Hogy ünnep legyen, s ne rémálom…

– A filmek és a reklámok azt sugallják, karácsonykor mindössze annyi a dolgunk, hogy ápoltan, kisminkelve, frissen fodrászolva, ünnepi ruhában „beröppenjünk” a szobába, mint az angyalok, és élvezzük a családi együttlétet. Mit gondolsz, meg lehet felelni ennek az elvárásnak?

– Az advent nemcsak vallási jelentőséggel bír, hanem azt is segíti, hogy felkészülhessünk, s várakozni tudjunk az ünnepre. Gondolj bele, lelkileg is készülődünk, amikor vasárnaponként közösen gyertyát gyújtunk, vagy beszélgetünk arról, mivel töltjük majd a karácsonyt. Sokan abba a hibába esnek, hogy az ünnepi meghitt pillanatot csak szentestére akarják megteremteni. Nem lehet egyik pillanatról a másikra a konyhából beszaladni, és mély áhítatba esni! Ez folyamat, és ebben segít az advent. Például időben átgondolhatjuk és megbeszélhetjük a szeretteinkkel, hogy kivel, miként, mekkora családi körben szeretnénk karácsonyozni. Érdemes a távolabbi családtagokkal – ha közösen ünneplünk – már korábban felvenni a kapcsolatot, és például egy megelőző, közös találkozás, étkezés vagy lakásfeldíszítés alkalmával megtervezni a szentestét. Ez is a lelki készülődés része.

– Tegyük fel, a nő szeretne készülődni az ünnepre, szívesen tervezgetné a családjával, a partnerével, de a párja legyint: „Ugyan, hol van még a karácsony?!”.

– Úgy gondolom, a nő feladata a készülődés megszervezése. Nyugodtan felelheti a kedvesének: „Mindjárt itt van, és szeretném, ha nyugodtan beszélhetnénk róla, és egyeztethetnénk az ötleteinket!”. Ugyanígy a nő tudja kezdeményezni a békülést is, például, ha egyes rokonokkal nincsenek jóban. Ez arra az esetre is igaz, ha a férfi családtagjaival vannak konfliktusaik. Ilyenkor, karácsony előtt a nőnek fokozottan kellene erősítenie a családi összetartást.

– Mit gondolsz, az emberek többsége teherként vagy örömként éli meg a háromnapos ünnepet?

– Attól függ, mit várunk magunktól. Ha valaki úgy gondolja, hogy három napig főznie kell, és kiszolgálnia a családot, akkor az ünnep teherré válik. Azonban ez nem kötelező, és nem is elvárás! Nem kell ötfogásos ételsor, de ha mégis ragaszkodnak hozzá a családtagok, hát be lehet vonni őket! Tudom, sokan a hátuk közepére kívánják, hogy rég nem látott, távoli rokonaikkal találkozzanak, holott pontosan az a karácsony egyik szépsége, hogy mód nyílik arra, hogy a találkozás alkalmával megtudjuk, hogyan zajlik a másik élete. Elemi szükségletünk – még ha sokakban ez nem is tudatosul –, hogy ezekből a találkozásokból töltekezzünk.

– Elveheti a kedvet a vendéglátástól, ha a rokonság már kora reggel beállít, és éjszakáig marad.

– Én is hallottam ilyesmiről, és ez valóban nagyon fárasztó a vendéglátók számára. Az a véleményem, hogy senkinek sem kell ilyen felesleges terheket vállalnia! Az is a készülődés része, hogy a rokonokkal előre egyeztetünk, és nyugodtan megmondhatjuk nekik, hogy túlságosan nagy terhet ró ránk az egész napos vendégség. Merjünk változtatni, s mondjuk ki: idén legyen másként! Például, kérjük őket, hogy csak délután jöjjenek, vagy azt is felvethetjük: „Gyertek ebédre, és úgy gondoltuk, hogy délutánig maradjatok, mert utána már másképp tervezzük az estét”. Ezen nem illik megsértődni, hiszen a meghívó fél joga eldönteni, milyen keretek között szeretné vendégül látni a családot. Sajnos, én is látom, hogy sok ember rendkívüli pluszterhet vállal, és ezért nem tudja élvezni az ünnepet.

– Számít, hogy mennyire hagyományőrző valaki karácsonykor? Engem például nagyon meglepett tavaly, hogy a szüleim és a nagynéném egyszer csak félretették a Mennyből az angyalt, és elkezdtek bulizni, énekelni és táncolni egy rockzenei albumra. Döbbenten néztünk össze az unokahúgommal, aztán SMS-ekben számoltam be a barátaimnak a váratlan eseményről, de közben büszke is voltam az „őrült családra”.

– Nagyon jó, ha valaki tud a hagyományoktól eltérően ünnepelni, úgy, ahogy az neki jólesik. Az ünnep lényege, hogy abból töltekezzünk, és úgy legyünk együtt, ahogyan valóban jól tudjuk érezni magunkat.

» Itt következnek a levelek.