Levelet hozott a postás…

Barka Gábor

Mivel a szerkesztőségünkbe is érkezett jónéhány panasz, elsőként a nemrégiben útjára indított mobilpostaszolgálatot teszteltük – a gyakorlatban, majd olvasóink kérdéseit tettük fel a Magyar Posta munkatársának, akinek mindenre volt válasza…

Házhoz jön, de mikor?

Hétfő reggel, tíz óra. A postát várjuk a tolna megyei Keszőhidegkúton, ahol tavaly szeptemberben szűnt meg a postahivatal, azóta minden hétköznap tíz óra tájban jön a mobilposta. Néhány perc múlva meg is érkezik.

– A gyönki postáról indulok, ott veszem fel a küldeményeket. Szárazd az első falu az útvonalamon, aztán jön Keszőhidegkút, majd Belecska, onnan megyek vissza „leszámolni”. Ma nagyon sok küldemény volt, nyugdíjat is fizettem – magyarázza késése okát Barka Gábor, a mobilpostás, miközben kiszáll a kombi autóból. – Ez az egyik legforgalmasabb környék, ezért általában ketten vagyunk a kollegámmal, de ő ma szabadságon van.

Az új rendszer egyszerű: a postás végigmegy a falun, kézbesíti a leveleket, az újságokat, és az utalványokat. Ha valakinek elintéznivalója van, egy zöld táblát akaszt a kapujára, a postás pedig kürttel jelzi, ha megérkezett.

– Gyakorlatilag minden szolgáltatást el tudunk látni, a bankkártyás fizetéssel van néha probléma, mivel mobiltelefonon keresztül működik a terminál, de ha nincs térerő, csak odébb gurulok kicsit a kocsival, és máris működik.

Nagy Aranka

„A postás igen, a szolgáltatás nem jó”

Közben megérkezünk az önkormányzathoz, ide nap mint nap bemegy a postás.

– Minden intézménybezárást nagy ellenérzéssel fogadunk – mondja Nagy Aranka, a falu fiatal polgármesternője. – Ezeknek köszönhetően még inkább „elhal” a falu, nincs már iskolánk, megszűnt az óvoda, majd a posta is. A mobilpostásokkal nagyon elégedettek vagyunk, de a szolgáltatásokkal nem! A csomagfeladás bonyolult – a mérés gondot okoz, azt csak egy másik faluban tudják megcsinálni, utána visszahozzák és megmondják a díját. Volt már olyan is, hogy az előző településen elfogyott az okmánybélyeg, nekünk pedig nem jutott. „Postafordultával” sem lehet levelezni a hivatalban, csak másnap tudunk válaszolni. Persze a fiúk nagyon segítőkészek, amennyit tudnak, várnak a küldeményeinkre, de ők is időhöz vannak kötve. Alkalmazkodunk mi is: hogy ne kelljen a postást lesni, a lakosoknak már nem csekken kell befizetni a szemétszállítási díjat, hanem az önkormányzatnál.

Sebestyénné Szendrei Gyöngyi

„Második postásként működöm”

Gyorsan búcsúzunk, hiszen Gábornak indulnia kell tovább. Néhány ház után a bolthoz érünk, hamar kis csoportosulás verődik körénk. Ki bélyeget vesz Kanadába, ki csekket ad föl, más az újságját kéri el.

– Itt a bolt előtt minden nap negyed órát áll a mobilposta – meséli Sebestyénné Szendrei Gyöngyi, a boltos –, van, hogy behozzák a leveleiket, megkérnek, adjam föl helyettük – így kicsit második postásként működök. Az emberek nagy része elfogadta az új rendszert, általában akkor szidják, ha elkerülik a postást, vagy ha nem sikerül valamit elintézniük.

Horváth Sándorné

A postás autó két-háromházanként megáll, kürtöl. A falu szélén áll Horváth Sándornéék háza. Gábor ide is mindig kinéz, hátha kitették a zöld táblát.

– Elégedett vagyok az új rendszerrel – mondja Horváthné, aki ma a takarékügyeit szeretné intézni. – Talán a régi postahivatalnak annyi előnye volt, hogy sürgős ügyekben azonnal mehettünk, most pedig meg kell várnunk, hogy a posta jöjjön.

>> Itt következik a cikk II. része!