néz rám azzal a huncut tekintetével, és az egész lényéből valamilyen megfoghatatlan erő árad. Mesél arról, hogy inkább már a szervezőmunka érdekli, hogy divatiskolát fog indítani, hogy számítógépes tanfolyamra jár.

– A betegség nem változtatott meg, hacsak annyira nem, hogy sokkal jobban értékelem az egészséget. Egyébként pedig egyáltalán nem tervezek előre… Bár úgy öt év múlva már jó lenne egy kislányt nevelgetni.
Mutat egy fotót a kutyájáról (“amióta megvan, soha nincs rossz kedvem”), beszél a barátjáról, akivel szerelmesek egymásba (“bár kiakasztja néha, hogy túl laza vagyok, és egyszerűen elsiklok dolgok felett”), és arról, hogy elégedett magával (“leszámítva, hogy szeretnék egy új orrot, mert a mostani nem tetszik”).

– Ha a barátommal rendben vagyunk, akkor én már jól érzem magam. Ha a nap is kisüt, onnantól pedig madarat lehet velem fogatni.

Az anya naplójából

Eszter édesanyja, Sarnyai Gizella naplót írt lánya kezeléséről. Ebből mutatunk be néhány részletet.

1998. január 15. Az első kezelés

Különböző vizsgálatok (vérvétel, ultrahang, CT, csontvelő) után délután 15.30-kor kezdték adni az infúziós kezelést, ami fél hétig tartott. Pszichológusnő beszélgetett velünk, és rövid hányások is voltak. Mivel ez volt az első alkalom, az éjszakát is ott kellett tölteni. Ezt az éjszakát, amíg élek, nem feledem, és senkinek sem kívánom. A reggeli vérvétel után délután a Bazilikába látogattunk. A további kezeléseket Eszter ambulánsan kapja, és ez egy kicsit könnyített a hangulatunkon. Nagyon fájt a tudat, hogy nem tudok segíteni rajta, pedig gondolkodás nélkül átvállaltam volna mindent, csak Őt ne bántsák…

Február 25. Negyedik kezelés

Marika nővér dél körül szólított bennünket, és fél kettőkor már mehettünk is haza. Éjjel sírógörcs jött rá. Felöltöztünk, és sétálni indultunk a lakótömb körül. A séta jót tett az idegeinek, és megnyugodott.

Április 1. Hatodik kezelés

Tíz órára beértünk, és minden simán ment… Délután aludt egy kicsit, és vacsorára májat, krumplit evett. Másnap egy szép parókát vettünk, ami nagyon jól állt neki.

Augusztus 23. Tizenkettedik kezelés

Pici nyúlvány maradt a szív és a tüdő között. Kezdhetik a sugárterápiát, amelyet naponta kap. Egy fekete jel volt a bal melle felett, és úgy ment a bemutatóra. A közönség nem is sejtette, mit jelent a nagy X, ami kilátszott a ruhából.

1999. augusztus 10.

Igen sok idő eltelt, amióta nem írtam. Sajnos, közben volt egy háború is, meg ne részletezzem az életünk minőségét, mert felesleges, nem fontos. A lényeg, hogy Eszter jól van, és nagy szeretettel gondolunk arra a három-négy barátunkra, akik a nehéz idők alatt anyagilag is segítettek. Sokan úgy álltak mellénk, hogy a kapcsolataikkal segítettek. Megmozdult Zenta, Ada, Törökkanizsa, Magyarkanizsa. Hálásan köszönjük!

Sok szeretettel gondolunk Magyarországra, az Országos Onkológiai Intézetre, Dr. Molnár Zsuzsa főorvos asszonyra és a Kemoterápia “A” Belosztály összes dolgozójára.