Folytassa, Paár Petra!

Szinglinek lenni nem újdonság, nem divat – legfeljebb maga a kifejezés új. Sokan félreértelmezik a „szingliséget”, pedig a társkeresés, és ezzel párhuzamosan az egyedülállóság időszaka szinte mindannyiunk életében megjelent, és általában senki sem önként választotta, hanem a körülmények hozták így. Mára e korszak határa némileg kitolódott, sok lány nemcsak húszas, hanem harmincas éveiben is még csak keresi az igazit.

Az alapmű Helen Fielding szerzeménye: Bridget Jones naplója, ez a kedves, finom humorral megírt regény, amelynek kapcsán az egész világ felfigyelt azokra a lányokra, akiket korábban sokan így jellemeztek: „Valami baj lehet velük, hogy nem kellenek senkinek…”. Pedig az égvilágon semmi baj nincs velük, csak még nem találták meg azt a férfit, aki mellett hosszú távra elkötelezhetnék magukat. Társ nélkül a karácsony sem az igazi. Az alábbiakban „saját szinglink”, Paár Petra vall tavalyi karácsonyáról.

Egyedül a világban

„Pár nap és újra itt a karácsony, és a tavalyihoz képest nem sokat változott a helyzetem. Még mindig csak Paár Petra vagyok, nem pedig X-né, vagy X Petra vagy legalább ex X-né Paár Petra, tehát az idén sem mentem férjhez, komoly házassági ajánlatot sem kaptam, valamint az igazit sem találtam meg. Így nem töltök napokat a megfelelő ajándék kiagyalásával és beszerzésével a kedvesem számára, az ünnepi vacsira is egyedül érkezem majd, és nagy valószínűséggel így is távozom (kivéve, ha a Jézuska tényleg létezik, és elolvasta a neki írt levelemet, amelyben a nekem teremtett társamat kérem tőle). A tavalyi karácsony egyébként sci-fibe illő volt…

Szenteste, együtt a család, anyu, apu, hugi, nővér plusz férj plusz két gyönyörű kislányuk. A lakás, a fa feldíszítve, csingilingi zenék, bibliai témájú műsorok vagy télapós mesefilmek mennek a tévében. Közös éneklés, ajándékbontogatás (a hitem megrendül, a kért ajándék nincs a fa alatt), ami nem is baj, hiszen szeretem ezeket a rituális családi szertartásokat, csak hát később… Magányosan autóztam hazafelé, vártam egy szembejövő reflektor fényét, nem volt, emberek sehol, istenem, küldj valakit az utamba! Egész úton egy teremtett lélekkel sem találkoztam, megállapítottam, hogy egyedül vagyok a világban. Senkit se sajnáltam annyira, mint magamat, összetörten értem haza, félredobtam a bejglit és az ajándékokat, megsemmisülve zuhantam az ágyba, és hosszas elmélkedés után (biztosan feladatom van, ha csak én maradtam a világban és hasonló gondolatok…), álomba sírtam magam.
Na, ez idén nem fog megtörténni, inkább hajnalig ülök az éjféli misén, vagy elmegyek valamelyik diszkóba a tizen-, huszonévesek közé, és úgy csinálok, mintha jól érezném magam, mindegy mi lesz, csak tömegben legyek.”

Hogyan készüljön egy szingli az ünnepre?

Hogy ne telepedjen ránk a ború, karácsony előtt határozzunk el egy-két dolgot!
Minél több barátomnak (és utáltamnak) karácsonyi üdvözlőlapot és e-mailt küldök, hátha félremegy a címzés, és álmaim pasijától érkezik viszontválasz.
Azért is veszek fenyőt, és gyönyörűen feldíszítem! Rátűzöm a kedvenc színészem sármos fotóit, hogy mosolyogjon rám is egy jóképű pasi!
Nem fogok akkor vásárolni, amikor a boldog családok, hanem inkább éjszaka, egy éjjel-nappali üzletben! Akkor még jólesően meg is állapíthatom: én vagyok a legjobb nő a szupermarketben!
Mivel nincs párom, az ő ajándékára szánt pénzt saját magamra fordítom. A vásárlás után senkinek sem kell magyarázkodnom: „ez csak egy leértékelt vacak…”.
Megmentem a világot! Karácsonyi karitatív feladatot vállalok, ezzel gyorsan elmegy az idő, és még jól is fogom érezni magam utána.
24-én délelőtt ápoltan, szépen sminkelve sétálgatok az elegáns üzletekben, azzal a boldog tudattal, hogy nem kell hajnaltól sütnöm-főznöm az egész családnak, nem kell mosogatni, takarítani…

Ha itt a Jézuska…

24-én délután, miután szépen becsomagoltuk az ajándékokat, szivárogjunk át a szülői házba, lehetőleg úgy, hogy már megszerveztük az éjszakai programot a barátnőkkel! Ha utálatos rokonok is feltűnnének a színen, akik rosszindulatú kérdéseket tesznek fel, előre gyártott válaszaink közül szemezgessünk. A „Mikor mész már férjhez?”, vagy a „Miért nincs barátod?” kérdésre megfelelő válasz lehet: „Előbb meg akarom valósítani magam. Egyébként sem hiszek a házasságban, annyi ma már a válás” – utóbbit szánhatjuk az elbizakodott, sokat kérdező házasembereknek is. Késő éjjel, amikor hazafelé tartunk, gondoljunk arra, hogy jövőre már nem egyedül nézzük éjszaka a szirupos karácsonyi filmeket. Idén viszont egyáltalán ne nézzük, kapcsoljunk egy zenés adóra, kezdjünk őrületes SMS-váltásba a barátnőkkel, utána pedig mélyedjünk bele egy könyvbe, amely szuper tanácsokkal lát el a jövőt illetően – ami csakis jobb és szerelmesebb lehet, mint a mostani időszak!