Idõbank

Adományt gyűjtöttek, csengőt szereltek, unokát korrepetáltak, kommunikációs tréninget rendeztek – mindig, amire szükség volt, amivel segíteni tudtak valakin, aki éppen elakadt az élet útvesztőiben. Két hétköznapi nő – nem éppen hétköznapi tenni akarással – most bankot alapított, méghozzá Időbankot. Tudják mi az? Nem? De van tíz percük?

– Az Időbank ötlete Angliából származik, ott már 2000 óta ötszáznál is több iroda működik, hirdeti a jószomszédi viszony ezen újraértelmezett, kibővített gondolatát – meséli lelkesen Mogyorósiné dr. Pécsi Ildikó közgazdász, az egyik alapító, akinek vállára nemcsak a bankkal kapcsolatos teendők nehezednek, de „elfér” ott még egy alapítvány igazgatása, három, szinte felnőtt gyermek és egy családi vállalkozás istápolása is. – Mit jelent ez a furcsa szóösszetétel? Hogy működik egy Időbank a gyakorlatban? Adott például egy női szabó (nemrégiben tényleg hívott minket!). Tárcsázza a bank számát, bediktálja az adatait, felajánlja néhány munkaóráját, amit regisztrálunk a nyilvántartásunkban – azaz az egyetlen számítógépünkben. Pár hónappal később, ha egy betétesnek szüksége lesz a varrótudományára, összehozzuk őket. Amikor viszont a szabó autója romlik el, ő veheti igénybe az Időbank szolgáltatását, és egy időutalvánnyal felszerelkezve – hogy elkerüljük a visszaéléseket –, hívhatja is egy harmadik betétesünket, az autószerelőt.

– Ez nem cserekereskedelem – teszi hozzá Kocsmárné Albrecht Éva, a másik „bankigazgató”, aki férjével, az első felajánlóval (!) közös fordítócégében dolgozik, két gyermekének nevelése mellett az alapítvány aktív tagja –, hiszen szinte soha nem találkozik össze a felajánló és az igénybevevő. Egyszerűen nem a telefonkönyvet kell felütni, és kikeresni az ismeretlen „megmentőt”, hanem az Időbankot kell felhívni, amely garancia a segítőkész munkaerőre. „Te segítettél nekem, én segítettem neked” alapon működünk – ebben az a szép, hogy összehozza, összetartja a közösséget.





Ha egy női csapat beindul…

– A mi „fiókunk” a Nők a Tizennyolcadik Kerületért Alapítvány keretein belül jött létre – folytatja Ildikó. – A NATIK három éve, közel ötven taggal „zakatol”, és a kerületi, az otthonukért tenni akaró, illetve tenni tudó hölgyeket fogja össze. Alakulásunk idején úgy éreztük: ez egy százezres kerület, rendkívül értelmes nőkkel, de miért nem veszünk részt a közéletben, miért nem „mutatjuk meg” magunkat? Elsődleges célunk az esélyegyenlőség elősegítése volt, de munkánk során hozzáadódott a fiatalok, illetve a rászorulók, az idősek támogatása, plusz a helyi közösség jobbá tétele, egy egészséges lokálpatriotizmus megteremtése is.

Minderre pedig abszolút „rímel” az Időbank koncepciója, amelyről Éva egy csepeli ismerősétől hallottunk először. Ez a hölgy magányosan próbálja terjeszteni az „igét”, nyakába veszi a kerületet, kimegy a piacra, plakátokat rak ki a lakótelepen. Sajnos, jóval több közönnyel találkozik, mint mi, hiszen az alapítvány tevékenységének ismeretében, velünk már nem annyira bizalmatlanok az emberek. Nálunk eddig is mindenki szívességből jött, szervezett, dolgozott. Fontos, hogy ez a női csapat – amennyire erejéből telik – megmozgatja az itt élőket, így lassan tényleg „megérik” egy igazán összetartó kerület.


» Itt következik a II. rész.