Nell, a nép egyszerű gyermeke viszi a legtöbbre: a király ágyasa lesz. Doll, színházi mindenes, alázatos szolgálója Tháliának. Színházi bestiák. Ez a címe, az Új Színház nemrég bemutatott sikerdarabjának.
Fél hatkor már szállingóznak a bestiák, a fodrászműhelybe. Amíg becsavarják a hajukat, sminkelnek. Vérvörösre festik a szájukat, lázrózsákat pingálnak rizsporos arcukra. Visszamennek a XVII. századba, amikor a színésznők helyét a templom és a bordély között, nagyon közel a bordélyhoz jelölték ki. Nem voltak szégyenlősek. Kirakták a cicit, felhúzták a szoknyájukat. A testükből éltek, hogy szabadon űzhessék a színészmesterségüket. Angliában ők voltak az első nők, akik színpadra tehették a lábukat.
 |
Pokorny Lia |
Rebecca Marshall Pokorny Lia
El sem tudom képzelni, milyen lehetett az, amikor a férfiaknak mindaz szabad volt, ami a nőknek nem. Nem csodálkozom, hogy Rebeccea, a maga vehemens, lázadó természetével, nehezen találta meg a helyét, abban a férfiak által uralt világban. Még akkor megpróbált részvényesként a saját lábára állni, nem sikerült. Színészi babérokra vágyott, akárcsak mi, pártfogók nélkül ez sem ment. Feltűrt szoknya, kivillanó combok, félmeztelenség. Minél többet mutatni a szexusból, az egész erről szólt.
Rebeccának nem adatott meg az, ami neked. Elismernek, van egy jóképű színészférjed, Csányi Sándor sokan irigylik tőled és egy aranyos kisfiad.
Azért most is le kell mondanom sok mindenről. A szívem hasad meg, hogy otthon ül a kisfiam, és nem lehetek vele. Kétéves koráig mellette maradhattam, de öt hónapja zsinórban dolgozom. Este előadás, délelőtt próbáljuk a Vadorzókat. Erről sem tudnék lemondani. Minden reggel számoljuk a napokat, hogy hányat alszunk még és akkor csak vele leszek.
 |
Pálfi Kata |
Nell Gwyn Pálfi Kata
Én nagyon bírtam volna abban a korban élni. A férfiak férfiak, a nők dominánsabban voltak nők. Gyönyörűek voltak a ruhák. Színpadon persze elég izzasztó az a sok cucc alsószoknya, alsó bugyi, harisnyakötő, fenékpárna , ráadásul úgy be vagyunk fűzve, hogy levegőt is alig kapunk. Nell az utcáról került a színházba és felvállaltan először kezdett játszani a földszintnek. Létező személy volt, festmény készült róla és a szeretője, II. Károly király is kedvelte. Szép kastélyban élt, selyempárnák között, nevelgette a királytól született gyerekét. Fiatalon halt meg, állítólag szifiliszben, amit szintén a királytól kapott.
Nem találtad furcsának, hogy akkortájt férfiak alakítottak nőket?
Ők viszont azt nem értették, mi abban a pláne, hogy nő játszik nőt. Gyerekkoruktól tanulták a nőies mozgást, hogy hiteles legyen az alakításuk. Nem biztos, hogy akkor színésznő lettem volna. Most pedig nem tudnék más lenni. Évek óta vagyok a színház tagja, sokat játszom és sokfélét. Nem vagyok férjnél, időm sincs keresgélni az igazit. Ebben az évadban öt bemutató, tavaly augusztus óta szinte ki sem léptem a színházból.
 |
Kecskés Karina |
Elisabeth Farley Kecskés Karina
Erről a lányról Brecht idézete jut az eszembe: Nagy szerencse kell ahhoz, hogy az élet el ne gázolja az embert. Neki nem volt szerencséje. Teherbe esett, hosszas vívódás után úgy döntött, hogy megtartja a gyerekét és az utcára került. Emlékszel arra a jelenetre, amikor arra kérem a kolléganőmet, hogy vegye el a gyereket egy kötőtűvel? Ennél ájult el egy hölgy, a legutóbbi előadáson. Kizuhant a székéből. Leálltunk, csak néztem és csorogtak a könnyeim. Lehetséges, hogy ilyen erős érzelmeket tudunk kiváltani a nézőkből? Hihetetlen.
Az előadás engem folyamatosan szembesít saját magammal. Ma is könnyen elronthatunk mindent egy rossz döntéssel. Azt már tudom, hogy mi a fontos és mi nem az, de még mindig nem vagyok elég érett ahhoz, hogy meghozzam a magam döntését. Kicsit még önző vagyok. Olyan jó sokáig aludni hétvégén, vagy beülni egy moziba este tízkor. Apró örömök, nincs erőm lemondani róluk. A gyerek nagy öröm és nagy felelősség. Sokáig nem halogathatom, mert harmincéves leszek nemsokára. Ez is olyan dolog, amit nem lehet visszacsinálni, ha kifutunk az időből.
A teljes cikk a 15. heti, április 12-én megjelenő Nők Lapjában olvasható.
