Több mint testõr

Sőt, ott volt Liz Taylor negyvenedik születésnapi vacsoráján is. Mellesleg ő hozta be a karatét Magyarországra, Latinovits és pályatársai dublőrje (és barátja), magyar filmek kaszkadőre volt. Hatvanhat évesen is aktívan dolgozik.

Bevallom, nem egészen ilyennek képzeltem el azt a testőrt, akit a szakmában az egész világon ismernek. Polyák József ugyanis nem magas, kicsit pocakos, szemüveges, és jó néhány éve betöltötte a hatodik ikszet. Megmosolyogja a döbbenetemet:

– Mondtam én, hogy meg fog lepődni. A filmekben másként ábrázolják a testőrt. De attól, hogy valaki hústorony, még nem lesz jó a szakmában. Minden a fejben dől el – persze nagyon fontos a felkészültség, a harcmodor is.


Szobrászból lett kaszkadőr

Polyák József 1957-ben, fiatal szobrászként és cselgáncsozóként hagyta el az országot, Ausztráliába, majd Japánba ment. Tokióban ismerkedett meg a karatéval, s feketeöves mesterré vált. Ismét Ausztrália következett, ahol egy gazdag férfiruha-kereskedő testőre lett. 1968-ban jött haza Magyarországra, beteg édesapját meglátogatni – aztán itt ragadt. Szobrászként elhelyezkedett a filmgyárban, majd bejutott a kaszkadőrök közé. Közben karateiskolákat indított, és szabad idejében, meccsen megverte az egész magyar dzsúdóválogatottat. Felfigyeltek rá politikai körökben, és – mivel akkor nálunk még nem voltak testőrök, csak kormányőrök – felkérték, hogy segítsen Kádárék védelmének felkészítésében. Innen már csak egy ugrás volt, hogy ő maga is testőrként álljon munkába – de fontosnak tartja, hogy mindig független maradt, sosem sorolódott be a kormányőrök közé. Ettől kezdve párhuzamosan testőrködött, dublőrködött, kaszkadőrködött és tanított, s jó barátságot ápolt többek közt Máté Péterrel, Latinovits Zoltánnal, Darvas Ivánnal, Gobbi Hildával, Koncz Gáborral.

– Hogyan kerülhettem a politikusok mellé testőrnek? – kérdez vissza. – Megvolt a szakmai felkészültségem, és több nyelvet beszéltem. Az akkori kormányőrségnél, aki húsz szót tudott angolul, már nagy ász volt.

– Azt gondoltam, minimum százkilencven centi magasnak kell lenni efféle feladathoz – szúrom közbe, de csak mosolyog.

– Sokszor előfordult, hogy én voltam a védett személy első számú kísérője, és a vendéglátók azt hitték, az orvosa vagy a titkára vagyok. Ez szakmailag nagyon jó, mert nem ordít rólam, hogy én vagyok a testőr. A magánemberek és a sztárok egyébként szeretik a hat „hústoronyból” álló testőrséget, mert ezek a palik jól mutatnak, félelmetesek (bár sokszor nem testőrök, csak biztonsági őrök – és nehogy már összekeverjük a kettőt! –, de sokkal jobb, ha a politikai elitet nem feltűnő testőrök kísérik.






„A testőrnőnek néha megtetszik az őrzött személy”

Polyák úr azt mondja, fotósunk, Marci jó testőr lenne, kiszúrta ő ezt már akkor, amikor Marci kiszállt a kocsiból. Mert „még rövidnadrágban is jó a megjelenése, sportos, magas srác”. Csak hát még a nyelveket kellene elsajátítania, a harcművészetet és egyéb fogásokat. A mester szerint egy év alatt vagány srácot varázsolna Marciból. Velem már más a helyzet. Ránézésre és nyelvtudásra megfelelőnek tart, de elhúzza a száját, amikor megtudja, hogy tartós párkapcsolatban élek.

– Az nem jó – csóválja a fejét. – Mert akkor van maga mögött egy férfi, aki visszahúzza. Engem Panni, a feleségem sosem húzott vissza, egyrészt mert ő is kaszkadőr volt, ismeri ezt a világot, másrészt mert mindig hagyta, hogy oda menjek, ahová akarok. De ezt egy férfi nehezen hagyná… A női testőrök egyébként is másképp gondolkodnak, mint a férfiak. Például gondot okoz, hogy időnként megtetszik nekik az őrzött személy. Férfiaknál ilyen nincs, csak a filmekben. A védett személy tabu, gyengéd szál nem alakulhat ki köztünk. Barátság, az igen. És tisztelet is. Én csak olyan ember védelmét vállalom, akire fel tudok nézni, akit tisztelek.


“Az ön életét rám bízták!”

Azt mondja, öt perc alatt képes feltérképezni valakit, és egyetlen, általa már látott arcot sem felejt el. De a tömegben is képes leolvasni valakinek az arcáról, hogy bajkeverőről van-e szó. Ha ezt súgja a gyanúja, azonnal kiemelteti az illetőt a többiek közül. Eddig ilyesmiben nemigen tévedett.

– Összegezzük! – javasolja. – A jó testőr intelligens, több nyelven beszél, észrevétlen marad, jól kombinál, jó emberismerő, gyors, és megfelelő a harcmodora. Egy testőrrel bármikor, bárhol meg lehet jelenni, nem hoz szégyent a védett személyre, és tisztában van a protokoll előírásaival. Ismeri az emberi test gyenge pontjait, tudja, ha rácsippent a nyaknál erre a pontra – demonstrálja a nyakamon, engem közben a hideg lel –, akkor azzal pillanatok alatt megbénítja az ellenfelet. Vagy ha a védett személlyel ül a kocsiban, akkor nem a feneke alatt tartja a fegyvert, hanem kibiztosítva, a kezében. Nekem már mondta valaki, hogy tegyem el a pisztolyt. Azt feleltem: „uram, az ön életét rám bízták. Én eltehetem a fegyvert, de akkor ki is szállok a kocsiból, mert nem hagyja, hogy megvédjem az életét”.

A teljes cikk a 25. heti, június 22-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.